A szklerózis multiplexet, annak lefolyását és kezelési módjait sajnos még sokan nem ismerik, pedig a kór előrehaladása ma már lassítható. Emiatt nagy hiba, ha a betegek és a családtagok összeroppannak a diagnózis hallatán, azonnal tolókocsit, fizikai és szellemi leépülést vizionálnak. Már csak azért is, mert ma már rendelkezésre állnak olyan szerek, melyek az immunrendszer kedvező befolyásolása révén bizonyos kórformáknál lassítják a betegség előrehaladását.
A szklerózis multiplex (SM) a fiatal felnőttkor egyik leggyakoribb idegrendszeri megbetegedése: a világon mintegy 2-2,5 millió érintettje van, hazánkban pedig körülbelül 8-10 ezer ember kénytelen együtt élni ezzel a betegséggel; közülük kétszer annyi a nő, mint a férfi. Kiváltó oka ismeretlen, de kialakulásában az immunrendszeri tényezők mellett biztosan szerepet játszanak környezeti és genetikai okok is.
Már fiatalon kiszúrható
A betegség első tünetei a húszas-negyvenes években jelentkeznek, többnyire központi idegrendszeri eredetűek: látásromlás, látóideg-gyulladás, szédülés, zsibbadás, kettős-látás, izomgyengeség, kóros fáradékonyság, mozgáskoordinációs zavar, vizelettartási nehézség, szexuális probléma és hangulati labilitás tapasztalható.
A panaszok általában néhány nap vagy néhány hét alatt elmúlnak, de hosszabb-rövidebb tünetmentes időszak után visszatérnek. A panaszmentes időszakok egyénenként különbözőek, tarthatnak pár hónapig vagy évig, de az újabb és újabb visszaesések után általában maradványtünetek is jelentkeznek.
A visszaesésesekkel és javulásokkal járó periódus néhány évig, sok betegnél akár 10-20 évig is eltarthat, majd az esetek 50-70 százalékánál javulás többé már nem jelentkezik, a beteg állapota lassan, de folyamatosan rosszabbodik. Ez a betegség úgynevezett másodlagos, progresszív fázisa.
Tönkrement velőshüvely
Az SM a központi idegrendszert károsítja oly módon, hogy az idegeket borító velőshüvelyt pusztítja, ami miatt az érintett idegpályákban ingervezetési blokk alakul ki. A velőshüvely-, illetve az idegrost állományának pusztulása idővel egyre nagyobb mérvű, a regenerálódás elmarad, ez okozza a betegség rosszabbodását.
Bár a SM diagnózisa nem minden esetben jelenti azt, hogy a beteg rokkanttá válik, és a betegség a szellemi képességeket általában nem, vagy alig károsítja, szomorú tény, hogy az érintettek 10-20 százaléka néhány éven belül önmaga ellátására képtelenné és tolószékhez kötötté válik. Ismeretlen eredetű betegség lévén eddig még nem sikerült olyan gyógymódot találni, melynek köszönhetően végleges és tökéletes gyógyulást lehetne elérni. A betegeknek azonban van reményük: ma már rendelkezésre állnak olyan szerek, melyek az immunrendszer kedvező befolyásolása révén bizonyos kórformáknál lassítják a betegség előrehaladását, progresszióját.
