Szabó Magda: Für Elise
Idén október 5-én lett volna száz éves Szabó Magda , akinek sűrű, élettől lüktető szövegei fél sor elolvasásával is berántják a kedves olvasót saját világukba. A Für Elise például a huszadik század eleji Debrecenbe, a szerző kisgyerekkorába. Az olvasó meg vele fiatalodik vissza a négyévesek varázsos gondolatai közé, ahol apa meséinek mitológiai hősei személyes jóbarátok, a nyelv pedig - magyarul, latinul - felfedezésre váró mágikus világ, amivel nem játszani égbekiáltó pazarlás. A centenárium mellett, amiért erre a listára kerül, az éppen az emlékeztető jellege: hátha a szerző gyerek- és serdülőévei kicsit az olvasó eszébe juttatják saját felcseperedését, és, ami fontosabb, saját gyerekkori énjét, azt a lobbanó igazságérzetű, a lehető legjobb értelemben naiv, mindenre megejtően fogékony, fáradhatatlan valakit, akit, ha néha felidézünk, mindig kicsit elodázzuk az öregséget.
A. A. Milne: Micimackó
Sok felnőtt olvasó nem szívesen vesz már kézbe gyerekkönyveket. Ezzel viszont éppen az igazolja, hogy a szó legszomorúbb értelmében vált felnőtté : bezárkózott, és önnön fontosságának vélt tudása kiszorított a lelkéből minden ruganyosságot. Ami ellen egy ilyen édes, friss, őszinte szöveg éppen jó orvosság. Róbert Gedeon plüssállatkái belakják a Százholdas Pagonyt, a világ csupa rejtély, de nem ám az ijesztő fajtából - na, jó, talán Malackának kicsit mégis ijesztő -, sokkal inkább a kíváncsiságot piszkálja fel ez a sok kérdés. Amit aztán a "csekély értelmű medvebocs" - akitől, valami furcsa módon mégis mind tanulhatunk valamit - szépen megért, barátai, és a bölcs hatéves, Róbert Gida segítségével.
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
Ebben a válogatásban olyan könyvek kaptak helyet, amelyek valamilyen módon segítenek fenntartani, visszaszerezni a szellem ifjúságát. Amellett, hogy emlékezünk a bennünk - remélhetőleg - még élő gyermekre, van egy másik nagyon fontos mód a visszafiatalodásra: az pedig saját magunk megértése. Ennek egyik nagyon fontos állomása, hogy felgöngyölítsük, megvizsgáljuk és megértsük, mitől lettünk azok, akik vagyunk.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ebben óriási, megrendítő erejű segítség ez a könyv, melyből szüleink működéséből érthetünk meg nagyon fontos dolgokat - és ennek révén saját magunkról is, hiszen azt aligha kell bizonygatni, hogy szüleink így vagy úgy, de mintaként szolgálnak. Vajon milyen a borostyán típusú szülő? És a szülősítő, az idomár, a jó fej, a mártír, az üveghegy? Mi az a szuperszülő, és kell-e annak lennünk? A szerző hosszú évek terápiás tapasztalatából vonja le következtetéseit, melyekből saját felnőttkori életünk és kapcsolataink alakulása is érthetőbbé válik, nem beszélve arról, hogy saját szülői viselkedésünket is tipizálhatjuk. Tesztek és gyakorlatok is akadnak, igazi önismereti szuperkönyv ez.
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Pál Ferenc atyának, avagy ahogy legtöbben ismerik, Pálferinek minden lelkészi és előadói eredménye mellett talán az a legfontosabb érdeme, hogy a negyvenes, ötvenes, ötven pluszos generációnak is utat nyitott a sokáig csak a fiatal felnőttek körében "divatos" önismeret felé. Amire, valljuk be, minden generációnak nagy szüksége van, az átkosban felnőtt, szükségleteinek elnyomására hajlamos korosztálynak pláne.
Ebben pedig Pálferi beszédmódja, ez az emberközeli és barátságos stílus, ahogy a lelkész az életről és a lelki egészségről beszél, nagy segítség. Épp emiatt bármelyik kötete ajánlható, de talán az ebben foglaltak érintik a legtöbb olvasót. Hogy a szorongás névtelen rettegéseiből hogyan lehet kijutni, és elindulni az önbecsülés, s így az önszeretet felé, arról mesél ez a könyv.
Aldous Huxley: Szép új világ
És hogy egy kis más is legyen: itt van minden utópiák egyik atyja, melyben ugyan egészen sok megvalósul abból, amiről a fogyasztói társadalom el akarja hitetni velünk, hogy kívánatos - így például a fiatalságkultusz is csúcsra jár -, ám mégsem kapunk túl nagy kedvet ehhez a bizonyos szép új világhoz. Pedig itt mindenki boldog, hiszen a hangulatot mesterségesen tartják kellemesen tompa állapotban, a gyerek már rég nem születik, így a szexnek tétje, veszélye már semmi sincs, fontosságát pedig gépies napi szükségletté silányította az érzelemmentesség, és a kenyér és cirkusz törvénye olyan minőségben képviselteti magát, hogy a jobb érzésű olvasót kiveri a víz. Ha már olvasta, emlékeztetőnek, ha még nem, hiánypótlásként érdemes elővenni ezt a rövidke, ám épp sűrűségében hatásos kötetet, ami azzal is sokkol, hogy megmutatja: a '30-as években még fikciónak tűnő dolgok közül mi minden vált a mindennapjaink részévé.
Varró Dániel: Mi lett hova?
"Harminckét év elslattyogott, / nem történt semmi nagy dolog, / kis ez, / kis az." Írja a kötet hátulján a költő. Varró Dani amellett, hogy saját életének alakulása miatt - minthogy családapa lett - több kiadványra való gyerekverset összeírt, azért még megmaradt annak a nyelvet végletekig szerető íróembernek, aki ezt a szeretetét azzal bizonyítja, hogy nem hajlandó félni a szavak játékától. Ebben a kötetében most ismét "felnőtt" versek kaptak helyet, főként a szembenézés versei, mely ismét csak elengedhetetlen a lélek ifjúságának megőrzésében.
A cikk a Nők Lapja Egészség Örökké Fiatal különszámában jelent meg!
Legjobban: