Földünk teljes területének mintegy 70 százaléka óceán vagy tenger. Ez 360 millió négyzetkilométernyi területet jelent. Kialakulásuk a harmadidőszak végére tehető. A geotudomány egyes képviselői szerint az első óceán vize igen meleg - legalább 70 Celsius-fokos - lehetett, míg mások úgy vélik, hogy a vízhőmérséklet közelebb lehetett a mai értékhez, amely 15 Celsius-fok körüli. Mindkét fél a tengervízből leülepedett ásványok - például a mészkőben lévő karbonátok - oxigénizotóp összetételében végbemenő változásokra alapozta feltevését, de különböző következtetéseket vontak le belőle.
Hol az igazság?
Nehéz volt meghatározni, hogy az izotópösszetétel változását a tengervíz hűlése vagy a víz izotópösszetételében végbemenő változás okozza-e. Az izraeli tudósok kutatásukba ősi vas-oxidok finom koncentrikus rétegeiből álló kicsiny tojás alakú szemcséket vontak be, amelyeket a világ legkülönbözőbb pontjairól gyűjtöttek össze. A minták a legkülönbözőbb geológiai időszakokból származtak, a legöregebb mintegy kétmilliárd éves volt.
A szakemberek kiszámították a hőmérsékletfüggő oxigénizotóp megoszlását a vas-oxidok és az üledékes oldatok között, majd létrehozták a tengeri vas-oxidok oxigénizotóp-jegyzékét az elmúlt kétmilliárd évre visszamenően. Megállapították, hogy a víz izotópösszetételében végbemenő változás, és nem pedig a víz hűlése határozza meg a megfigyelt geológiai folyamatot.
A Weizmann Tudományos Intézet kutatói szerint felfedezésük fontos kulcs lehet minden olyan tanulmányhoz, amely a primitív életformák fejlődése utáni tengervíz kémiájának geológiai történetét és változásait, valamint a klímaváltozást kutatja.
