Első hallásra talán tudálékosnak hangzik az a megállapítás, hogy az aknénak "pszichoszociális hatásai" vannak. Pedig csupán arról van szó, hogy senki nem örül az arcán vagy testén megjelenő pöttyöknek, és hogy van, akit annyira zavar, hogy emiatt nem tudja magát szeretni, és legszívesebben elbújna a többiek elől.
Bizonyára még ma is úgy gondolják, hogy ez kamaszoknál természetes, nem kell vele sokat törődni, mert mindenkinek van több-kevesebb gondja az aknéval, de úgyis nyom nélkül elmúlik majd. Soha ennél nagyobb baja ne legyen senkinek, az egészséget nem befolyásolja, és úgysem lehet ellene sokat tenni.
Az akne aknamunkája - pattanás és életminőség
Áldásos vagy sem, azért sok szempontból megváltozott világban élünk. Egyrészt sokkal nagyobb jelentősége van a külsőségeknek. Szépséghibáinkkal - legalábbis azokkal a tulajdonságainkkal, amiket annak tartunk - kevésbé vagyunk elnézőek. Olykor annyival fontosabbnak tartjuk a külsőt, hogy hajlandók vagyunk szőnyeg alá söpörni igazi gondjainkat, belső értékeinket, csakhogy megfeleljünk a külső elvárásoknak. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne örülhetnénk annak, hogy azóta hathatós segítséget is várhatunk a pattanásos gondokra. Különösen olyan súlyosságú akne esetén örvendetes ez, ahol az akne nem csupán azzal tesz próbára, hogy vajon le tudjuk-e küzdeni a miatta kialakuló szégyenérzetet, zárkózottságot, önelfogadásunk hiányát, hanem a fájdalmas és maradandó nyomot hagyó tünetekkel egészségünket is csorbítja. Minden esetre ma már kutatják is, hogyan befolyásolja, hogyan ássa alá az emberek életminőségét - hogy divatos szóval éljünk.
Munkanélküli, mert pattanásos?
Az újabb kutatások a következő jellegzetességeket fedezték fel az aknés embereken:
Az érintettek visszahúzódókká, zárkózottakká válnak, csökkent önértékeléssel élnek, csúnyának, taszítónak érzik magukat, zavarban vannak, depressziósak, frusztráltak és dühösek, sőt, problémájuk még abban is kitapintható, hogy közöttük magasabb a munkanélküliség aránya. Ugye nem gondolta volna, hogy ez ilyen komoly?
Nyilván egyik gond hozza magával a másikat. Ezek az ún. negatív pszichoszociális hatások bénítóak, elbátortalanítóak, korlátozzák a lehetőségeket, csökkent iskolai és munkahelyi teljesítőképességhez vezetnek.
Sérülő serdülő
Van egy másik, nem kevésbé fontos következménye az aknés megbetegedésnek. Az a fiatal, akinek bőre hosszú ideig aknés, vagy akinél súlyosabb formája fordul elő, gyakran nem lát reményt a kilábalásra. Fejlődő személyiségére ez rányomja bélyegét: kirekesztettnek, társaitól elszigeteltnek érzi magát, gyakran nem ok nélkül. Ha végül annyira befelé fordulóvá válik, kétségbeesett lesz, hogy nem tud beilleszkedni a környezetébe, ezt munka- és párkapcsolatai is megsínylik. Néhányuknál a szorongás, a szégyenérzet pszichiátriai esetté fokozódik.
Ami tilos, és ami ajánlott
Sem szégyelni, sem titkolni nem szabad. A nem megfelelő smink, amivel minden áron el akarjuk fedni a hívatlan foltokat, hosszú távra tartósíthatja, ronthatja a bőr állapotát, ezért ezt szakember tanácsa nélkül nem szabad csinálni. Sokat segíthet, ha tudatosítjuk, hogy az állapot átmeneti, hiszen van rá segítség. Lehet sugárzó egyénisége és arca a pattanásos embernek is, ha elfogadja átmeneti helyzetét, és nem bünteti, bélyegzi meg saját magát. Lehet őszintén beszélni a problémáról, mintha csak azt mesélné az ember, hogy a múlt héten influenzás volt, vagy milyen jó volt az edzés. Talán néha erőt kell vennie az embernek magán, hogy elfogadjon egy meghívást, elmenjen bulikba, megszólítson valakit, de megéri. A kevésbé pattanásos társaknak is lehet ajánlani jó bőrgyógyászt, kozmetikust, aki felvilágosíthatja az osztálytársakat, hogy a pattanás nem fertőző és nem az ápolatlanság következménye.
Akinek nincsenek zavaró aknés problémái, adjon hálát, és a piszkálódó, olykor csak poénnak szánt megjegyzések helyett képzeljék el, mi lenne, ha őket érte volna ez a bánat.
