Három hét pihenés után se javult semmit az állapota, és akkor a fiatal orvos tulajdonos, mint a rabbi a libás gazdával, közölte vele, hogy még számos lehetőség van fájdalmatlanítására, és egy ötvenezer forintos csomaggal folytatták. Két hétig bírta, aztán feladta, mondván, keres egy igazi gyógyítóhelyet. Mert rájött, a gyógyítóhelyek között nem az a különbség, hogy az egyik "ingyenes", a másik fizetős.
Kaptál te magánrendelőben valaha is számlát? - kérdezi Pali barátom fortyogva, és hallgatásomra még bővíti a kérdést: - Hát fogorvosnál, pszichiáternél, plasztikai sebésznél vagy csontkovácsnál? - Nem kérdezem, hogy a nőgyógyászt véletlenül hagyja-e ki a sorból, pedig két hete járt egynél a lányával. A választ persze ő is tudja, hiszen annak idején csak arról szóltak a hírek, hogy a zöldségeseknek kötelező pénztárgépet venniük. Pedig zöldhagymából kicsit lassabban jön össze az az ötvenezer forint, amit például egy másik barátomtól kért a sebész, hogy a homlokán lévő zsírmirigyet tizenöt perc alatt kioperálja.
De nem a pénztárgép hiánya háborgó barátom igazi sérelme, hanem az, hogy fájdalma megszüntetése helyett majdnem megrokkantották, és az orvos még csak elnézést sem kért tőle. Egyelőre nem tudni, nyolcheti kínlódás után hol, hogyan, mennyi idő alatt, mennyi pénzért és fáradozás árán tudja visszaszerezni a régi fájdalmát. Már csak ez a vágyai netovábbja.
Pali huszonöt éve gyakorló gerincbeteg. Lumbágó, diszkopátia, sérv, annak rendje-módja szerint sorban, ahogy ezt az orvostanhallgatóknak tanítják. Hiába fordít napi két órát porhüvelye karbantartására (gyógytorna, úszás), a napi hat-nyolc órás számítógép előtti munkát egyre nehezebben bírja. De ma már nem egy helyen ajánlanak holtbiztos módszereket a fájdalmak megszüntetésére. Az ő esetében ionindukciós terápia bűvös névre hallgatott a tíz, alkalmanként 4000 forintos kezelésből álló - kedvezményesen mindössze 35 ezer forintba kerülő - kúra. Hiába hajtogatta a harmadik alkalomtól kezdve, hogy görcsös fájdalmai vannak, már lépni is nehezen tud, sőt a nyolcadik kezelés táján már attól tartott, hogy lebénul, kezelői kegyetlenül végrehajtották rajta, amit kifizetett.
Három hét pihenés után se javult semmit az állapota, és akkor a fiatal orvos tulajdonos, mint a rabbi a libás gazdával, közölte vele, hogy még számos lehetőség van fájdalmatlanítására, és egy ötvenezer forintos csomaggal folytatták. Két hétig bírta, aztán feladta, mondván, keres egy igazi gyógyítóhelyet. Mert rájött, a gyógyítóhelyek között nem az a különbség, hogy az egyik "ingyenes", a másik fizetős.
A vízvezeték-szerelő egy éve kicserélte a vécétartályunk szerkezetét. A végén közölte: anyaggal együtt 12 ezer forint, számla nélkül tízezer - idézi fel a rokkantságtól tartó Pali. - Most, egy év múltán folyni kezdett a tartály. Jött a szerelőnk, és a javítással egy teljes napig bíbelődött. Mikor kérdeztem, mivel tartozom, azt felelte, semmivel, ez benne van a garanciában.
Nézem meggyötört barátomat, és nem merem feltenni neki a kérdést, hogy a vécétartály kiváló mestere nem vállalná-e belobbantott gerincgyulladása gyógyítását, akár számla nélkül is?
(2007.05.29. 11:24)
Pünkösti Árpád - Népszabadság
