A pitbull agresszív, a labrador játékos, a mopsz lusta - egyes kutyafajták kapcsán erős sztereotípiák élnek a fejekben. Persze akárcsak az embereket, úgy a kutyákat sem lehet néhány általános csoportba besorolni, a Psychology Today cikkében is közzétett kutatás pedig arra kereste a választ, hogy a fajta és a genetika milyen hatással van egy adott állat viselkedésére.
Az új tanulmány vezető szerzője Kathleen Morrill, a Massachusetts Chan Orvostudományi Egyetem munkatársa. Az óriási, átfogó tanulmányon összesen 24 ember dolgozott, az adatokat 18385 kutyatulajdonos adataiból és 2155 kutya DNS-ének szekvenálásából gyűjtötték össze. Az állatok nagyjából fele fajtatiszta volt, a többi pedig keverék.
A résztvevő kutyatulajdonosoknak 117 kérdésből álló dokumentációt kellett kitölteniük, hogy meghatározzák kutyájuk fajtáját, fizikai tulajdonságait és viselkedését. A kérdéssorban a gazdáiknak válaszolniuk kellett arra, hogy a kutyák mennyire barátságosak idegenekkel, de még olyan részletekre is kitértek, hogy az állatok általában köröznek-e a székelést megelőzően. A teszt mellé nyálmintát is begyűjtötték, majd abból térképezték fel az állatok genetikai sajátosságait.
A külső tulajdonságokat jobban befolyásolja a genetika
Az eredmények azt mutatják, hogy a külső tulajdonságokat (például hogy hegyes, vagy lekonyuló füle van az állatnak) jelentősen meghatározzák az öröklött genetikai tulajdonságok. Bizonyos viselkedésformákat is sikerült a kutatóknak génekhez kötni: például az, hogy a kutyák hajlamosak-e vonyítani, a genom azon területéhez kapcsolták, amelynek az embereknél a beszéd fejlődésében van fontos szerepe. A viselkedés azonban az eredmények szerint jóval kevésbé köthető a genetikai háttérhez, sokkal inkább az állat szocializációja határozza meg.
A tanulmány szerzői szerint korábban sokkal inkább kötődhettek bizonyos személyiségjegyek az adott kutyafajtákhoz. Ennek oka nagyrészt a tenyésztési szemlélet megváltozása. Évszázadokkal korábban az állatokat elsősorban bizonyos feladatok elvégzésére – vadászat, házőrzés – tenyésztették, míg a 20. századtól egyre jobban domináltak a külső jegyek, például a marmagasság, a bunda színe és a fülek állása. Emiatt a népszerű fajtáknál elsősorban a kinézet alapján szelektáltak, a viselkedés többnyire másodlagos volt.
Vannak barátságtalan golden retrieverek
A kutatók egy matematikai modellt is létrehoztak, amely segít meghatározni, milyen arányban köthetőek bizonyos személyiségjegyek egy adott kutyafajtához. Ehhez egy négyfokozatú skálán sorolták be, hogy egy adott állat mennyire szociális, agresszív vagy éppen tanulékony, majd ezt hasonlították össze a fajtatársakéval. Az eredmények azért alátámasztottak néhány fajtával kapcsolatos sztereotípiát. A közismerten barátságos golden retrieverek 62 százalékáról megállapították, hogy kedveli és keresi az emberek társaságát. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem találhatunk barátságtalan golden retrievert, mivel 18 százalékukat a négyfokozatú skála legalsó részére sorolták, vagyis ezek az állatok egyáltalán nem szeretik az embereket. A szibériai husky, mopsz és labrador szintén nagyon szociális velünk: ezen fajták több mint 50 százaléka a legmagasabb értékelést kapta az emberrel való barátságosság szempontjából.
Engedelmesség és taníthatóság szempontjából sem született meglepetés: a híresen intelligens és jól idomítható border colliek 72 százaléka a legmagasabb értékelésben részesült, de a golden retrieverek, a németjuhászok és az ausztrál juhászkutyák több mint fele is a legmagasabb értékelést kapta itt a négyfokú skálán. Azonban ezen fajták minden képviselőjére sem igaz, hogy jól idomítható, több állat is közülük a legalacsonyabb értékelést kapta ezen a skálán.
Az eredmények alapján a kutatók hangsúlyozták: ha egy adott kutyafajtát választunk, sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogyan fog kinézni, mint abban, hogyan fog viselkedni vagy mennyire lesz képezhető.
