Hogyan kezelik a meddőséget a hormonok?
A normális női nemi ciklus során két hormon szabadul fel, amelyek szükségesek az ovuláció vagy peteérés kiváltásához. Az egyik a tüszőserkentő hormon vagy más néven follikulus stimuláló hormon (FSH), amely segíti a tüszők növekedését, fejlődését.
A másik hormon a sárgatest-serkentő hormon vagy luteinizáló hormon (LH), amely pedig a tüsző repedését segíti elő, mely során az érett petesejt kiszabadul, ezt a folyamatot nevezik ovulációnak. A megrepedt petesejtből visszamaradó sárgatest megmaradása nagyon fontos, hiszen az általa termelt progeszteron létfontosságú a terhesség megtartásához. Ezt a fázist szintén a sárgatest-serkentő hormon támogatja.
Ha a hormonrendszer zavara miatt nem jön létre a peteérés, akkor ezeknek a hormonoknak a segítségével elősegíthetik az orvosok az ovulációt, ez az első számú kezelési mód.
Érdekességként elmondható, hogy ugyanezek a hormonok termelődnek a férfiak szervezetében is, csak náluk a here spermiumtermelő sejtjeire hatnak, és fokozzák azok képződését. Így a fent említett a hormonok a férfi meddőség egyes típusainak kezelésére is alkalmasak, azokban az esetekben, amikor valamilyen hormonális zavar miatt nem képződik elegendő spermium. A megfelelő hatás kiváltásához azonban legalább 4 hónapig folyamatosan kell folytatni a kezelést.
Klomifen
A klomifen az egyetlen nem hormon eredetű anyag, amelyet peteérés serkentésére adnak, és ez a szer áll egyedül tabletta formájában rendelkezésre. A klomifen az ösztrogén nevű női nemi hormon hatását gátolja oly módon, hogy megakadályozza az ösztrogén-receptorhoz való kötődését. Az ösztrogén mennyiségétől függően keletkezik az agyalapi mirigyben a peteérés kiváltásához szükséges tüszőserkentő és sárgatest-serkentő hormon.
A klomifen meggátolja az ösztrogén kötődését az ott lévő receptorokhoz, ezáltal a szervezet úgy érzi, hogy alacsony az ösztrogénszint, és több hormont bocsát ki. A nagyobb mennyiségben felszabaduló hormonok pedig serkentik az ovulációt és az embrió beágyazódását segítik elő. Viszont csak abban az esetben van értelme adni, ha az agy megfelelő részei és a petefészek érzékeny a hormonok hatására. Ha hormon-érzéketlenség miatt jött létre a meddőség, a klomifen és talán a többi hormonkezelés sem lesz hatékony.
A klomifen az elsőként adandó szerek közé tartozik, ha a nőnek nincs peteérése. Ennek egyik gyakori oka a policisztás ovárium szindróma vagy Stein-Leventhal-szindróma. Akkor is alkalmazható a klomifen, ha a nőnek hosszú idejű fogamzásgátló tabletta szedése után nincs menstruációja. Ekkor általában az első kúra kiváltja a peteérést.
Az első kúrában 5 napig kell szedni a klomifent, és ezután pár nap múlva következik be az ovuláció. Ha mégsem lenne peteérés, a következő kúrát a következő menstruációs ciklusban megismétlik nagyobb dózissal, újabb sikertelenség esetén még egyszer meg lehet ismételni. Ha ekkor sincs peteérés, 3 hónap szünet után tesznek egy újabb 3 hónapos kúrát, de további kezelésnek nincs értelme, más peteérést serkentő kezelésre kell áttérni.
A klomifen kezelés egyik leggyakoribb mellékhatása a klimaxhoz hasonló hőhullámok kialakulása, melyek kellemetlen tüneteket és rossz közérzetet okozhatnak. Ezen kívül előfordulhat még hányinger, hányás, fejfájás, szédülés, fáradtság, látászavarok, mellfeszülés, hasi vagy kismedencei panaszok, rendellenes hüvelyi vérzések, petefészek-megnagyobbodás, és ciszták képződése is.
FSH vagyis tüszőserkentő hormon
Az injekció formájában kívülről adott FSH ugyanazt a hatást fejti ki, mint a szervezetben termelődő hormon. Akkor alkalmazzák, ha a szervezetben nem termelődik elegendő mennyiség, ha mesterségesen akarnak többes peteérést kiváltani az asszisztált reprodukcióhoz, vagy ha a nő policisztás ovárium szindrómában szenved, és a klomifennel végzett kezelés nem volt hatásos.
Ha egy nőnek nincs ovulációja, akkor a menstruációs ciklus első 7 napjában kezdik a kezelést, naponta egy injekciót adnak. A szervezet válaszától függően 7-14 naponként emelhetik az adagot. Asszisztált reprodukció esetén a menstruációs ciklus 2-3. napján kezdik a kezelést. Ha elérték a megfelelő petesejt méretet, egy másik szerrel kiváltják az ovulációt.
FSH és LH együttes alkalmazása
Ha a petefészek-stimulációt végző orvos úgy látja jónak, tüszőserkentő hormon és sárgatest-serkentő hormon kombinációjával indítja a kezelést, mert így biztosabbnak véli a terhesség kialakulását és a magzat életben maradását.
Menotropin vagy humán menopauzális gonadotropin
Az FSH és LH kombinációs alkalmazásának másik módja a humán menopauzális gonadotropin vagy menotropin nevű hormon beadása. Ez a hormon a klimaxon átesett nők vizeletéből vonható ki, és rendelkezik mind a tüszőserkentő, mind a sárgatest-serkentő hormon hatásával. Ráadásul ez is alkalmazható férfimeddőség kezelésére.
A menotropint tüszőnövekedés elősegítésére alkalmazzák olyan esetekben, mikor nincs spontán tüszőérés, beleértve a policisztás ovárium rendellenességet is, valamint ha a klomifen és az önmagában végzett FSH kezelés nem járt sikerrel. A klomifennel ellentétben, ami az agyban lévő hormontermelő központokat stimulálja, a menotropin közvetlenül a petefészket stimulálja.
A kezelést a menstruációs ciklus első 7 napján belül kezdik, naponta egy injekciót kell beadni mindig ugyanabban az időpontban, szükség szerint 7 naponta állítanak a gyógyszer adagján. Akiknél hormonális rendellenesség következtében az alacsony ösztrogén szint miatt nincs menstruáció, azoknál bármikor elkezdhető a kezelés. Amennyiben 4 hetes kezelés után sincs tüszőérés, megszakítják a kezelést és magasabb kezdő dózissal újra próbálkoznak.
Ha mesterséges megtermékenyítési eljárások elvégzése céljából többszörös tüszőérést akarnak kiváltani, nagyobb kezdő dózisban adják a menotropint. A kezelést a menstruációs ciklus 2-3. napján kezdik, amíg el nem érik a megfelelő tüszőméretet.
Ennek a kezelésnek, akárcsak az FSH adásának a fejfájás, hasi fájdalom, gyomor-bélrendszeri tünetek, allergia, levertség, hangulati ingadozások és petefészek ciszták kialakulása, valamint a túl sok tüsző együttes érése miatt kialakuló túlstimuláció (OHSS) lehetnek a nemkívánatos hatásai.
