A negyedik alkalommal átadott Richter Aranyanyu Díj idei egészségügyi szakdolgozó kategória közönségdíját, Oláh Éva a kistarcsai Flór Ferenc Kórház neurológia osztályának nővére vette át.
Éva korán elveszítette édesanyját, aminek hatására megfogadta, hogy ha török, ha szakad egy segítő szakmában fog elhelyezkedni. Folyamatosan képezi magát, jelenleg érettségizni készül. A tanulással példát szeretne mutatni hat gyerekének és tizenhét unokájának egyaránt.
Mennyire lepte meg, hogy jelölték a Richter Aranyanyu díjra ?
Nagyon! Álmomban sem gondoltam volna, hogy engem jelölhetnek egy ilyen díjra. Arról sem tudtam, hogy van egyáltalán ilyen díj. Egy nagyon kedves betegem jelölt, aki egyébként állandó visszajáró gondozott és nagyon jó a viszonyunk.
Erdélyi Katalin - Éva jelölő betege - azt nyilatkozta, hogy a nővérben van egyfajta "lelki kipárolgás", aminek köszönhetően ösztönösen érzi, hogy mire van szüksége a betegnek, mit szeretne, hogyan lehet megkönnyíteni a kórházban töltött időt.
Mit gondol, minek köszönhető, hogy ennyien szavaztak önre?
Valószínűleg az az oka, hogy forgattak egy kisfilmet, amit nagyon sokan megnéztek és tudták, hogy lehet szavazni. Szerintem meghatotta őket. Meghatódtak attól, hogy látták milyen hálás tud lenni egy beteg, akivel kedvesek voltunk.
Munkája során mi az a legfontosabb alapelv, amelyet szem előtt tart, amelynek szeretne megfelelni?
Minden esetben el kell nyerni a beteg bizalmát. Ez a legfontosabb! Nem szabad úgy viselkedni, mintha teljesen idegen emberek lennénk egymásnak. El kell érni, hogy a beteg közel engedjen magához, hogy megnyíljon nekünk. Azt kell valahogy megoldanunk, hogy szinte ismerősként kezeljen minket. Így könnyebben elmondja, hogy mi bántja, mi a baja, miben tudunk neki segíteni.
Milyen üzenetet szeretne megfogalmazni, milyen példát szeretne mutatni, az azonos területen dolgozó kollégáinak?
Figyeljünk arra, ahogyan a betegekhez viszonyulunk. Ezt tartom a legfontosabb üzenetnek. Úgy kell kezelni őket, mintha a saját hozzátartozóink lennének, nem csak egy ellátandó beteg. Úgy kell csinálni mindent, mintha egy rokonunk lenne velünk szemben, aki éppen segítségre szorul. Ha így teszünk, akkor a beteg megnyílik. Ha megnyílik meg fog bízni bennünk és ez megkönnyíti mindkettőnk helyzetét. Néha ehhez elég egy kedves szó vagy egy kis simogatás is.
Mit jelent önnek a Richter Aranyanyu díj? Tapasztalt valamilyen változást amióta megkapta a díjat?
Először megijedtem, hogy rossz néven fogják venni, hogy díjat kaptam, hogy így ismerik el a munkámat. De szerencsére nem így lett. Változást is tapasztaltam, mert a kolleganők is jobban odafigyelnek a betegekre. Örültek, hogy díjat kaptam és örülnek neki, hogy elismerik a munkámat.
A negyedik alkalommal átadott Aranyanyu díj olyan - kizárólag nőknek szóló - elismerés, aminek célja, hogy felhívja a figyelmet a klasszikusan női egészségügyi foglalkozások dolgozóira. Azokra a hölgyekre, akik munkája nélkülözhetetlen, de ezt sokszor nem háláljuk meg nekik eléggé.
