Az utazási betegség , idegen szóval kinetózis, nagyjából minden harmadik embernél előfordul, bár leginkább a gyerekeket és a fiatalokat érinti, sőt, a nőknél is gyakoribb, mint a férfiaknál. Fontos megjegyezni, hogy a kisbabáknál ettől nem kell tartani, a házi kedvencek, kutyák, macskák azonban az emberhez hasonlóan érintettek lehetnek. Természetesen nemcsak autóban jellemző, hanem buszon, hajón, hullámvasúton és számos egyéb járművön is. Ezért gyakran tengeri, vagy légi betegségnek is nevezik. A betegség kifejezés egyébként megtévesztő lehet, hiszen ez leginkább egy állapot, egy rossz közérzet, ezért gyógyítani sem nagyon lehet. Amint elmúlik a hullámzó, ringatózó mozgás, a tünetek maguktól is megszűnnek. Persze a cél az lenne, hogy utazás közben is csillapítani lehessen őket.
Mit látunk kívülről?
A közlekedési eszközön utazó először fáradtnak, kábultnak, tompának tűnik, ásítozik és izzad, szédülésre , rossz közérzetre panaszkodhat, később öklendezni kezd. Ez azonban egyáltalán nem hoz megkönnyebbülést, így az út során állandó lehet az émelygés, és többször is előfordulhat a hányás.
Mi ront a helyzeten?
Ha a kocsi szerpentinen, vagy más kanyargós úton közlekedik gyors tempóban, hamarabb megjelennek a tünetek, mintha egyenes úton, egyenletes, de lassabb tempóban halad. Nem segít az sem, ha bukkanókon keresztül vezet az út. Hányingere lehet azoknak is, akik a hátsó ülésen olvasnak, térképet, laptopot, filmet néznek, vagy esetleg videojátékoznak. Már léteznek olyan kutatások is, amelyek kimutatták, hogy átlagosan 10 percnyi képernyőbámulás elég ahhoz, hogy felháborodjon az ember gyomra. Hajóban a zárt kabinban való tartózkodás idézheti elő a rosszullétet, különösen akkor, ha a horizont nem látható.
Mi is történik valójában?
A járművek mozgása közben a szemünkkel látott kép és a belső fülben lévő egyensúlyszervvel keltett ingerületek ellentétes jeleket küldenek az agyba. A szem ugyanis nem érzékel mozgást, csak a test, azaz nem tudja megerősíteni a belső fülből az agyba érkező információt. Ha például az autóban olvasunk, akkor csak a jármű mozdulatlan belsejét látjuk. A kanyarokban és a bukkanókon azonban érzékeljük a mozgást, amelyet a fülünkben lévő félkörös ívjáratok idegvégződései az agynak is továbbítanak. Az agytörzsben található úgynevezett hányásközpontban, idegen szóval area postrema-ban, a látás és egyensúlyérzékelés ellentéte miatt felmerül a gyanú, hogy mérgezés történt, ezért a központ kiadja a hányásról szóló utasítást, hogy eltávolítsa a szervezetből a méreganyagot.
Mi a megoldás?
Meg kell próbálni elérni, hogy az agyba ne érkezzenek ellentétes információk. Azaz érdemes figyelni arra, hogy az autó mozgását ne csak a rendkívül érzékeny egyensúlyozó szervünkkel, hanem a szemünkkel is érzékeljük. Nézzük a legfontosabb javaslatokat.
- Tegyük le a könyvet, újságot, térképet, és ne olvassunk.
- Ne nézzünk laptopról, tabletről, telefonról filmet, ne videojátékozzunk.
- Ha mindenképpen szükséges, hogy utazás közben valamit nézzünk a képernyőn, akkor szereljük magasabbra, hogy az út mindkét oldala láthatóvá váljon.
- Figyelmeztessük jó előre a rosszulléttel küzdő utast, ha éles kanyar, vagy nagyobb bukkanó következik.
- A sofőr próbáljon meg lassabban, nyugodtabban, simábban és egyenletesebben vezetni. Kerüljük a hirtelen gyorsítást és a fékezést.
- Ha tehetjük, ültessük az érintettet a hátsó helyett az első ülésre.
- Kérjük meg a beteget, hogy időről időre, vagy akár állandóan is, nézzen ki az autó ablakán. Az sem baj, ha végig a látóhatárt bámulja.
- Kérjük meg arra is, hogy igyekezzen ritmusosan és egyenletesen lélegezni.
- Adjunk neki olyan nyakpárnát, vagy más fejtámaszt, ami stabilan tartja a fejét.
- Próbáljuk meg beszélgetéssel, vagy zenével elterelni a figyelmét, és oldani a feszültséget.
- Gyógynövények közül érdemes kipróbálni a gyömbért, amelynek közismert a hányingert csillapító hatása.
- Végső esetben használjunk hányáscsillapító gyógyszert.
Szponzorált tartalom. A cikk megjelenést a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.
