Magyarországon jelenleg nem rendelkezünk pontos adatokkal az azbeszt-szennyezettség mértékére vonatkozóan. Egy-egy, különösen szomorú következményekkel járó, a sajtóban nagy figyelmet elnyerő esettől (Lőrinci-Selyp) eltekintve, nem vagyunk tisztában veszélyeztetettségünkkel, sem munkavállalóként, sem magánszemélyként. Az Európa Parlament − számos civil szervezet kezdeményezésére − 2013 márciusában határozatot fogadott el az azbeszt elleni küzdelemről.
Az azbeszt okozta veszélyekkel , a probléma kezelése és a mentesítés fontosságával, gyakorlati megvalósításával, valamint az uniós stratégia külföldi és hazai alkalmazásával foglalkozik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Munkavédelmi Továbbképző Központja, a Munkabiztonsági és Foglalkozás-Egészségügyi Szövetség, valamint a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének közös szakmai rendezvénye.
Az azbeszt egyébként kiváló tulajdonságai és költséghatékony alkalmazhatósága miatt számos iparágban alapanyagként szerepelt (építőipar, járműgyártás, szigetelő anyagok, fékrendszerek, füstszűrők), a tűzvédelemben pedig előírásszerűen alkalmazták, ezért ez a veszélyes anyag ma még szinte bárhol fellelhető a környezetünkben. Az iparban és a középületekben főleg a 70-es évek után terjedt el a szórt azbeszt szigetelőanyagként történő alkalmazása. Lakossági felhasználását tekintve a panellakások a legveszélyeztetettebbek. Országos szinten a beépített mennyiség mintegy 400.000 – 450.000 m2-re becsülhető, ebből a lakóépületek mintegy 176.000 m2-t tesznek ki.
Az azbeszt okozta egészségkárosodás nem azonnali (a lappangási idő 10-40 év is lehet), mint más toxikus anyagok esetén, így egészségromboló hatásainak tudományos bizonyításához több évtized kellett. A kutatások arra mutattak rá, hogy az azbeszt belélegzése, sok egyéb tényező összhatásából adódóan, már kis mennyiségben és rövid kitettség esetén is rendkívül súlyos, többnyire gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezet: mesothelioma .
A WHO előrejelzései szerint az elkövetkező években növekedni fog az azbeszt okozta megbetegedések és elhalálozások száma. A WHO szerint világszerte 125 millióra tehető a munkahelyi azbesztártalomnak kitett dolgozók száma, e veszélyes anyag miatt pedig évente 20-30 ezren betegednek meg az Európai Unióban. Még rémisztőbb adat, hogy a kontinensünkön 2030-ig várhatóan több mint 300 ezren fognak meghalni azbeszt miatt kialakuló betegségben. Ez alól hazánk sem kivétel.
Elég belegondolni abba, hogy Magyarországon több 100 ezer négyzetméternyi szórt-azbeszt (az emberi egészségre legveszélyesebb azbeszt termék, a körülbelül 90 százalékban azbesztet tartalmazó, kevés cementtel gyengén kötött szórt azbeszt. Ez a termék hamar elöregszik és a lemálló azbesztszálak a legkisebb behatásra is (például: szélfuvallat) a levegőbe kerülnek.) felület van, melynek jelentős hányada lakótelepi vagy ipari környezetben található. Az azbeszt szigetelések állapota fokozatosan romlik, ezek sok helyen már 20-40 évesek. Ráadásul bontásuk gyakorta ellenőrizetlen, nem szakszerű.
Nem állunk jól az azbesztpala kérdésével sem: a becslések szerint Magyarországon összesen 100-200 millió négyzetméternyi tetőt fedtek be azbesztpalával. Ezek az időjárási tényezők és a légszennyező anyagok , például a kén-dioxid miatt korrodálódnak és kopnak. Méghozzá jelentősen: vizsgálatok szerint a felületi kopás miatt évente négyzetméterenként 3 gramm azbesztrost szabadul föl a palatetőkből. Ez Magyarországon összességében 300-600 tonnát jelent egy évben. Ennek körülbelül 20 százaléka a levegőbe kerül, a többit a csapadékvíz lemossa.
Az azbeszttel kapcsolatos indulatok egyre élesebbek. Ennek oka többek között az is, hogy a korábban azbesztártalomnak kitett dolgozók a 25-40 éves lappangási idő vége felé közelednek. Közülük egyre többen esnek kétségbe amiatt, hogy nincs szervezett szűrés az érintettek körében, a gyógyulásra kevés az esély vagy egyáltalán nincs, és nő a halálesetek száma.
2005. január 1-jével Magyarországon is hatályba lépett az 1998. évi rotterdami egyezmény, mellyel az azbeszt minden nemű felhasználását megtiltották. A fejlett országok szakmai szervezetei – reagálva a megbetegedések egyre növekvő számára – azt a célt tűzték maguk elé, hogy az Európai Unió tekintélyének felhasználásával nyomást gyakoroljanak az egyes tagállamok kormányaira, párbeszédet kezdeményezzenek szakmai szervezetekkel, munkáltatókkal, egészségügyi és megelőzésben szerepet játszó intézményekkel, és 2023-ig azbesztmentessé tegyék Európát.
E kampány fő célkitűzése nem kevesebb, mint Európa azbesztmentesítése 2023-ig. Ennek érdekében persze tenni kell hazánkban is: nélkülözhetetlen a nemzeti profil és stratégia megalkotása széles körű szakmai összefogással és költségvetési források biztosításával.
Szükség van a hazai szabályozás szigorítására, illetve az Európai Unió országaiban érvényes, biztonságosabb előírásokhoz való közelítésére is. Ez nagyon fontos, ugyanis a környezetet veszélyeztető vagy engedély nélküli mentesítést nem szabad eltűrni.
