Míg az emberek számos tevékenység esetén eshetnek túlzásba, a munkától a vásárlásig, csak a szerencsejáték- és internetes játékfüggőséget ismerik el hivatalosan viselkedési függőségként. Ezeknek fő jellemzője az, hogy az ember olyan cselekvéseket ismétel, amelyek kezdetben örömet okoznak, de hosszabb távon károsak lehetnek. Most tudósok szerint egyes kutyák hasonló viszonyban lehetnek a játékaikkal.
Stefanie Riemer, a tanulmány társszerzője szerint valószínűleg genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszanak ebben.
„Úgy gondoljuk, hogy a genetikai komponens elég erős” – nyilatkozta. További kutatások arra utaltak, hogy a magas szintű függőségi viselkedést mutató kutyák tulajdonosai nem igazán ösztönözték kedvencüket erre.
Riemer és kollégái 56 kan és 49 szuka kutyát figyeltek meg, amik 1 és 10 év közöttiek voltak. Néhány kedvencről lehetett tudni, hogy „túlzott” motivációt mutatnak a játékok iránt. Mindegyik gazdit megkérték arra, hogy zárt térben különböző feladatokat adjanak a kutyáiknak, általában olyan játékkal, amelyet a kedvenc választott, néha pedig az egyik kutató is segített. A feladatok között volt a közös játék, a kutya egyedül hagyása a játékkal, a játék dobálása, dobozba helyezése egy kirakós etetőtál mellé, valamint a játék polcra helyezése - írja a The Guardian.
A kutatók felvették a feladatokat, majd értékelték, hogy a kutyák milyen intenzitással ugranak a játék felé, mennyire ugatnak vagy nyafognak, ha nem érik el, mennyi erőfeszítést tesznek az elérhetetlen tárgy megszerzésére, és hogy nem ettek-e akkor sem, ha az étel elérhető volt számukra.
Az eredmények szerint a 105 kutya közül 33-nak volt olyan magas pontszáma, ami alapján nagy volt a függőségre emlékeztető viselkedésük valószínűsége. Ezeknek a kutyáknak a legnagyobb része terrier és juhászkutya fajtákhoz tartozott.
Az alapján is osztályozták a kutyákat, hogy mennyire mutatták az emberekre jellemző függőség jeleit (például a sóvárgást, az önkontroll hiányát, illetve a játék túlzott felértékelését). Egyes kutyák itt is magas pontszámot értek el, és gyakran a gazdájuk is arról számolt be, hogy a kedvencük függőségre utaló jeleket mutat, ha a játékáról van szó.
Riemer szerint az eredmények nem bizonyítják egyértelműen, hogy a kutyák viselkedési függőségben szenvednek, és a magas szintű függőséghez hasonló viselkedés valószínűleg kevésbé gyakori az általános kutyapopulációban.
Hangsúlyozta azt is, hogy nem minden „labdafüggő” kutyának van függőséghez hasonló problémája.
"A függőségnek negatív következményei vannak az egyén életére nézve. Ha a kutya nem tudja feldolgozni, hogy a játéka nem elérhető, akkor mutathat függőségre emlékeztető viselkedésformákat" - magyarázta Riemer. Egyelőre ez kevés bizonyíték arra, hogy a „túlzott játékmotivációval” rendelkező kutyák viselkedése negatív következményekhez vezetne, ezért további kutatásokra volt szükség annak megállapításához, hogy ez a viselkedés mennyire volt krónikus.