Csaknem 2 tonnányi hal pusztult el a Velencei-tóban – mutatjuk, mi lehetett az oka

Az elmúlt napokban számos beszámoló jelent meg az internetes közösségi felületeken a Velencei-tavon tapasztalt halpusztulásról, ám ezekben sok feltételezés és téves információ is volt. A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) hangsúlyozta, hogy Velencei-tavi kirendeltségük az elmúlt napokban minden rendelkezésre álló erőforrását a szükséges intézkedések végrehajtására fordította, amelyek közül a legfontosabbak a kárelhárítás (elhullott halak összegyűjtése), a kialakult helyzetre vonatkozó információk gyűjtése, az érintett hatóságokkal és szervezetekkel való kapcsolattartás, valamint a hal- és vízminták gyűjtése és laborokba küldése volt.

Ilyen halak pusztultak el

A jelenlegi elhullások szombaton kezdődtek jelentős mennyiségben, majd hétfőn jelentősen mérséklődött a friss elhullások száma, keddre pedig ez a mérőszám még tovább csökkent, tehát jelenleg folyamatosan javulóban van a helyzet. Az elhullott halak túlnyomó többségét, 99 százalékát az inváziós idegenhonos ezüstkárász kisméretű (8-12 centiméteres, átlagosan 30 grammos) egyedei tették ki. Az ezüstkárászok mellett darabszámban nagyságrendekkel kevesebb, de tömegében pár százalékot jelentő mennyiségű, vegyes korosztályú ponty és compó fajok frissen elhullott példányai is fellelhetők voltak.

Mi okozhatta a tömeges pusztulást?

Mint írták, az elhullott halfajok összetétele, az elhullások lefolyása és az eddigi vizsgálati adatok alapján feltételezhető, hogy a pusztulás hátterében nagyrészt egy specifikus, kizárólag a kárászféléket fertőző kórokozó állhat. A helyszíni vizsgálatok alapján az elhullások összefüggésben lehetnek a halak ívásával, illetve a május elején történt hirtelen lehűléssel is – ekkor szűk két napon belül 7 fokot csökkent a vízhőmérséklet (egy héttel korábban pedig ugyanennyivel nőtt a vízhőmérséklet ugyanennyi idő alatt, tehát nagyon gyorsan) –, amely nagy stresszhatást jelenthetett.

A lehűlés hatására az ívás hirtelen leállhat, amely az ikrás halaknál okozhat elhullást. Ez amiatt történik, mert a lerakásra kész, érett ikrát a halak nem tudják leadni és a bennük maradó ivartermék bomlásnak indul, amely belső „mérgezést” (szepszist) okoz. Feltehetően ez állhat elsősorban a ponty és compó pusztulásának hátterében. A következtetéseket megerősíti, hogy a vízminőségi paraméterek eddigi vizsgálati eredményei nem mutattak sem oxigénhiányra, sem gázfelszabadulásra utaló tényezőket.

„Azt gyakorlatilag teljes biztonsággal ki lehet jelenteni, ha beigazolódnának a specifikus halbetegségre vonatkozó feltételezések, akkor ez az emberi szervezetre nem jelent veszélyt sem kontaktus, sem a hal elfogyasztása esetében” – emelték ki.