Kitüntetett, de túlértékelt nap
Tökéletes üdvözlőkártya, tökéletes ajándék - és mindez a tökéletes időpontban. Február 14-én, Valentin-napon - ha tetszik, ha nem - a szerelmet ünnepeljük. Megajándékozzuk szerelmünket, szerettünket, és nem utolsó sorban fellendítjük a boltok és a virágárusok forgalmát. Nem nehezedik ránk elég nyomás már így is, anélkül, hogy meg kellene felelnünk egy újabb kitüntetett nap ideáljainak, elvárásainak? Miről szól valójában ez a nap? Olyan nap ez, mely "piros betűs" a naptárban és a szívünkben is, van hagyománya, ereje, és rituális szokások társulnak hozzá? Vagy egyfajta üzlet? Egyik is, másik is.
Mennyit ér a szerelmed?
Hetekkel Valentin-nap előtt beindul a kampány. Mindenhonnan azt harsogják felénk: annyit ér a szerelmed, amennyit költeni tudsz rá! Hiszen az alapján ítélnek meg bennünket, amit megveszünk. Márpedig a tökéletes alakú, csodaszép hölgyek mind édességet, virágot , ékszert, parfümöt kapnak, így aki nem akar lemaradni, annak fel kell vennie a versenyt. De mivel is?
A mai világban a kapcsolatok bőven ki vannak téve erőpróbáknak anélkül is, hogy kineveznénk külön napokat, amikor ennek vagy annak meg kell felelni, és egyfajta teljesítményt kell nyújtani. A férfiak kétségbeesetten gyötrődnek a képeslapok tengere fölött, hogy kiválasszák a megfelelőt, ami nem is túl vicces, de nem is túl érzelgős. És az ajándék, vajon hogy fogja fogadni? - latolgatják a mindenre elszánt Don Juanok. Ha csokit veszek neki, vajon azt fogja gondolni, hogy hizlalni akarom? Ha viszont nem veszek neki csokit, vajon azt hiszi majd, hogy kövérnek gondolom? Ez az ajándék túl extravagáns? Amaz túl személytelen? A rózsa pedig kiszámítható és nem elég eredeti?
Semmi sem teszi tönkre jobban a spontaneitást, mint egy, a naptárban kijelölt nap, és még a sziklaszilárd kapcsolatok is "megroppanhatnak" a Valentin-nappal kapcsolatos elvárások súlya alatt.
A Te Bálintod
Persze nem ez volt a szándék eredetileg ezzel az ünnepel. Honnan is ered valójában? Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek védőszentje. Szent Bálint napján tartják - főleg az angolszász országokban - a Bálint-nap (Valentin-nap) ünnepét, mely Magyarországon az utóbbi másfél évtizedben vált népszerűvé. Ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák egymást. A Valentin-nap eredetét az ókori Rómában kell keresnünk. Tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból álló ősi eredetű pásztorünnepeket tartottak Bálint-nap környékén. A papok ekkor kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatal nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Az ókori pogány ünnep és a későbbi Bálint-ünnep közötti kapcsolat azonban képlékeny. Szent Bálint a XIV. században vált a fiatal jegyesek és házasok védőszentjévé. A legenda szerint Claudius császár abban az időben megtiltotta a római férfiaknak, hogy házasságot kössenek, mert a háborúskodásra alkalmasabbnak tartotta azokat, akiket nem vár otthon feleség és család. Egy bizonyos Valentin nevű pap azonban titokban mégis összeadta a hozzá forduló fiatalokat, így neve hamarosan fontossá vált az ókori szerelmespárok között. Valentin atyát persze börtönbe zárták és kivégezték az uralkodói akarat megszegése miatt. Mielőtt azonban kivégezték, Bálint keresztény hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását. A lánynak szóló búcsúüzenetét így írta alá: "A Te Bálintod". Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. Valentin kultusza pedig a mai napig él.
A szerelem körülvesz
Miről is szól valójában a szerelem? Mert hogy nem virágokról és csokoládéról, az biztos. A szerelem annál sokkal komplikáltabb. Annak ellenére, hogy a pszichológusok, filozófusok, költők, írók hosszú évtizedek óta tanulmányozzák a szerelmet, még mindig oly keveset tudunk róla.
Nézzük néhány feltárt dimenzióját! Tény, hogy az egyik legintenzívebb emberi érzelem. Nagyon vágyunk rá, és sok mindent meg is teszünk érte. Nehezen megfogható, nehezen definiálható, pedig központi szerepet játszik az életünkben. Benne van vonzódás, gondoskodás és intimitás. Vágy a fizikai kapcsolatra, törődésre; önfeláldozás; és a szinte teljes egybeolvadás. Tudjuk, hogy a szexuális vonzódás - mondhatni a kémia - csak egyetlen összetevője a szerelemnek, és nem is feltétlenül a legfontosabb.
Vannak komponensei: intimitás, szenvedély és elkötelezettség. Az intimitás a közelséget és az érzések kölcsönösségét jelenti. A szenvedély a szexuális vonzalmat és a "szerelmesség" romantikus érzését ragadja meg. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozzunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk, és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben. Persze ez a három elem szinte soha nincs egyensúlyban (így nincs két egyforma kapcsolat), az idők során különböző szakaszokon mennek keresztül. Ki mire vágyik: az egyik fél szenvedélyre, a másik intimitásra? Egyet lehet tenni, összehangolni a különböző igényeket a sikeres kapcsolat érdekében.
Heves vágyódás vagy ragaszkodás
Megkülönböztünk szenvedély- és társszerelmet.
A szenvedélyszerelem erőteljes érzelmi állapot, amelynek során intenzív vágyat érzünk a másikkal történő egyesülésre, amelyben gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom együtt létezik az érzések kuszaságában.
Ezzel szemben a társzerelem az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erősen összefonódott. Jellemzői a bizalom, a törődés, a partner hibáival és egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a heves, szenvedélyes érzelmek helyett a melegség és a ragaszkodás érzése. A kölcsönös függőség és az erős érzelmek hőfoka valójában nő a kapcsolat időtartamának növekedtével.
Mit kezdjünk hát mindezzel Valentin-napon?
Ha szeretnénk, és úgy gondoljunk, vegyük meg azokat az üdvözlő kártyákat vagy virágokat, de tartsuk észben, hogy nem ezen áll vagy bukik a kapcsolat, a szerelem.
Ne a körítésről szóljon a nap, hanem "csupán" érzésekről, törődésről, odafigyelésről, amely lehet kitüntetett egy bizonyos napon, de történjen meg mindez az év többi napján is.
Ha nem így lesz, akkor a Valentin-nap csupán egy forgatókönyv szerinti "kötelező ünnep", melynek vajmi kevés köze van a való élethez, s ezáltal a szerelemhez.
Ne feledjük a kiváló filozófus és pszichológus, Erich Fromm szavait:
"A szeretet művészet, mely tudást és erőfeszítést igényel. Nem csupán egy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, nem olyasmi, amibe, ha szerencsés az ember, belesik. Ha tisztába jövünk vele, hogy szeretni művészet, és szenvedélyes akarással meg akarjuk tanulni, rá fogunk jönni, hogy ez a haszon mindennél nagyobb: a szeretet a léleknek válik hasznára." Forrás: http://mentalhealth.about.com/library/weekly/aa013100a.htm
