Mikrohullám makrokár, vagy mégsem?
Nem árt az óvatosság a mikrosütővel!A mikrohullámú sütők tudják mindazt, amit a ma embere csak elvárhat: gyors, tiszta, praktikus. Egészségügyi kockázata nem teljesen ismert. Kinek higgyen, aki sokáig, mégis kényelmesen szeretne élni?
Bírósági botránnyal kezdődött...
... a mikrosütőkkel szembeni ellenszenv. 1989-ben egy svájci természettudós, a Szövetségi Technológiai Intézet munkatársa olyan kutatásokba kezdett, melyek a mikrosütőben készült ételek egészségre gyakorolt hatását firtatták volna. Csakhogy állítólag a kutatásokat leállíttatták. Dr. Hans-Ulrich Hertel mégsem állt el szándékától, maroknyi csapattal saját testét sem kímélve kísérletezésbe kezdett. A kutató résztvevők nyolc héten át csak mikrosütőben készült és melegített ételeket fogyasztottak, míg a kontrollcsoport tagjai kizárólag hagyományos főzéstechnikával készült ennivalókat ettek. A nyolc résztvevő a 64 éves Hertel kivételével 20-40 év közötti volt. A kutató nemsokára megállapította, hogy rövid időn belül - sőt egyes eredmények tekintetében már az étkezés utáni 15 perccel - olyan változások álltak be a szervezetben, amelyekért minden bizonnyal a mikrosütő volt okolható.
Mi fán terem a mikrosütő?
E konyhai szerkentyű talán a II. Világháború kevés hasznának egyike. Vitatott, hogy az alapötlet egy, a berlini Humboldt Egyetemen 1942-43 között véletlenül felmelegített szendvics vagy egy amerikai laborban zsebbe olvadt csokiszelet nyomán született. Rossz nyelvek szerint az amerikai Dr. Percy Spencer, a Raytheon Corporation mérnökének köpenyzsebében történtek nem jöhettek volna létre, ha a magnetronnal végzett kísérletek közben történt felfedezést nem csempészik ki Németországból. Mindenesetre az amerikaiak a csoki után pattogatott kukoricával próbálkoztak. Ez lett az első igazi mikrosütős étel, majd további kísérletek után már 1946-ban elindították a szabadalmaztatási eljárást, melynek nyomán a Raytheon cég 1952-ben piacra dobhatta első mikrohullámú sütőjét. Az embermagasságú, csaknem 340 kilós monstrum több ezer dollárba került. Folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre kisebb és egyre népszerűbb lett. 1976-ra az amerikai háztartások hatvan százalékában volt már mikrosütő. Az első, a fogyasztók egészségéért aggódó cikkek az 1970-es években jelentek meg.Jó tudni!
A mikrohullámok a 300 MHz és 300 GHz közötti frekvenciatartományba eső, 1 mm-1 m hullámhosszú elektromágneses sugárzások. A háztartási mikró 2,45 GHz-en működik, sugárforrása a magnetron, ami mintegy 12 cm-es hullámhosszú sugárzást kelt.Káros, de mennyire!?
A mikrohullámok az élő szervezetekre, sejtekre hármas hatást fejtenek ki: termikus, atermikus és nem termikus hatást. A termikus hatás azt jelenti, hogy az élő szervezetben, szövetben éppúgy melegedés tapasztalható, mint az ételeknél, amit azonban a szervezet hőszabályozással - ez a kiváltott atermikus hatás - képes ellensúlyozni. A nem-termikus hatások nem járnak hőmérséklet-emelkedéssel, de elektromágneses sugárzás lévén nincs abban semmi meglepő, hogy a mikrohullám a sejtmembránok két oldalán uralkodó töltésviszonyokat is befolyásolja. Így hatására megváltozik a sejthártya áteresztőképessége, idegsejtek esetében ingerületvezetése. Erre a svájci Hertel is utalt kísérleti eredményeiben. Ez aztán éppúgy befolyásolhatja a sejtek regenerálódó képességét, mint anyagcseréjét. A mikrosütő veszélyességét hangsúlyozó kutatók attól tartanak, hogy a sejtek megváltozott életfolyamatai az immunrendszeri sejtek csökkenő érzékenységéhez, a szervezet csökkent ellenállóképességéhez, a szövetekben daganatos folyamatok beindulásához vezethetnek.Az erős elektromágneses sugárzás élő szervezetekre gyakorolt káros hatása bizonyított: a magasfeszültségű távvezetékek közelében élők esetében bizonyítottan nagyobb gyakoriságú a leukémia és egyéb tumorelőfordulások. Az elektromágneses sugárzások által kiváltott egészségi hatások - bőrpír, szürkehályog, férfiaknál átmeneti sterilitás, bőrdaganatok, különféle ideg- és hormonrendszeri hatások - a mikrohullám esetében szintén nem új felfedezések, a sugárzás erősségétől és az elnyelt dózistól függően alakulnak.

Vannak rémisztőbb megfogalmazások is
1957 és 1990-es évek között a belorussziai Klinski Radiotechnológiai Intézetben is végeztek kutatásokat a mikrohullámú készülékükkel. Kísérleti körülmények között a mikrohullámnak kitett élelmiszerekben a megfelelő fertőtlenítő hatás elérését célzó hőmérsékletre történő melegítéskor a húsételekben d-nitrozo-diethanol-amin, egy rákkeltő anyag keletkezett. A mikrohullámmal készített ételeket fogyasztókban állítólag megnövekedett az emésztőrendszeri daganatok száma, romlott a fogyasztók közérzetet, koncentrációs képessége is. A hatás eredetét kutatva a kutatók arra következtettek, hogy nem csak maguk az ételek, hanem a készülékből származó mikrohullám is hatással van az emberekre, s a test mágneses mezejét megváltoztatva okozhat egészségi károkat. E vizsgálatok eredményeire azonban nehéz rábukkanni, ahogy sok más hivatkozási alapnak használt eredményre is. A mikrosütők ellenzői ezt azzal magyarázzák, ez pusztán azért van, mert a gyártók és forgalmazók kezei messzire nyúlnak, és tűzzel-vassal irtanak minden ilyesféle publikációt.
A talányos kísérletet ellentmondásos vélemények övezik, de otthon is ki lehet próbálni. Az amatőr kutatók két azonos fajú és korú, ugyanolyan földbe ültetett, a mikrosütőtől kellő távolságban lévő növényt kezdjenek két féle vízzel öntözni. Egy másik érdekes kísérlet az lehet, mennyire viselik el szobanövényeink a mikrosütő közelségét.
Úgy melegít, mint a többi...
...vagy mégsem? A sugárbiológusok hivatalos álláspontja szerint az említett káros hatások a konyhai eszközökkel létrehozható dózisban elenyészők, az egészségre nem károsak, a kémiai, hő- és egyéb hatások pedig nem roncsolják jobban az élelmiszereket, mint bármely hagyományos melegítési eljárás. A mikrosütő elleni érvek között szerepel, hogy nem pusztít el sok olyan baktériumot, melyek akár halálos betegségeket is okozhatnak. A Listeria-, Salmonella- és egyéb fertőzéssel kapcsolatban nem árt tudni, hogy az elégtelen melegítés hagyományos konyhatechnológia mellett is vezethet fertőzésekhez. A kórokozók csak akkor pusztíthatók el biztonságosan, ha kellő hőfokra és megfelelő ideig hevítjük az ételeket. Tévhit, hogy a mikrohullám önmagában fertőtlenít, csak az egyenletes magas hőmérséklet pusztítja el a kórokozókat. Másrészt a magas hőmérséklet sejt- és szövetromboló, égető hatása sem mikrohullám-specifikus. A mikrohullámú sütőnél a kórokozó baktériumok életben maradása valószínűleg pusztán abból fakad, hogy benne az ételek nem egyenletesen melegednek, így a baktériumok sem pusztulnak el az ételben mindenhol.Egy a The Lancet című tudományos szaklapban 1989-ben megjelent tanulmány szerint a mikrohullám a tejfehérjéket olyan aminosavakra darabolja föl, amelyek természetesen nem keletkeznének ilyen arányban, ugyanakkor az Escherichia coli nevű baktérium szaporodásának kedveznek a tejben. A gyanús bomlástermék a polarizált fényt jobbra forgató cis-D-hidroxi-prolin, a normálisan L-formában előforduló prolin aminosav eltérő optikai tulajdonságú izomere. A szerzők a fehérjékben a hagyományos forrósításkor bekövetkező kicsapódástól eltérő szerkezeti változások miatt immunrendszeri problémáktól tartanak, különösen a kicsi gyerekeknél.
A mikrózott ételek tápértékére és vitamintartalmára vonatkozó adatok is ellentmondásosak. Egyes tudományos közlemények szerint a mikrózott étel pont a rövidebb idejű, kíméletes melegítés miatt őrzi meg vitamintartalmát, míg mások a tápanyagok sérüléséről számolnak be. Egy orosz kutatásokat idéző szerint a mikrózott élelmiszerek hasznosítható tápanyag- és B-vitamin-komplex-, valamint C- és E-vitamin-tartalma 60-90%-kal csökken, de arról nem közöl adatot, hogy ezt milyen erősségű besugárzás után mérték, s azt is jó lenne tudni, hogyan viszonyul ez a hagyományosan készült ételekben mért értékekhez. Hiszen köztudott; a vitaminok hő hatására lebomlanak, a fehérjék kicsapódnak.
Mi legyen az anyatejjel? - Avagy jobb az óvatosság!

Sose szabad a mikrosütő ajtaját kinyitni, vagy nyitott ajtóval használni. A legtöbb készülék nem is engedi ezt a műveletet, de jobb nem kockáztatni. A működő készüléktől tartsunk legalább egy méteres távolságot. Persze, ha emiatt nem csinálhatunk közben a konyhában semmit, máris nem olyan praktikus és időspóroló technológia a mikrózás. Az ételeket sohasem szabad műanyag csomagolásban melegíteni. A mikrohullámú melegítésre szánt készételek speciális szín- és ízanyagokat tartalmazhatnak, amelyek forrón is szép színűek, ízletesek, ugyanakkor mérgezővé válhatnak. Inkább kerüljük ezeket! Egyre több étteremben is mikrohullámot használnak melegítésre, ezeket az ellenzők nagy teljesítményük miatt még aggályosabbnak tartják.
A kereskedelmi forgalomban lévő mikrohullámú sütők az uniós szabványok szerint bevizsgáltak, a mérést a KERMI végzi. Csak jó minőségű készüléket érdemes venni, és 3-5 évente beméretni. Az elektromágneses sugárzások bemérését néhány ezer forintért természetgyógyászoktól vagy szakszervízektől, független műszerészektől, mikroszerelőktől lehet megrendelni. Egy mikrónak új korában a külső burkolattól mért 5 centiméteres távolságon belül legfeljebb 1 mW/cm2-es teljesítménysűrűségi határértéket szabad mutatnia, később ez az érték legfeljebb 5 mW/cm2-re nőhet. Kérdés, mit kezdünk a kapott sugárzási értékekkel. Ugyanazon adatokból kiindulva az egyik szakember több vagy több száz méteres távolságra küldene minket a működő mikrosütőtől, a mérnökök, sugárbiológusok csupán legalább fél-egy métert javasolnak. Mondanunk sem kell, a használati utasításban ilyesmiről egyáltalán nem esik szó. Hogy mindezek után miért érdemes igencsak spórolni a mikrós melegítéssel? Főképp, mert keveset tudunk róla, így azt sem tudhatjuk, hogy a ki tudja mi alapján meghatározott egészségügyi határértékek valóban helyesek-e.