"Három hónap alatt nem lehet csodákat elérni" - valahogy így summáztam a közeljövőre vonatkozó várakozásaimat, amikor egy februári délutánon felvettük a beharangozó videós anyagokat az Andival közös életmódváltásunkhoz . Érdekes, de a véleményem azóta sem változott, függetlenül attól, hogy egyébként kifejezetten eredményesnek érzem az elmúlt hetek, hónapok erőfeszítéseit. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csalódtam volna bármiben is, hanem inkább arról van szó, hogy beláttam: valójában nem kell különösebben sokat tenni azért, hogy életvitelünket a saját oldalunkra állítsuk.
Optimista becsléssel úgy sejtem, a program végére bátran kijelenthetem majd, hogy megszabadultam 10 kilogrammnyi súlyfeleslegtől. Talán ez nem hangzik elsőre soknak három hónap után, nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez idő alatt lényegében egy percig sem kellett szenvednem. Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője étrendi ajánlásainak köszönhetően egyszer sem maradtam éhes, de nem maradtam ízletes ételek nélkül sem. A Kiss Gergely személyi edző által összeállított otthoni edzésprogramnak hála egyszer sem erőltettem túl magam fizikailag az edzésekkel, de nem borult fel az időbeosztásom sem. És ami a legfontosabb: egyszer sem éreztem érdemben, hogy ez az egész nyűg lenne a számomra, testem viszont folyamatosan alakult, fejlődött. Kétségtelen, hogy az interneten árult fogyasztószerek és extrém fogyókúrás technikák által ígért bámulatos átalakulással nem tudom számtanilag felvenni a versenyt, de a magam részéről nem is kérek az ilyesféle gyors, viszont minimum kétes megbízhatóságú csodákból.
Sokan kérdezgetik tőlem, hogy mi lesz, ha letelik a három hónap. Ugyan, mit mondhatnék erre? Csak azért, mert a naptár szerint véget ér az életmódváltásom, még nem fogom gyökerestül felrúgni a mostanra jól berögzült szokásaim. Pláne nem úgy, hogy immár tudom, milyen magától értetődő lehet a rendszeresség követése a napi étkezések során vagy az edzésnapok figyelembevétele a szabadidőm beosztásakor. Egyébként is vannak még céljaim, elvégre ha már belekezdtem életem tudatos átalakításába, akkor csináljam is végig becsülettel. Nem futóverseny ez, hogy a végén fújtatva, mellbedobással zuhanjunk a célba, majd hirtelen összeessünk, mint a kezdő cukrász piskótája!
Kirúgtam a lórúgást
Sokat emlegetett aranyszabály a sport terén, hogy olyan mozgásformát találjunk magunknak, amelyet élvezettel csinálunk. Ami például engem illet, sosem lesz belőlem hosszútávfutó, mert már 10 perc kocogás után is rettenetes unalom fog el. A súlyzózás és a saját testsúlyos gyakorlatok viszont kellemes meglepetést jelentettek, mert bevallom, eleinte egyáltalán nem gondoltam volna, hogy meg fogom kedvelni ezeket. A fekve nyomás azóta kifejezett kedvencemmé lett, de annak is hihetetlen önbizalomfokozó hatása van, amikor a korábbinál végre több súlyt tudok felszerelni a kézi súlyzókra. Mind közül talán csak egy mozdulatsor van, amely mindvégig mostoha maradt a szememben: a lórúgás. Egyrészt nagyon alattomos gyakorlat, másrészt igazi gyötrelem egy hosszúra nyúlt sorozat vége felé közeledve mindkét karra külön végigcsinálni a szükséges ismétlésszámot.
Múlt pénteken Andival ismét fizikai állapotfelmérésre mentünk Kiss Gerihez, és legnagyobb örömömre sikerült megoldást találnunk a lórúgással kapcsolatos problémámra is. Ezentúl tricepsznyújtást csinálok helyette, amely voltaképpen ugyanarra az izomcsoportra hat, ez a finomhangolás viszont egyszeriben sokkal elfogadhatóbbá varázsolta a teljes edzésem. Önmagában a tudat, hogy nem kell már az utált gyakorlattal foglalkoznom, pluszlendületet ad a mozgáshoz. Mindez arra mutat rá, hogy mielőtt koloncnak kezdenénk el érezni, netán fel is hagynánk emiatt a sportolással, érdemes inkább átgondolni, hol tudunk változtatni. Néha egy-egy apróság is segíthet átlendülni a holtponton.
