Habár az őszinteség minden kultúrkörben komoly erénynek számít, sok ember mind a munkahelyén, mind pedig a magánéletében igyekszik eltitkolni néhány olyan dolgot, amely esetleg rossz fényt vetne rá. A McCombs School of Business új kutatása szerint - amelyet a Science Daily szemlézett - azonban sokszor túlbecsüljük ezeknek a takargatott dolgoknak a negatív hatását. A legtöbb ember ugyanis jóval elnézőbb, mint azt általánosságban hinnénk.
Hogyha valamilyen rossz dolgot próbálunk eltitkolni, elsősorban arra gondolunk, az adott információ milyen negatív üzenetet hordozhat rólunk. Kevesebben gondolnak azonban bele, hogy a környezetünk mennyire értékelheti a beismeréssel járó pozitív tulajdonságokat: például az őszinteséget, a bizalmat vagy a bátorságot, hogy bevallottunk valami számunkra kellemetlen dolgot - mondta Amit Kumar, a tanulmány társszerzője, a Texas McCombs marketing adjunktusa.
A kutatásban résztvevőknek kérdőíveket kellett kitölteniük, amelyben arról számoltak be, mennyire lennének őszinték bizonyos élethelyzetekben. Emellett különböző szituációs játékokat játszottak el ismerősökkel, családtagokkal és vadidegenekkel, amelynek során egy-egy kellemetlen információt kellett megosztani egymással. A résztvevőknek különböző súlyosságú, sötét titkokat kellett elárulniuk, olyan ártatlan dolgoktól kezdve, mint például hogy sosem tanultak meg kerékpározni, egészen olyan letaglózó állításokig, mely szerint megcsalták a párjukat.
Érthető módon a titkolózás mértékét nagyban befolyásolja, milyen bizalmi viszonyt ápolunk az adott személlyel. Hogyha úgy érezzük, a másik fél nem tart megbízhatónak, úgy mi magunk is kevésbé nyílunk meg, és nagyobb aányban tarthatunk vissza ránk nézve negatív információkat előttük. A vizsgálat eredménye szerint azonban ez nagyon gyakran tévútra viheti a kapcsolatokat, sokkal inkább tartunk ugyanis az őszinte megnyilvánulásoktól, mint az a valóságban indokolt lenne. A másik fél ugyanis sokkal inkább értékelte az őszinteséget és a megbízhatóságot, mind amennyire negatív hatással volt a megítélésére a kedvezőtlen hír.
A kutatás szerint valamivel pontosabban tudták megítélni a résztvevők egy negatív hír hatásait a másik félre abban az esetben, ha ő a családtagjuk, párkapcsolatuk, vagy közeli barátjuk. Általánosan azonban ilyenkor is túlbecsülték a hír negatív hatását, vagyis azt gondolták, hogy a beismerés hatására sokkal negatívabban tekintenek majd rájuk, mint amennyire azt a valóságban tette a másik fél. Az eredmények szerint azonban a legtöbb ember a nyíltságot és a bizalmat értékelte, és általában a negatív tulajdonságokat, amelyekre a beszélgetés során fény derült, a háttérbe sorolta.
