A modern gyógyászat elképzelhetetlen lenne a képalkotó diagnosztika nélkül. A napjainkban használt CT, illetve MR-vizsgálatok rövid idő alatt tűéles, háromdimenziós képet készítenek testünk bizonyos pontjairól, ezzel korai stádiumában felismerhetővé tesznek például egy daganatot, amikor még a kezelések széles spektruma áll az orvosok rendelkezésére. Ezek az eljárások sebészi feltárás nélkül is jól látható képet nyújtanak szervi elváltozásokról, érintse az a tüdőt, a szívet vagy akár az emésztőrendszert. Sokan tartanak azonban a vizsgálatokkal járó sugárterheléstől , melynek a gépek működéséhez elengedhetetlen röntgensugarak teszik ki a beteg testét. Mennyire veszélyesek ezek az emberi szervezetre?
Véletlen felfedezés vezetett az X-sugarakhoz
Az orvosi képalkotás mai formájában nem létezhetne Wilhelm Conrad Röntgen felfedezése nélkül. A német fizikus katódsugárcsővel végzett kísérletei során figyelt fel a különös kisülésekre, majd hamarosan rájött, hogy ezekkel az ember bőre alá nyerhet bepillantást. 1896-ban publikálta először az egész tudományos világot megrázó felfedezését az "X-sugarakról", melyeket később felfedezőjéről, Röntgenről neveztek el. Felfedezéséért Nobel-díjat is kapott a fizikus.
A komputertomográf, vagyis CT-vizsgálatok ezeket a sugarakat használják ahhoz, hogy több oldalról is átvilágítsák a test azon részét, melyről az orvos pontos képet szeretne kapni. Igaz, ami igaz: az MR és az ultrahangvizsgálaton kívül az összes egyéb radiológiai képalkotó diagnosztikai módszer röntgensugárral működik, ami egy bizonyos mértékű sugárzással jár. Ez persze összehasonlíthatatlan a 30-40 évvel ezelőtti dózisokhoz, amikor még korszerűtlenebb röntgengépekkel dolgoztak a radiológusok - hangsúlyozta Leitner György, az Affidea Diagnosztika vezérigazgatója.
Az Affidea 1991-ben jelent meg Magyarországon, azóta a közegészségügyben és a magánellátásban egyaránt szolgáltatnak. Elsők között kezdték el az országban a komputertomográfiás vizsgálatokat, melyek még messze voltak a ma ismert gépek hatékonyságától. Egyrészt nagyobb sugárdózissal kellett vizsgálni a beteget, hogy az orvosok értelmezhető, pontos képet kapjanak az állapotáról. Másrészt ezek a vizsgálatok jóval több időt vettek igénybe. 25 évvel ezelőtt például a szegedi egyetemen működő CT egy-egy szelet kép elkészítésével akár 1 percet is dolgozott, míg egy teljes mellkas vizsgálat ma 20 másodperc alatt lezajlik - magyarázta a vezérigazgató.
Minden nap ér sugárzás minket
Egy minimális mértékű sugárzásnak a testünk folyamatosan ki van téve, a környezeti hatásoknak köszönhetően. Ez lehet földkéregi (a föld alatt lévő, sugárzó anyagok, például rádium vagy urán) illetve kozmikus (a világűrből érkező sugarak) eredetű, és lakókörnyezet, illetve tengerszint feletti magasság függvényében változó mértékű. Egy átlagos embert 1 és 10 millisievert sugárterhelés éri évente, de jelentősen nő ez például akkor is, ha repülőre szállva a magasba emelkedünk.
"Összességében egy nagy magasságban történő, transzatlanti repülőút napjainkban már komolyabb sugárterheléssel jár, mint a legtöbb diagnosztikai vizsgálat." - hangsúlyozta a vezérigazgató, hozzátéve: bizonyos betegségek esetén több vizsgálatot kell elvégezni a betegen, ami növeli a szervezetét ért sugárdózist. Ügyelni kell, hogy a beteget csak a szükséges minimuma érje ennek a sugárzásnak.
