Ignácz Magdi 66 éves, nyugdíjas vadgazdálkodási szakmérnök. Amikor éppen nem Korzika hegyeit mássza, hazai túrákon erősíti amúgy is irigylésre méltó állóképességét. Ilyenkor azt veszi észre, hogy a fiatalok egymást váltva csapódnak mellé, haverkodnak, szívják magukba a derűt és életerőt, hiszen megnyugtató érzés látni, hogy az évek számával nem feltétlenül csappan meg a fiatalos tempó.
A kíváncsiság a fiatalság kulcsa
"Nem szükséges nagyon mélyre ásni, hogy kiderítsem, honnan jött nálam a természet szeretete. Szüleim is vadgazdálkodással foglalkoztak, gyerekkoromban gróf Széchenyi Zsigmond, a híres utazó, író és vadász simogatta a buksikámat, és Kittenberger Kálmán Afrika-kutatóról is vannak emlékeim. Gyerekkorom nyarait a Bükkben töltöttem, azt hiszem, ez elég magyarázat, miért nem szakadok el soha a természettől" - mondja Ignácz Magdi. Az évek során sok mindennel foglalkozott, ami valahogy mindig kapcsolatban volt az erdők-hegyek világával. És amikor felhagyott a munkával, csak jöttek és jöttek az újabb elfoglaltságok.
"Ötvenéves voltam, amikor elkezdtem festőkurzusokra járni. Nem mintha különösebb tehetséget éreztem volna, mégis élményszerző volt a tanulás, és a mai napig boldogság, amikor kikerül a kezem közül egy tájkép. Ebből jött, hogy később nyitottam egy kis festőiskolát. Jönnek a tökéletesen különböző emberek, és az alkotás öröme összetartja őket. Aztán hatvan voltam, amikor elkezdtem salsázni . Jó volt megtapasztalni, hogy a parketten is tudok annyit, mint a fiatalok. Ugyanúgy bírom szusszal, gyakorolni, lépéskombinációkat tanulni meg mindenkinek kell" - mesélte.
Ahogy újabb impulzusok érik, folyton valami újba vágja a fejszéjét. "Nagyjából ötévenként fordul az érdeklődésem valami új felé. Tudatosan törekszem rá, hogy ismeretlen dolgokat engedjek be az életembe. Sok energiát beleteszek ezekbe, de a többszörösét kapom vissza. Bár sosem gondoltam, hogy az új dolgok felfedezésére azért van szükségem, hogy fiatalon tartsam magam, visszatekintve mégis úgy érzem, a kíváncsiság, a nyitottság megőrzése a kulcsa a fiatalságnak. Úgy nem lehet fiatalnak maradni sem testileg, sem szellemileg, ha csak elfogadjuk azt, amit a kor ad. Élményekre kell vágyni, de persze mindenkinek más az élmény" - magyarázta Magdi.
Hideg zuhanyként érte: daganata van
Hajlamosak vagyunk úgy hinni, hogy a jó kondíció, az egészséges élet megóv minden bajtól. Magdinál ez a tézis nem igazolódott. "Hatvannégy éves voltam, amikor a rendszeres síelés mellett elkezdtem futni is. Eljutottam odáig, hogy már lefutottam 10 kilométert, de iszonyatosan fáradt voltam. Nem is futás közben, inkább a pihenőnapokon. A futás inkább feldobott, amiből úgy okoskodtam, hogy a mozgás jót tesz nekem. Be is fizettem gyorsan egy aktív utazásokat szervező cégnél egy korzikai útra, amelyben többek között egy 2500 méteres hegy meghódítása is szerepelt. Remekül ment, nem hoztam szégyent a korosztályomra. Még arra is maradt energiám, hogy esténként egy pohár rozé mellett zsebeljem be a fiatalok elismerését. Példakép lettem. Hazatérve hideg zuhanyként ért a behívó, hogy a már korábban elvégzett mammográfiai vizsgálatot meg kell ismételni. Kiderült, rosszindulatú daganatom van. Azonnali kemoterápiára, majd műtétre volt szükség" - emlékezett vissza.
A kezelésbe először nem is akart belevágni, mert fontosabbnak tartotta a sportot. "Nem csekély döbbenetet okoztam, amikor kijelentettem, most nincs időm kemóra , mert készülök a félmaratonra. Szerencsére a doktornőben volt annyi meggyőző erő, hogy megérttette, előbb az egészség, aztán jöhet a futás. Hallgattam rá, a kemoterápia hetében szépen pihengettem, aztán két hétig futottam a Ligetben, majd megint kemó, megint pihi, és újra futás. Így, ötször egymás után" - mesélte.
Magdi a műtétet és a 25 sugárkezelést sem kerülte el, de amikor csak tehette, futott. Már négy félmaratont mondhat magáénak, és most készül az ötödikre. A BSI "Második esély" futónagykövete lett, közösségi futásaira kortól és nemtől függetlenül vár mindenkit, aki hasonló betegségen esett át.
De azért nem az összes idejét szenteli futásnak . "Új tájak, országok, emberek megismerése is fontos. Idén már jártam az Azori-szigeteken, Grúziában és Finnországba, Norvégiában túrázni, nézelődni. És még idén elmegyek az indonéz szigetvilágba is. Persze lehet mondani, hogy ehhez temérdek pénz kell. Az elmúlt negyven évben rengeteget dolgoztam, sikerült úgy gazdálkodnunk a férjemmel, hogy most ezt megengedhetem magamnak. Bár a férjemben nincs meg ez a múlhatatlan felfedezővágy, elfogadja, hogy én ilyen lettem. És akkor még nem említettem, hogy a múlt héten született meg az első unokám. Ő most mindent visz, így természetes, hogy az aktív élet mellett teljes értékű nagymama is leszek" - mesélte.
A cikk a Nők Lapja Egészség Örökké fiatal különszámában jelent meg.
