A betegek és az egészségügyi dolgozók részéről egyaránt felmerült félreértések és az alaptalan félelmek eloszlatására az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium összefoglalta az intézményi törvénnyel kapcsolatos, leggyakrabban felmerülő kérdéseket és válaszokat.
Ellátási felelősség
A törvény az állam és az önkormányzatok ellátási felelősségét az intézmények átalakulásával semmilyen módon nem csökkenti - siet eloszlatni az aggodalmakat a tárca. Az állam továbbra is felelős a tulajdonában lévő intézmények (orvosegyetemek, országos intézmények, kórházak, szanatóriumok) működéséért, és az egészség-biztosítón keresztül kifizeti a betegnek nyújtott szolgáltatások ellenértékét. Fontos, hogy a törvény nem érinti, nem csökkenti az önkormányzatok felelősségét sem. Attól, hogy egy állami vagy önkormányzati kórház átalakul, sem az állam, sem az önkormányzat, sem a tulajdonos, sem az üzemeltető felelőssége nem változik. Az a szabály, hogy az egészségügyi szolgáltatást nyújtó épület, műszer védelmet élvez a törvényben, vagyis nem lehet úgy eladni, hogy ne pótolják vissza. Ez garanciát nyújt arra, hogy még a privatizált intézmény vagyonát sem lehet kiárusítani. Ezért az ellátás biztonságát az egészségügyi intézmények esetleges átalakulása, privatizálása semmiképpen nem veszélyezteti, sőt, a gazdasági háttér stabilitásával, a működés ésszerűsítésével.
A privatizációról
A tárca szakemberei leszögezték: a törvénynek egyébként sem az ellátórendszer privatizációja a célja, nem ez lesz az egészségügy meghatározó folyamata. A törvény az ellátás minőségének javulását, az ellátórendszer átalakulását, hatékony működését célozza, és ehhez kínál lehetőséget az ágazatba hosszú távon befektetni kívánóknak. Megjegyzendő, hogy mivel az egészségügyi intézmények egyben, a különböző szakterületek, szolgáltatások együttműködésével töltik be szerepüket, ezért csak a kórház egészét lehet privatizálni, egyes részeit nem. A tárca ezzel véget kíván vetni annak a gyakorlatnak, amely a kórház nyereséges részeit privatizálta, a veszteséges részeket pedig az állam vagy az önkormányzat nyakán hagyta. Az új törvény is lehetővé teszi beszállítók alkalmazását, de a kórház vezetése "egyben" szerződik az egészségbiztosítással, és maga dönti el, hogy maga nyújtja vagy közreműködőktől vásárolja a szolgáltatásokat. Mindez az egész intézmény és ezzel a betegellátás stabilitását szolgálja.
Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták azt is, hogy alaptalan félni attól, hogy az átalakult intézményekben romlana az ellátás minősége. A magántulajdon jelenléte egyébként sem új dolog a magyar egészségügyben: a háziorvosi ellátás több mint 80 százaléka, vagy a művese ellátás, a korszerű képalkotó vizsgálati módszerek (CT, MR), ma is zömmel privatizáltan működnek. Ezek példája mutatja, hogy a privatizált ellátások szakmai tartalma igen magas színvonalú, kulturáltabb, kellemesebb környezetben folyik az ellátás, és a betegnek nem kell külön térítést fizetnie mindezek igénybevételéért. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény ugyanis nem változik: eszerint a társadalombiztosítás keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatás ingyenes.
Egészségügyi dolgozók
Az egészségügyi dolgozóknak sincs okuk a félelemre abban az esetben, ha munkaadó intézményüket privatizálják. Az eddigi tapasztalatok szerint a vállalkozásban működő vagy privatizált intézményekben a dolgozók megélhetése jobban biztosított, mint a közszférában és a munkakörülményeik is jobbak. Bár az 50 százalékos béremeléssel a bérhelyzet kiegyensúlyozottabbá vált, de összességében ma is jobb megélhetést biztosít a magánszféra az egészségügyben. Az egészségügy átalakulása után továbbra is igényli az egészségügy dolgozóinak munkáját és az intézményi törvénnyel együtt kidolgozott, az egészségügyi dolgozók jogairól és foglalkoztatási szabályairól szóló törvénytervezet az ügyelet és a túlmunka rendezésével új munkahelyeket teremt a kórházi szférában is. Az EU csatlakozás várható hatásait figyelembe véve az ágazatban inkább munkaerőhiánnyal, mint munkanélküliséggel lehet számolni.