A veseátültetés ma már rutinfeladata a sebészetnek, de a szervezet azért megpróbálhatja kilökni magából az idegen szervet. A transzplantációk azért is lehettek egyre sikeresebbek, mert ennek kockázata okosgyógyszerekkel ma már nagyban csökkenthető.
A vese számos életfontosságú feladatot lát el: amikor sok folyadékot fogyasztunk, akkor a vizelet kiválasztásával fenntartja a szervezet folyadék-egyensúlyát, amikor viszont keveset, akkor visszatartja a folyadékot. A felesleges vízmennyiség kiválasztásával, valamint egy renin nevű kémiai anyag előállításával részt vesz a vérnyomás szabályozásában is. A Magyar Vese-Alapítvány tájékoztatójában kitér arra is, hogy ez a szerv számos olyan anyagot termel, melyekkel biztosítja szervezetünk normális egyensúlyi állapotát, és ezzel egészségünk megőrzését. Két perc alatt a teljes vérmennyiség átáramlik rajta, ami lehetővé teszi, hogy ellássa legfontosabb feladatát: azt, hogy az átszúrt vérből a káros anyagcseretermékeket kiválassza a vizeletbe. Nem véletlen tehát, hogy a szerv védelme és gyógyítása érdekében mindent meg kell tenni, ha pedig már menthetetlen, és erre lehetőség van, akkor újat kell beültetni.
Ellenáll a szervezet
A vesetranszplantáció során a beteg általában egy egészséges ember egyik veséjét kapja meg, azt ültetik lágyéki régiójába. A beavatkozás legnagyobb szövődménye mindig a kilökődés, ahhoz pedig, hogy ezt megakadályozzák, a transzplantált betegnek immunrendszerét elnyomó készítményt kell szednie: ezzel lehet csökkenteni a szervezet védekezését az idegen szerv ellen. A kockázat mindig a transzplantáció utáni időszakban a legnagyobb, ilyenkor jelentkezhet a legtöbb probléma: a legtöbb beteg a szervátültetést követő 4-8 hétben átesik egy, vagy több enyhe, vagy mérsékelt fokú kilökődési reakción. Kezdetben lehet, hogy nem jelentkeznek a kilökődés egyértelmű jelei, de közérzetben megfigyelhető kis változásokra is figyelni kell.
Gyógyszeres stoptábla
Ha a kilökődés tüneteit időben felismerik, akkor a folyamat megfelelő gyógyszerekkel sikeresen leállítható. Az enyhe reakciókat általában már a gyógyszeradag emelésével ki lehet védeni, de még a középsúlyos és súlyos kilökődési reakció is blokkolható egy három napig tartó, nagy dózisú kortikoszteroid kezeléssel. Ha ez nem elegendő, vagy a szervezet rövid idő elteltével újra megpróbálja kilökni a szervet, már ennél is hatékonyabb kezelésre van szükség. Az ennek során alkalmazható gyógyszerek skálája ma már igen széles, a készítmények pedig nagyon hatékonyak. Emiatt lehetett elérni azt, hogy mára a betegek csak igen kis részénél alakul ki befolyásolhatatlan kilökődési reakció.
