A Fogyatékos emberek Világnapját minden évben december 3-án tartják, felhívva a figyelmet az érintettek társadalmi helyzetére, jogaira és lehetőségeire. A mai naphoz kapcsolódóan világszerte konferenciák, kulturális programok, érzékenyítő tréningek, iskolai foglalkozások, felvilágosító kampányok és közösségi események zajlanak a társadalmi szemléletformálás eléréséért.
Elérhetetlen iskolák, kórházak, buszok és múzeumok
Az érintettek számára az elérhetőség jelenti az egyik legnagyobb problémát. Bár több évtizede téma az akadálymentesítés, és a mozgássérültek az ügyfélszolgálatokra már nagyrészt be tudnak jutni, még mindig számos kórház és oktatási intézmény megközelíthetetlen számukra, sőt vidéken a tömegközlekedést sem tudják használni. Sérült embertársainknak ugyanígy a szabadidőt sem könnyebb eltölteniük. A Múzeumok és Látogatók Alapítvány szervezésében idén 64 hazai múzeum akadálymentesítését mérték fel egy Eu-s projekt keretében a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete (ÖNÉ) részvételével. A Hozzáférhető Múzeumok címet viselő felmérés során a látás-, mozgás és értelmi sérültek szempontjai alapján sok intézmény elvérzett.
Volt, ahol már a bejáratnál elakadtunk, vagy ha be is tudtunk jutni, akadt olyan múzeum, amiben a fejem tetejénél volt a jegypénztár ablaka, vagy nem értem fel a kiállított tárgyakat, a tájékoztató táblákat, illetve nem volt akadálymentes mosdó, biztonságos rámpa vagy működő lift
– sorolja negatív tapasztalatait Ungvári Györgyi. Az ÖNÉ egyesület elnöke – aki saját maga is érintett, öthónapos korában ugyanis gyermekbénulás áldozata lett – állítja: sok esetben nem is a pénz hiánya jelent gondot, hanem hogy kivitelezés előtt nem kérik ki a szakemberek véleményét arról, milyen szempontokat kellene figyelembe venni. Ugyanígy egyébként a kórházakban sem ritka a kellemetlen meglepetés: „sok intézményben – ha egyáltalán bejutunk – a vizsgálóasztalokra nem tudunk felülni, azok magassága ugyanis nem állítható. A fogyatékossággal élő számára ilyenkor marad a magán, már aki meg tudja fizetni.”
Merthogy ez mostanra a hivatalos megnevezés: fogyatékkal vagy fogyatékossággal élő emberek, személyek. „A fogyatékos nagyon mást jelent, így a világnap kapcsán ez egy eléggé szerencsétlen fordítás.” Jó hír viszont, hogy mind nagyobb a segítőkészség a sérült emberek felé:
nincs olyan hét, hogy valamilyen médiában ne lenne szó rólunk, ennek köszönhetően pedig egyre többen tekintenek ránk egyenjogú félként. A multikban is jóval több már a megváltozott munkaképességű kolléga, hiszen kezdik belátni: ha adott a megfelelő akadálymentes környezet, ők is ugyanolyan jó munkát tudnak végezni, mint aki a két lábán megy be reggel dolgozni. A saját tapasztalatom is pozitív: mostanra minden vásárlásomnál minimum két ember felajánlja a segítségét, még ha nincs is rá szükségem, de azért nagyon jól esik.
A gyerekek érzékenyítésével viszont még többet javíthatnánk a társadalom hozzáállásán: „gyakran előfordul, hogy hiába lenne rám kíváncsi egy gyerek, az anyukája elrángatja, nehogy kellemetlenséget okozzon. Pedig én szívesen elmondanám, miért vagyok kerekesszékben, és ha a szülő nyitott erre, akkor a gyereke is az lesz.”
Fontos azonban, hogy mindig kérdezd meg, miben és hogyan tudnál segíteni, hiszen van, amikor a segítő szándék önmagában kevés: „volt már, hogy jószándék ide vagy oda, majdnem kiborítottak a kerekesszékből a járdára. A kerekesszék kezelésének ugyanis van egy technikája, nem úgy kell tolni, mint egy talicskát.” Ugyanez igaz a látássérültekre is: mielőtt átkísérnél egy vak embert az úttesten, először mindig kérdezd meg: valóban igényt tart-e a segítségedre! Ha igen, engedd meg neki, hogy ő karoljon beléd, és fél lépésnyivel haladj előtte, ne őt told magad előtt, azzal ugyanis veszélybe sodorhatod – hangsúlyozza Ungvári Györgyi.
Tevékenyen a megbélyegzés, diszkrimináció és a kirekesztés ellen
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) becslései szerint minden hatodik, vagyis 1,3 milliárd ember él súlyos fogyatékossággal világszerte. Az ő esélyeik közel sem azonosak egészséges társaikhoz képest, hiszen sokszor megbélyegzéssel, diszkriminációval, az oktatásból és a foglalkoztatásból való kirekesztéssel, illetve az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés nehézségeivel kell megküzdeniük. Az ENSZ célja, hogy növelje a társadalom érzékenységét a fogyatékkal élők valós helyzetével kapcsolatban, csökkentse a velük szembeni előítéleteket, és hosszú távon biztosítsa, hogy ők is a közösség teljes értékű, aktív tagjaiként élhessenek.
Magyarországon is számos szervezet küzd az érintettek esélyeinek javításán. Idén éppen harminc évvel ezelőtt, 1995 nyarán indult útjára például a fent említett Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete, aminek alapítói maguk is érintettek. Szándékuk az volt, hogy kezükbe veszik a sorsukat, és társaik helyzetén is megpróbálnak változtatni. Célul tűzték ki, hogy megváltoztatják a társadalom hozzáállását a sérült emberek felé, valamint hogy felszámolják a környezetünkben lévő fizikai akadályokat – lépcsőket, szűk ajtókat, használhatatlan mellékhelyiségeket és tömegközlekedési eszközöket –, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak. Az egyesület önkéntesei számtalan emberen segítettek már sorstársi tanácsadással, lelki támogatással, iskolai érzékenyítő és balesetmegelőző előadásokkal, akadálymentesítéssel.
