Egy gén miatt hatástalan a rákkezelés

Ahhoz, hogy egy daganatos megbetegedés kezelése valóban hatásos legyen, tisztában kell lenni a beteg számára legalkalmasabb hatóanyagokkal. Egy új kutatás eredményeinek segítségével egy lépéssel közelebb került az orvostudomány a személyre szabott orvosláshoz, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben veszítsék életüket a rák miatt.

A szakemberek ugyanis azt tapasztalták, hogy a mellrákkal, tüdőrákkal és leukémiával küzdő betegek esetében többször kevésbé eredményes a kezelés egy adott gén variánsa miatt - áll a Rákkutató Központ legfrissebb kutatásában.

A CYP3A7 gén rendszerint csecsemőkorban aktív, de néhány ember esetében "bekapcsolva" marad a felnőttkor alatt is, túlaktiválva így az anyagcseréjüket. Ezen felnőttek esetében az aktív gén miatt olyan enzimek termelődnek, amelyek lebontják a hormonokat és a klinikailag alkalmazott gyógyszerek nagyjából felét - csökkentve ezzel bizonyos daganatellenes szerek hatékonyságát.

A londoni Rákkutató Központ tudósai megállapították, hogy 2500 rákbeteg közül 7-8 százalékánál megtalálható ez a génvariáns. Ha ezt további tanulmányok is megerősítik, akkor az érintettek esetében más módszerekkel kell optimalizálni a kezeléseket.

Ezt a genetikai variánst korábban már összefüggésbe hozták mind a női nemi hormon, az ösztrogén szintjével, mind a mellrák kialakulásának kockázatával. Ahhoz, hogy a kutatók rájöjjenek, milyen kapcsolatban van a variáns és a nem kellően hatékony kezelések között, 1008 melldaganatos nő, 347 tüdőrákos és 1128 leukémiás beteg mintáit vetették elemzés alá. Azt találták, hogy minden csoportban 7-8 százalék volt az, aki hordozta ezt a speciális genetikai variánst a sejtjeiben, amely azt eredményezte, hogy a felnőtt korban még mindig aktív maradt a CYP3A7 gén. Végül az is kiderült, hogy mind a három rákos betegcsoportban a variáns kapcsolatba hozható a gyenge kezelési eredményekkel, valószínűleg azért, mert ezekben a betegekben nem hatottak megfelelően a terápiás rákgyógyszerek.

A mellrákos betegek között a mellrák okozta elhalálozás kockázatáért 74 százalékban volt felelős, a tüdőrákosok esetében 43százalékkal nőtt a halál lehetősége más esetekhez képest, míg a leukémiások között 62 százalék volt ez az arány.

A tanulmány szerint a jövőben, a kemoterápia sztandard típusainak vagy dózisainak változtatásával javíthatók az eredmények azoknál, akik hordozzák a CYP3A7 aktiváló genetikai variánsát.

Paul Workman, a Rákkutató Központ ügyvezetője szerint a tanulmány megmutatja, hogy ez a genetikai variáns milyen hatással van a beteg anyagcseréjére, és arra, hogyan dolgozza fel az egyes gyógyszereket. Így valószínű, hogy a jövőben a rákterápiáknak alapvető részeivé válnak az alaposabb genetikai vizsgálatok, kiszűrve ezzel azokat a genetikai variánsokat, amelyek akadályozzák a leghatásosabb terápia alkalmazását.

Forrás: Eurek Alert