A policisztás ovárium szindróma összetett hormonális zavar, és bár a pontos oka még nem ismert, valószínűleg genetikailag kódolt zavarról lehet szó. A betegség megjelenése egyrészt az inzulinrezisztenciával, másrészt a férfi hormonok megnövekedett termelésével van összefüggésben (ezek egymásra is hatással vannak). A folyamatosan magas inzulinszint (hiszen a rezisztencia miatt a szervezet nem "érzékeli" a hormon jelenlétét) a férfi hormonok fokozott termelődésére serkenti a szervezetet.
A petesejtek a magas androgénszint miatt nem tudnak teljesen megérni, a tüszőrepedés is elmarad, és a be nem érett tüszők cisztákká alakulnak, "betokozódnak" a petefészek burka alá. Más esetekben a fogamzásgátló tabletta abbahagyása okozza a "ciszták" megjelenését, a tüsző megrepedésének elmaradását és ennek következménye a felborult hormonrendszer.
A PCOS tünetei nagyon sokfélék lehetnek, és míg egyeseknél csak néhány jelentkezik, mások mindegyiket megtapasztalják - sőt, valakinél egyik tünet sem jelentkezik, "mindössze" a teherbeesés marad el... A leggyakrabban a rendszertelen menstruáció (előfordulhat, hogy a beteg csak egy-két alkalommal menstruál évente), az elhízás, a túlzott szőrnövekedés, a zsíros, pattanásos bőr, a hajhullás jellemző a PCOS betegekre.
A betegek nagy része terméketlen, az ovuláció elmaradása miatt; ha azonban mégis teherbe esik a beteg, akkor nagyobb a vetélés veszélye. Más betegségek is veszélyeztetik a PCOS-tól szenvedő nőket: cukorbetegség, magas koleszterinszint és magas vérnyomás, stroke, szív- és érrendszeri zavarok. Az endometriózis is gyakrabban fordul elő náluk, ez pedig csak még nehezebbé teszi a gyerekvállalás sikerességét.
Hogyan állapítható meg a betegség?
A PCOS diagnosztizálásához elengedhetetlen a hormonvizsgálat és a hüvelyi ultrahang vizsgálat, újabban a terheléses cukorvizsgálat. Csak ezek együttesen adhatnak pontos diagnózist, hiszen a tünetek egyénenként változóak lehetnek. Van, akinél nem cisztás a petefészek, mások nem tapasztalnak hízást vagy hajhullást. Az emelkedett férfihormon-szint is utalhat egyéb betegségekre. Természetesen, emellett a beteg menstruációs ciklussal, teherbeeséssel, elhízással kapcsolatos korábbi tapasztalatait is fel kell térképezni az anamnézis keretében.
A PCOS kezelése
Mivel a tünetek különböző módon jelentkezhetnek, eltérő lehet a terápia is. Az orvosok egyetértenek abban, hogy a testsúly normalizálása , illetve az inzulinszint csökkentése hatékony gyógyír - ez ugyanis a többi tünetre is kedvező hatással lehet. Az egészséges étkezés mellett a rendszeres testmozgás is sokat javíthat a beteg állapotán: nemcsak a fogyásban segít, hanem az inzulinszint alacsonyan tartásában is, ráadásul, a stressz és a depresszió egyik nagyszerű ellenszere. Ráadásul, a testsúly csökkentése a teherbe esésre, az esetleges lombikprogram sikerességére is pozitív hatással van.
A fogamzásgátló szintén segíthet normalizálni a hormonszintet, főleg azoknál, akik a közeljövőben nem akarnak gyereket; ennek hatására a menstruációs ciklus normalizálódik, kitisztul a bőr, elmúlik a hajhullás.
A sikeres teherbeesést gyógyszeres kezeléssel is lehet segíteni: vagy ovulációt serkentő szerekkel (ez az esetek 65-70 százalékában helyreállítja a menstruációs ciklust, és a kezelés után három hónappal a nők egyharmada meg is fogan). Ha ez nem bizonyul sikeresnek, akkor kombinált hormontartalmú gyógyszereket vagy injekciókat írhat fel az orvos. Ezeket azonban csak felügyelet és rendszeres ellenőrzések mellett lehet használni, mert előfordulhat, hogy a stimuláció hatására újabb, nagyobb ciszták alakulnak ki, illetve, hogy egyszerre túl sok tüsző kezd el nőni a petefészekben, ezért többszörös, az anya és a babák egészségét egyaránt veszélyeztető ikerterhesség jöhet létre (ezt OHSS-nek, ovárium hiperstimulációs szindrómának nevezik).
Bizonyos esetekben fogamzásgátlót azoknak is ajánlanak, akik kisbabát szeretnének: időnként ugyanis a petefészek működésének leállása, majd a tabletta hirtelen abbahagyása utáni "újraindulása" azonnali peteéréssel jár együtt, és a terhesség is gyorsan bekövetkezik.
Amikor semmilyen egyéb módszer nem válik be, a fogantatáshoz "külső" segítséget is igénybe kell venni: inszeminációt, ritkább esetben lombikprogramot. Ezeket általában egyéb vizsgálatok is megelőzik (például a petevezeték átjárhatóságának vizsgálata), de a beültetések általában sikeresek.
A PCOS tehát ijesztőnek tűnő, de kezelhető betegség. Bár nagyon gyakran ez áll a meddőség hátterében, a legtöbb PCOS-től szenvedő nőnek, megfelelő kezelés mellett néhány éven belül születhet kisbabája.
