Minden harmadik magyar érintett
Az elmúlt évtizedekben az allergiás megbetegedések előfordulási gyakorisága ijesztő ütemben nőtt. Ma Magyarországon felső légúti allergiában érintett a lakosság 15-25 százaléka, a legkülönbözőbb bőrallergiák minden ötödik ember életét keserítik meg, míg táplálékallergiában, gyógyszerérzékenységben körülbelül a lakosság két százaléka érintett. Kifejlődött asztmát a népesség 1,5 százalékánál diagnosztizáltak. Mivel egy-egy betegnél többfajta túlérzékenységi reakció is megjelenhet, így ezek a számok részben fedik egymást - ezek alapján a magyarországi allergiások számát általában harminc százalék körülire becsülik.
Más európai országokban ezek az adatok eltérést mutatnak: például az asztmások aránya jóval magasabb. Hogy - egyéb okok, genetikai hajlandóság, stb. mellett - az allergiás esetek gyakorisága mennyire függ az illető ország fejlettségétől, iparosodott, városias voltától, lakóinak fogyasztási szokásaitól, azt érdekesen mutatta meg a Németország újraegyesítése kapcsán végzett vizsgálat. Kiderült, hogy a volt NSZK területén többszöröse volt az előfordulási gyakorisága a légúti allergiáknak és az asztmának, mint a kevésbé urbanizált, fejletlenebb NDK területén.
Egy kis visszatekintés
A történelem számos alakjáról leírták, hogy valamilyen érzékenységben szenvedett. A feljegyzések szerint a hatezer évvel ezelőtt élt Menész egyiptomi fáraó a méhcsípésre, Hippiász az i. e. V. században a virágporra, a középkori III. Richárd a földieperre volt érzékeny. A kór mechanizmusát azonban korábban nem ismerték, ennek pontosítása valóban csak a XX. században kezdődött meg. A vizsgálatok a XIX-XX. század fordulóján indultak meg, ezek eredményeképpen már ismerjük azokat a reakciókat, amelyek a bőr, a nyálkahártya, illetve a gyomor-bélrendszer tüneteihez vezetnek.
Bár a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre több allergiát okoznak a mind nagyobb számban ismert környezeti allergének, de ezek nem újak, csak gyakrabban és nagy tömegben érik a szervezetünket, amely különböző okok miatt érzékenyebben reagál ezekre allergiával, így az esetek folyamatosan szaporodnak.
A XVI-XVII. századi leírásokban főleg a növényi allergének szerepeltek. Az ipari forradalom során nagyobb mennyiségben került a környezetbe fém, króm, nikkel - ezekre ekkor terelődött a figyelem.
A XIX. században a higany a gyógyászati felhasználás mellett bekerült a kozmetikai iparba is, allergizáló hatását már több mint száz éve ismerik.
A fémek mellett az illatanyagok váltják ki a legtöbb túlérzékenységi reakciót. Míg azonban évszázadokkal ezelőtt csak gyógyszerként használták ezeket, ma ezen kívül is számtalan helyen vannak jelen az életünkben, tisztálkodószerek, kozmetikumok és élelmiszerek illatosító anyagaként.
Civilizációs betegség
Évről évre egyre több embert érint, egyre kellemetlenebb tüneteket okoz a pollenérzékenység. A feketeüröm, a parlagfű és a többi allergizáló gyom évszázadok óta megtalálható az ember környezetében. Azt, hogy ezek ennyire agresszívvá váltak, a civilizációs ártalmak egyenes következményének tekintik a szakemberek, mivel a különböző szennyező anyagok által sérült, tönkretett nyálkahártyán a pollenek könnyebben meg tudnak tapadni. Ráadásul sok esetben maguk a pollenek is szennyezettek korommal, egyéb égéstermékkel, porral. Nem véletlenül olyan sokan reagálnak az útszéli, tehát erősen szennyezett környezetben növő parlagfű pollenjére.
Az utóbbi évtizedekben figyelhették meg a pollenérzékenységgel társult élelmiszerallergiák megjelenését is. Például a feketeürömre, a parlagfűre érzékeny betegeknél immunológiai keresztreakciók útján kialakulhat immunválasz különböző fűszerekre, gyümölcsökre is. Ezek a tünetek (többnyire kiütés, duzzanat, hányás, hasmenés) a nyers zöldség vagy gyümölcs fogyasztásakor az évadtól függetlenül bármikor megjelenhetnek.
Újabban az allergia kiterjedését is megfigyelték. Például ha macskaszőrre allergiás valaki, később egyéb allergénekre is érzékennyé válhat.
A stressz, a modern világ rákfenéje is hozzájárul az allergiás esetek legújabbkori szaporodásához, hiszen tartós stresszhelyzetben felborul a szervezet immunrendszere és növekedhet az allergiás reakciókra való készsége.
Vannak-e menekülési útvonalak?
Az allergia előfordulása szerint (az elterjedés ideje, helye, sűrűsége alapján egyaránt) civilizációs betegség, erősen függ az adott ország fejlettségétől, iparosodott voltától, nem véletlenül nevezik "nyugati" betegségnek. A XX. század végének sajnálatos fejleménye az is, hogy a környezetszennyezés - így az allergia - szempontjából a fejlett országok városai és a falvai között gyakorlatilag eltűnt a különbség, ezek a hatások szinte mindenütt érezhetőek, legfeljebb a gyakoriságban van némi különbség. Érthető, hiszen a folyamatos forgalmú utak behálózzák az országokat, a nagy népsűrűség, az egymáshoz közel települt iparvidékek alig hagynak érintetlen területet. A kevésbé fejlett országokban akadnak ugyan "szűz" földek, itt viszont a kíméletlen környezetszennyezés, az alacsonyabb szintű ipari technika, a kevésbé tudatos, felelőtlen környezeti gazdálkodás jelent súlyos terhet. Egy felmérés tanulsága szerint az iparosodás következménye már a legelmaradottabb országokban is megmutatkozik: 1997-ben vizsgálták az etiópiai Jimma városát és környékét allergológiai szempontból: az asztmás gyerekek aránya a falvakban 1,1 százalék volt, míg a mérsékelten iparosodott Jimmában 3,6 százalékot ért el.
Steril, pollen- és szennyeződésmentes területet így nagyon nehéz találni, legfeljebb a magas hegységek vagy az óceánok tiszta levegője lehet allergia szempontjából semleges. Így minden érintettnek magának kell kialakítania az érzékenysége szempontjából lehető legmegfelelőbb, kímélőbb "mikrokörnyezetet", azaz közvetlen környezetét. Erről a "Szabadítsuk meg otthonunkat az allergénektől" címmel olvashatnak bővebben.
