A Science of the Total Environment című folyóiratban minap közzétett új tanulmány összegzi a bizonyítékokat arról, hogy az éghajlatváltozás közvetlen szerepet játszhatott a COVID-19 járványt kiváltó SARS-CoV-2 vírus megjelenésében. A Cambridge-i és a Hawaii Egyetem kutatói által jegyzett tanulmány feltárta a növényzet összetételének, típusának az elmúlt évszázad során végbement nagymértékű változását a dél-kínai Jünnan tartományban, valamint a szomszédos régiókban: Mianmarban és Laoszban.
Az éghajlati változások, beleértve a hőmérséklet, a napfény és a légköri szén-dioxid növekedését - amelyek befolyásolják a növények és a fák növekedését - a természetes élőhelyeket, a trópusi cserjéseket trópusi szavannává és lombhullató erdővé változtatták. Ez megfelelő környezetet teremtett sok denevérfaj számára, amelyek túlnyomórészt erdőkben élnek.
A koronavírusok száma egy adott területen szorosan összefügg a jelenlévő denevérfajok számával. A tanulmány megállapította, hogy az elmúlt évszázadban 40 új denevérfaj költözött be a dél-kínai Jünnan tartományba, magukkal hozva legalább 100 denevérekhez kötődő koronavírus törzset. Ez a "globális hotspot" az a régió, ahol - a genetikai adatok alapján - a SARS-CoV-2 felbukkanhatott.
Száz év alatt kialakult a denevérmágnes
"Annak megértése, hogy a denevérfajok globális eloszlása hogyan változott az éghajlatváltozás következtében, fontos lépés lehet a COVID-19-járvány eredetének rekonstruálásában" - mondta Robert Beyer, a Cambridge-i Egyetem és a Potsdami Klímahatáskutató Intézet kutatója és a tanulmány első szerzője.
A kutatók a hőmérsékletről, a csapadékról és a felhőzetről szóló feljegyzések felhasználásával térképet készítettek arról, hogyan nézett ki a világ növényzete egy évszázaddal ezelőtt. Ezután a világ denevérfajtáinak vegetációs szükségleteire vonatkozó információkat használták fel az egyes fajok globális elterjedésének meghatározására. Ennek összehasonlítása a jelenlegi eloszlásokkal lehetővé tette, hogy lássák, száz év alatt hogyan változott meg világszerte a különféle denevérfajok száma.
"Ahogy az éghajlatváltozás hatással volt az élőhelyekre, a fajok elhagytak egyes területeket, máshova költöztek, és magukkal hurcolták a vírusokat is. Ez nemcsak megváltoztatta azokat a régiókat, ahol a vírusok jelen vannak, de nagy valószínűséggel lehetővé tette az állatok és a vírusok közötti új interakciókat, ami a "károsabb" vírusok elterjedését vagy kifejlődését okozta" - jelentette ki Beyer a Cambridge-i Egyetem hírportálja szerint.
A világ denevérpopulációja körülbelül 3000 különböző típusú koronavírust hordoz, mindegyik denevérfaj átlagosan 2,7-et. A legtöbb anélkül, hogy tüneteket mutatna. A denevérfajok számának növekedése egy adott régióban megnövelheti annak valószínűségét, hogy az emberre káros koronavírus jelen legyen, továbbterjedjen vagy fejlődjön.
Három halálos koronavírus fajról tudunk
A denevérek által hordozott koronavírusok többsége nem tud átugrani az emberre. De számos koronavírus, amelyről ismert, hogy minket is megfertőzhet, nagy valószínűséggel denevérekből származik. Közülük három törzs halálos lehet az emberre. A Közel-Kelet légúti szindróma MERS -CoV, valamint súlyos akut légzőszervi szindróma SARS- CoV és SARS-CoV-2.
A tanulmány által a denevérfajok gazdagságának otthont adó régió a tobzoskák lakóhelye is, amelyekről feltételezik, hogy a SARS-CoV-2 "közbenső gazdájaként" működtek. A vírus valószínűleg a denevérekről ugrott át ezekre az állatokra. A tobzoskákat aztán egy wuhani vadon élő állatokat áruló piacon értékesítettek. ahol az emberre veszélyes járvány kitört.
A tanulmány szerzői megismételték más kutatók felhívásait, amelyek arra ösztönzik a politikai döntéshozókat, hogy ismerjék el az éghajlatváltozás szerepét a vírusok kitörésében, és foglalkozzanak az éghajlatváltozással a COVID-19 gazdasági helyreállítási programjának részeként. A tanulmány kimutatta azt is, hogy az elmúlt évszázadban az éghajlatváltozás a denevérfajok számának növekedését Közép-Afrikában, illetve elszórt foltokban Közép- és Dél-Amerikában is ösztönözte.
