A legfontosabb természetesen, hogy ne essünk pánikba , ha valaki segítségre szorul!
Mérjük fel a beteg állapotát
Amennyiben egy földön fekvő betegre találunk, először szólítsuk meg, ha kell, óvatosan rázzuk meg a vállainál fogva. Reakció hiányában kérjünk segítséget a környezetünkben lévőktől, valamint telefonon a 112-es segélyhívón.
Következő lépésként ellenőrizni kell, hogy a beteg lélegzik-e. Nézzünk a szájába, hogy nem találunk-e valamilyen eltávolítandó idegentestet, esetleg hányást, ami elzárja a légutakat. Ezután a homlokánál és az állánál fogva hajtsuk hátra az érintett személy fejét. Hajoljunk fölé olyan módon, hogy lehetővé váljon a hármas érzékelés: azaz hallhassuk és érezhessük a légzését , a szemünkkel pedig rálássunk a mellkasmozgására. Figyeljünk 10 másodpercig, ezalatt legalább két lélegzetvételt kell tapasztalnunk.
Mellkaskompresszió és lélegeztetés
Ha a beteg nem lélegzik, kezdjük meg az újraélesztést, amíg a mentők kiérkeznek. Az egyik tenyerünket tegyük a szegcsont alsó harmadára, a másikat pedig erre a kézre úgy, hogy az ujjainkat kulcsoljuk össze. Nyomjuk a mellkast 5-6 centiméter mélyre percenként 100 alkalommal. A karunkat tartsuk nyújtva, a csuklónkat pedig mereven.
Összesen 30 lenyomás után hajtsuk hátra a beteg fejét, fogjuk be az orrát, a száját nyissuk ki az állainál fogva, majd egymás után kétszer fújjunk normál légvételnyi levegőt a szájába. Közvetlenül a befújás után forduljunk a mellkas felé azt nézve, süllyedni kezd-e a befújás után.
A 30:2 arányú szív-tüdő újraélesztést addig folytassuk, amíg a beteg keringése helyre nem áll, vagy a mentők a helyszínre nem érkeznek. Mivel a módszer elég fárasztó fizikailag, szerencsés, ha többen végezzük felváltva.
