Ha tehetjük, szeretünk előre felkészülni a váratlan és potenciálisan kellemetlen helyzetekre, ennek szellemében töltjük fel a házi gyógyszeres dobozt is fájdalomcsillapítókkal, görcsoldókkal és más olyan gyógyszerekkel, amelyekre majd valamikor a jövőben szükségünk lehet. Ez viszont azzal is jár, hogy a készítmények egy része éveket tölt a fiókban, mire észrevesszük, hogy már hosszú ideje lejárt a szavatossági idejük. Az egyik rossz döntés, amelyet ilyenkor meghozhatunk, hogy a szavatosságot figyelembe nem véve mégis felhasználjuk a gyógyszert. A másik hiba, hogy a fel nem használt gyógyszereket egyszerűen a többi szeméttel együtt a kukába hajítjuk.
A lakosság legalább negyede ez utóbbit teszi a BENU Magyarország Zrt. nemrég készített kutatása alapján, amelyből az is kiderült: a hazai vizeinkből már kimutathatóak a leggyakrabban használt gyógyszerek bomlástermékei. Ennek ismeretében a patikahálózat „Ne dobd ki, hozd vissza!” címmel társadalmi célú kampányt indított a gyógyszerhulladék veszélyeivel és a környezetre gyakorolt terhelésével kapcsolatban.
„A mi vizünk ne legyen a mi gyógyszerünk”
A felszíni és talajvizek gyógyszermaradványokkal való szennyezettsége mára valós, globális környezeti problémává vált, amely mértéke ellen a lejárt vagy nem használt gyógyszerek felelős kezelésével védekezhetünk. A témában egy átfogó, 800 fős hazai kutatást is elvégeztek, amelyből kiderült, hogy bőven van még mit tenni az ügy érdekében. Hiába hívják fel a lakosság figyelmét évek óta, hogy a feleslegessé vált vagy lejárt gyógyszerek veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért a kommunális szemétgyűjtőkben elhelyezni tilos, a lakosság nagyjából negyede mégis a szemétbe hajítja a lejárt készítményeket. Ezekkel ugyanakkor környezetünket, azon keresztül pedig saját magunkat is szennyezzük. A kidobott gyógyszerek bomlástermékei ugyanis a termőföldekbe és a vizekbe is bemosódnak, majd a táplálékkal szervezetünkbe kerülnek.
Ezt igazolja az idén nyáron elvégzett vízmintavételi kutatás is, amelyen a Pécsi Tudományegyetem kutatói a Pannon Egyetem munkatársaival dolgoztak együtt. A központi idegrendszeri megbetegedések kezelésére szolgáló szerek, antidepresszánsok, antibiotikumok, fogamzásgátlók, vérnyomáscsökkentők, gombaölők, szorongásoldók és nyugtatók hatóanyagait mutatták ki a többi között a Duna, a Tisza, valamint legnagyobb tavunk, a Balaton vizének vizsgálata során. A három élővízből összesen 14-féle – a víztisztítók által nem kiszűrhető – hatóanyagot azonosítottak a szakemberek, amelyek a kidobott vagy WC-n lehúzott gyógyszerekkel kerülhettek a természetes vizekbe a vizeleten kívül.
A Fővárosi Vízművek adatai alapján a természetes vizek szennyezettsége jellemzően igen kicsi (körülbelül 100 nanogramm literenként – a nanogram a gramm egymilliomod része), a kezelt vizeké pedig jellemzően még kisebb (50 ng/l alatti). Az egyes vízbázisok szennyezettsége azonban nagymértékben eltér. A vizekbe kerülő gyógyszermennyiség szempontjából a legfontosabb tényező a térség népsűrűsége, illetve a gyógyszeripar esetleges jelenléte.
Dr. Fittler András, Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja is megerősítette: több száz köbméternyit kellene elfogyasztani a vizsgált vízmintákból ahhoz, hogy egy hagyományos gyógyszerben lévő hatóanyag mennyiségét bejuttassuk szervezetünkbe. Ilyen hígításban ezek külön-külön nem jelentenek egyelőre veszélyt ránk. A növényekben és állatokban felhalmozódva, hosszú távon azonban nagyobb dózisban juthatnak be szervezetünkbe. Ráadásul nem is egyetlen vegyület, hanem egy olyan ismeretlen összetételű gyógyszerkeverék formájában, amelyben fájdalomcsillapítóktól görcsoldókig számtalan hatóanyag megtalálható. Ennek hosszú távú következményeiről pedig a szakember szerint egyelőre csak találgatni lehet.
Kapcsolódó cikk
Dr. Zlinszky János, a BENU Magyarország Zrt. vezérigazgatója szerint a patikákba évente nagyjából 300 tonna gyógyszert hoznak be, ami jól szemlélteti, milyen mértékű lehet a lakosság éves gyógyszerhulladéka. A vállalat vezérigazgatója továbbá hangsúlyozta, hogy a gyógyszermaradványok jelenléte a vizekben nem jelenti azt, hogy azok fürdésre alkalmatlanok lennének. A helytelen gyógyszerkezelés mellett a hatóanyagok jelentős része a vizelettel kerül a természetes vizeinkbe, amire nincs ráhatásunk. Amire viszont van, az a keletkezett hulladék. „Ezért szeretnénk felhívni a figyelmet erre az egyelőre környezeti problémára, és a kampány révén edukálni a helyes gyógyszerkezelésre. Ennek kiemelt eleme, hogy a lejárt vagy fel nem használt gyógyszereket a fogyasztók ne a kukába dobják, és ne is húzzák le a lefolyón, hanem vigyék vissza egy gyógyszertárba, és adják le az arra kihelyezett gyűjtőládában” – mondta el Dr. Zlinszky János.
A kampányhoz csatlakozott Erős Antónia televíziós műsorvezető is, aki a rendezvényen kiemelte: a gyógyszerhulladék mennyiségének csökkentése közös feladata mindenkinek. Hozzájárulhatunk azzal is, ha csak azokat a gyógyszereket és készítményeket vásároljuk meg, amelyekre valóban szükségünk van, és nem halmozunk fel indokolatlanul készleteket az otthonunkban.
