A biszfenol A (BPA) egy széles körben használt ipari vegyület, amely számos műanyag és egyéb hétköznapi termék – például élelmiszer-csomagolások, palackok, háztartási gépek vagy bútorok – alapanyaga. Szerkezete hasonlít az ösztrogénhez, így megzavarhatja a hormonális egyensúlyt, és több szerv működésére is kedvezőtlen hatással lehet. Mint azt a Diario Veterinario írja, az emberi BPA-kitettséget és annak következményeit régóta vizsgálják, a házi kedvencek esetében azonban jóval kevesebb adat áll rendelkezésre. Csakhogy a kutyák és macskák szoros közelségben élnek az emberekkel, így ugyanazoknak a környezeti hatásoknak vannak kitéve – ebből a feltevésből indult ki egy új kutatás is.
A BPA hatása macskákra
Görög és lengyel kutatók első alkalommal vizsgálták a BPA hosszú távú jelenlétét macskák szőrében. A kutatásba 70 klinikailag egészséges, nem fajtatiszta, ivartalanított macskát vontak be (37 hímet és 33 nőstényt). Az 1 és 15 év közötti korú állatok mind magántulajdonban voltak, és a tulajdonosok beszámolója szerint hasonló táplálékot kaptak: kereskedelmi forgalomban kapható száraz és nedves macskaeledelt.
A laboratóriumi vizsgálatok során a kutatócsoport az úgynevezett kimutatási határt és a mennyiségi meghatározási határt különböztette meg, előbbi értékét 4,2, utóbbiét 12,7 pikogramm/milligrammban meghatározva. A kimutatási határ azt jelenti, hogy a vizsgálati módszer képes érzékelni az e koncentrációt meghaladó anyag jelenlétét, míg a mennyiségi meghatározási határ az a legkisebb koncentráció, amelyet már megbízható pontossággal számszerűsíteni is lehet. A minták 97 százalékában a BPA-szint meghaladta a kimutatási határt, vagyis a vegyület szinte minden állat szervezetében jelen volt. A legmagasabb érték 955,4 pg/mg volt.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a lakásban tartott macskák szervezetében számottevően magasabb BPA-szintet mértek, mint a szabadon tartott egyedeknél. A beltéri cicák esetében mintegy 45 százalékkal magasabb koncentrációt találtak. Életkor szerint is mutatkoztak jelentős eltérések. A legmagasabb átlagos BPA-koncentrációt a fiatal (legfeljebb 2 éves) macskáknál jegyezték fel, míg a 2-6 éves felnőtt állatoknál alacsonyabb értékeket találtak. Az idősebb, 6 év feletti macskáknál a koncentráció ismét emelkedett, de nem érte el a fiataloknál mért átlagot.
Érdekes eredményt hozott a testsúly szerinti összehasonlítás is. A normál testkondíciójú macskák szőrében a BPA-szint számottevően magasabb volt, mint az elhízott állatok esetében. Ez meglepő, hiszen a BPA-t gyakran hozzák összefüggésbe anyagcserezavarokkal és az elhízás kialakulása fokozott kockázatával. Az Animals című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint e megfigyelés egyelőre „nehezen magyarázható, mivel a macskák BPA-anyagcseréjének és a szőrben történő felhalmozódásának számos aspektusa továbbra sem kellően ismert”.
Az otthoni környezet veszélye
A kutatócsoport hangsúlyozza, hogy eredményeik határozottan arra utalnak, hogy az otthoni környezet jelentős mértékben szennyezett BPA-val, ezáltal a lakásban tartott macskák folyamatosan ki vannak téve a vegyület hatásainak. Emellett a kereskedelmi forgalomban kapható állateledelek, játékok és állatok számára készült kozmetikumok szintén fontos forrásai lehetnek az endokrin rendszert károsító vegyi anyagoknak, köztük a BPA-nak. A vizsgálat újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a beltéri környezetben jelen lévő vegyi anyagok nemcsak az emberek, hanem a házi kedvencek egészségére is hatással lehetnek. Emiatt további részletes kutatásokra lenne szükség a hosszú távú következmények pontos feltárásához.
