A szakember a 444.hu -nak adott interjút, amelyben leszögezte: ami most a COVID-os intenzív osztályokon történik, fizikailag, mentálisan, szakmailag és lelkileg is az elviselhetetlenségig megterhelő állapotba sodorta az intenzíves dolgozókat. Úgy véli, a fizikai fáradtságot záros határidőn belül ki lehet pihenni, a mentális fáradtság azonban nem múlik el. "Az, hogy amikor becsukod a szemed, akkor látod magad előtt a halottakat, azzal álmodsz, hogy ügyelsz, és jön az ezredik beteg, pedig még az előzőt se vetted fel, és jön megint egy, az, hogy látod magad előtt azokat, akik kapaszkodnak a saját oxigénmaszkjukba, mert érzik, hogy onnan jön még valami, ami az élethez köti őket, egy olyan poszttraumás stresszt fog generálni az egészségügyi társadalomban, amivel pár év múlva ilyenkor nagyon kell majd törődnünk. Az egészségügyi dolgozók most is nagyon nagy veszélyben vannak, és a pszichés megterhelés miatt még nagyobb veszélyben lesznek" - fogalmazott Máté-Horváth.
Az intenzíves munka másfajta figyelmet igényel
Bár a járvány alatt történt egy hatékony eszközfejlesztés a kórházakban , ami üdvözlendő, a szakember szerint a hiányzó intenzíves, sürgősségis tudást így nem lehet növelni. Nem azért, mert a sebészeti osztályon dolgozó ápoló, akit most átvezényelnek a COVID-intenzívre, ne lenne jó szakember, hanem azért, mert két különböző szakmáról van szó.
"A magyar viszonyok között általános az, hogy egy harmincfős sebészeti osztályra bizonyos műszakokban két ápoló jut. Ez egy nagyon megterhelő, nagy figyelmet igénylő feladat, de ezeken az osztályokon döntően stabil betegekkel foglalkoznak. Az intenzíven 1-2-3 beteged van békeidőben, mellettük viszont teljesen más jellegű feladatokat kell végezni. Rengeteg eszköz van a légutaikban, a gyomrukban, az artériáikban, a vénáikban, a húgyhólyagjukban, csövek lógnak ki belőlük, gépekre vannak kötve. Az intenzíven ezt a kevés egy főre jutó beteget kell folyamatos jelenléttel figyelni, ott kell állni a betegágyuk mellett. Azért is vannak sokszor ##>>##üvegkalitkákba##<<## zárva az intenzív osztályok, hogy kívülről is mindig rá lehessen látni a betegekre és a monitorra, és tudjunk ugrani, ha kell. Ez teljesen másfajta figyelmet igényel. A sebészetis ápolónak 15-30 beteg 1-1 nyűgjét kell a fejében tartania, az intenzíven pedig 2-3 beteg rengeteg nyűgjét, paraméterét, kezelési tervét, gyógyszerelését" - így a doktornő.
Át lehet "buherálni", de nem lesz ugyanaz
Az intenzív terápiás szakorvos a kapacitásbővítés miatt létrehozott rögtönzött intenzív osztályokkal kapcsolatos problémákról szintén szólt az interjúban. "Valamilyen szinten át lehet buherálni egy fekvőbeteg osztályt intenzív osztállyá, és ez meg is szokott történni nagyon leleményes megoldásokkal. De ezeket az ágyakat, amik oda be lettek tolva, és melléjük lett állítva egy lélegeztetőgép, meg melléjük lett állítva egy olyan csapat, akik még soha nem dolgoztak együtt, és a döntő többségük nem is intenzíves, nehéz az eredeti intenzív osztállyal ekvivalens ágyaknak tekinteni" - magyarázta.
Kitért arra is, hogy a nem intenzív osztályok intenzívesítésénél sok infrastrukturális probléma akad: nincs üvegfal, és nem látnak rá az ápolók a betegekre, nincs kiépítve központi betegmegfigyelő rendszer, más a kórtermek kialakítása, vagy egyszerűen nincs elég fali csatlakozó a különböző bekötnivaló gázokhoz.
"Az azért engem is kicsit fejbe vág"
A szakember zárásképpen arról beszélt, hogy úgy érzi, COVID-osztályokon dolgozó kollégái már kezdik távolabbról szemlélni ezt a sok halált, mert csak úgy tudják elviselni a történteket. Megszokni viszont lehetetlen. "Amikor egy évtizede először elkezdtem dolgozni, akkor minden halott nagyon megrázott, aztán megszoktam, hogy az emberek néha meghalnak az osztályokon. De az, hogy most felveszünk nálam fiatalabbakat, vagy az, hogy akit négy hete a műtőben gépre raktam, aztán kivittem lélegeztetve az intenzívre, tegnap meghalt, az azért engem is kicsit fejbe vág, hogy te jó ég" - mondja.
COVID-oltás: van, ahol már minden veszélyeztetett megkapta - olvassa el korábbi cikkünket !
