Bár nem tűnik nagyon bonyolult vagy remek dolognak, de az, hogy nedvességet érzünk a kezeinkkel, egy kisebbfajta biológiai szenzáció, ugyanis bőrünkben nincsenek olyan receptorok, amelyek a nedvességet érzékelnék.
A nedvességérzékelés több különféle érzékelésből tevődik össze: egyfelől a hidegéből, másfelől az olyan tapintóérzékelésekből, mint a nyomás vagy a textúra.
A kutatók három dolgot állítanak:
1. az alacsony hőmérséklet és bizonyos tapintási ingerek keveredéséből születik meg a nedvesség érzése,
2. a folyamatban nagy szerepet játszanak az úgynevezett A-idegrostok (az olyan érzőidegek, amelyek a tapintási és hőmérséklettel kapcsolatos információkat szállítják a bőrtől az agyig),
3. a nedvesség érzékelésekor csökkent idegi aktivitás tapasztalható.
Ezek alapján azt a hipotézist állították fel, hogy mivel a szőrösebb bőrfelület érzékenyebb a hőingerekre , ezért a nedvességre is sokkal érzékenyebbnek kellene lennie, mint a simább bőrnek.
Davide Filingeri és társai 13 fiatal egyetemi diákon kísérleteztek meleg, szobahőmérsékletű és hideg nedvességérzetekkel méghozzá szőrösebb alkaron és ujjbegyeken. Ezek mellett a nedvességtesztet egy idegi blokkolóval illetve anélkül is elvégezték: egy felfújható vérnyomásmérő elszorítójáról van szó, amellyel akkora nyomást alkalmaztak, hogy el tudták tompítani az A-idegek érzékenységét.
A kutatások azt mutatták, hogy a nedvességérzékelés erősödött a hőmérséklet csökkenésével, ami azt jelenti, hogy a tesztalanyok jobban tudtak hideg nedveset érzékelni, mint szobahőmérsékletűt vagy meleget. A 13 fiú kevésbé volt érzékeny az ilyen ingerekre, amikor az A-idegek aktivitását blokkolták, a szőrösebb bőr pedig érzékenyebb volt a nedvességingerekre, mint a sima. Mindez segíthet jobban megérteni azt, hogy agyunk hogyan érzékeli a nedveset és hogyan dolgozza fel az ingereket.
