"Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben" - ajánlotta Konfuciusz, a 2500 évvel ezelőtt élt kínai filozófus. A mester tanításának lehetett létjogosultsága annak idején, ám a munkapszichológia ma már másképp vélekedik erről. A koronavírus-járvány idején rengetegen átértékelték a karrierjüket, és sokan váltottak is: más pályát választva. Akadnak azonban buktatói annak, ha olyan tevékenységet keresünk főállásnak, amit korábban kedvtelésből űztünk - olvasható a BBC cikkében .
Fontolgatás vagy fejesugrás?
Amikor ilyesmiről ábrándozunk, érdemes megvitatnunk magunkkal, hogy szeretett hobbinkat megéri-e bürokratikus kötelezettséggé alakítanunk. Hogy miként kapcsolódunk ki a napi hajtásból, ha a munka és a szabadidőnkben űzött hobbi között már nincs határvonal. Az anyagiakat is érdemes fontolóra venni, különösen, ha a szenvedélyünk nem hoz annyi pénzt, amennyit az életstílusunk megkövetel - sorolja a szempontokat a cikk.
Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az emberek olyan állást keresnek, ami illik a személyiségükhöz. Egy 2021-es amerikai közvélemény-kutatásban a megkérdezettek kétharmada felelte, hogy a járvány okozta válság hatására átértékelték az életcéljukat, és 50 százalékuk az állásváltoztatást fontolgatja. Egy másik kutatásban a kétezer amerikai résztvevő 60 százaléka nyilatkozta, hogy a járvány kezdete óta egy vagy több hobbiban továbbképezték magukat, és 40 százalékuk szerint nagyon is valószínű, hogy a járványhelyzet után a korábbi hobbijuk lesz a pénzkereseti forrásuk - idézi a BBC.
Aki mer, az nyer
Kétségtelen, hogy ha olyan tevékenységgel foglalkozunk, ami örömöt szerez, az hosszú távon fokozhatja a pszichológiai jóllétünket és boldogságérzetünket - mondta a cikkben megszólaltatott klinikai pszichológus. Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy a pályaváltástól nő a függetlenségünk, a hatalmunk és több értelme lesz az életünknek. Nem is kell ennél több motiváció.
Ám a váltás nem mindig egyszerű. Hiába rajongtunk korábban a hobbinkért, amikor már ezzel keressük a kenyerünket, megváltozhatnak az érzelmeink iránta. A napi rutinfeladatok, számlák, hivatalos ügyek intézése hamar kedvét szegik az embernek. Arról nem is beszélve, hogy ha a munka összefonódik a személyiséggel, akkor komoly nehézségbe ütközik "beáraznunk", meghatároznunk a valós árát. "Annyira szeretem, hogy ingyen is csinálnám, nem merek sokat kérni érte" - tétováznak egyesek a BBC karriertanácsadó szakértője szerint.
További buktató lehet, ha a szeretett munkában nem vagyunk képesek meghúzni a határokat, és ezért a magánéletünk rovására mehet, mert annyit és olyan intenzitással dolgozunk. Amennyiben úgy döntünk, hogy a szívünkre hallgatunk a pályamódosításnál, nagyon okosan kell megterveznünk minden részletet, hogy hosszú távon is elégedettek legyünk a döntésünkkel.
