Mivel nem használjuk a köztereket, rendkívül gyorsan elkezd átalakulni a faunája , amit idővel a flóra változása is követne. Az élővilág azonban mindenhová benyomul, ahol teret foglalhat. Ez a mikrobákra különösen igaz. Ha például nem folyik át elég víz az irodaépületek, iskolák, éttermek, bevásárlóközpontok, edzőtermek vagy másféle létesítmények vízvezetékein, a mikroorganizmusok és vegyianyagok szintje a csőhálózatban túllépheti a biztonságos határt.
A Világgazdasági Fórum portálján megjelent cikkükben a Purdue Egyetem és a Virginia Műszaki Egyetem tudósai szerint vannak hosszútávú tanulmányok az ilyenfajta kockázatokról. Sőt csak minimális útmutatás segíti az épülettulajdonosokat és fenntartókat abban, hogy mit kell tenniük, ha például a hosszú leállás után újból visszaáll a vízhasználat.
A cikk szerzői az épületek vízbiztonságáról nemrég tették közzé tanulmányukat , amelyben többek között az épülettulajdonosoknak és az állami tisztviselőknek adnak tanácsot azokról az intézkedésekről, amelyeket megtehetnek a széles körben előforduló vízben terjedő betegségek kockázatának csökkentése érdekében. Úgy vélik, hogy a COVID-19 miatti korlátozó intézkedéseknek egyik mellékhatása, hogy amikor az emberek visszatérnek a normális életükhöz , nagyobb eséllyel lesznek kitéve a "káros" víznek.
Mi történik, ha a víz túl sokáig áll?
Csakúgy, mint az az étel, amelyet túl sokáig tárolunk a hűtőszekrényben, az épületek csöveiben túl sokáig pangó víz is megbetegítheti az embereket. Káros organizmusok, mint például a legionárius betegséget okozó baktériumok elszaporodhatnak. Ha nem tartják karban az eszközöket, például a szűrőket, víztartályokat, vízmelegítőket és lágyítókat, a vízvezetékrendszer a mikroorganizmusok számára valóságos inkubátorrá válhat. Továbbá a csövek egy részénél a vízben felhalmozódhat és átlépheti a biztonságos szintet a vezetékből kioldódó ólom és réz , ami tanulási nehézségeket, szív-érrendszeri hatásokat, émelygést és hasmenést okozhat.
A vízhasználat akkor is problémát jelenthet, ha közben fertőző organizmusokat lélegzünk be. Ez akkor fordulhat elő, amikor a víz szétfröccsen és aeroszollá vagy gőzzé válik például zuhanyzáskor, vagy a melegvizes kádak, medencék esetében, de ez a "cseppfertőzés" előfordulhat a WC-k öblítésekor vagy kézmosáskor is. A vízvezetékben és a vízhálózati szerelvényekben álló organizmusok közül néhány (például a NTM baktériumok ) tüdőgyulladásos betegségeket okozhatnak, különösen a legyengült immunrendszerű embereknél.
Az épület vezetékrendszerében lévő víznek nincs szavatossági ideje. Ennek ellenére az egyes csaptelepeknél, ha nem használjuk őket, már néhány napon belül megjelenhetnek a problémák, és minden olyan épület, ahol alacsony a vízfelhasználás, veszélyben van .
A víznek mozogni kell a vezetékekben
A vízproblémák elkerülése érdekében a vizet rendszeresen át kell áramoltatni az épület csaptelepein. Magyarán időnként valakinek ki kell nyitni a csapokat, és hagyni, hogy a víz folyjon egy darabig. A legtöbb vízszolgáltató kémiai fertőtlenítőszert ad a vízhez, hogy megöljék az organizmusokat, de ez a vegyi anyag idővel lebomlik, és a védelem megszűnik.
A szakértők úgy vélik, hogy az orvosi intézményeknek - a kiszolgáltatott helyzetű lakossággal együtt - vízbiztonsági tervvel kell rendelkezniük, hogy az ivóvíz friss maradjon és megakadályozzák az elfertőződését . Azokban az iskolákban, ahol még ólomvezetékek vannak a szakértők a nyári szünet utáni újrainduláskor is azt szokták javasolni, hogy öblítsék át a vezetékrendszert a víz ólomszintjének csökkentése érdekében.
Európában és Észak-Amerikában az egészségügyi hatóságok az utóbbi hetekben ajánlásokat tettek közzé, amelyek azt tanácsolják, hogy a vizet tartsák friss állapotban akkor is, ha a COVID-19-járvány idején a korlátozások miatt az emberek nem látogatják az épületeket. A legmegfelelőbb módszerről van némi vita a szakemberek között. De végső soron mindenki ugyanazt mondja: nem szabad hagyni, hogy a víz a vezetékekben pangjon.
Ezért azokban az épületekben, amelyeket nem használnak, legalább hetente el kell végezni az épület vezetékeinek átöblítését, hogy az összes régi vizet frissre cseréljék. Ez elősegíti annak az üledéknek az eltávolítását is, amely a csövekben halmozódik fel. A csapok, vízmelegítők, vízlágyítók és WC-k, hűtőtornyok, illetve a többi vizet használó berendezés esetében is gondoskodni kell a vízforgalomról. Ezek némelyike érzékeny rá, ha használaton kívül van, így különleges figyelmet igényelhet. Az öblítés időtartama az épületek csővezetékeinek egyedi jellemzőitől, és a hálózatba bekötött csaptelepektől, eszközöktől és a kilépő víz sebességétől függ.
Sokkfertőtlenítés
Egyes esetekben úgynevezett sokkfertőtlenítésre is szükség lehet, amikor erős fertőtlenítőszert adnak a vízhez, hogy megölje a vezetékrendszerben élő organizmusokat . Erre az új épületeknél is szükség van, és néha akkor is, ha az új épületekben a víz túl sokáig áll. Annak kiderítése, hogy a víz kellően friss-e, nem költséges, egyszerű kémiai fertőtlenítési tesztekkel meg lehet róla győződni. Esetenként érdemes a potenciális kórokozók jelenlétét is megvizsgálni. Ez már több napot is igénybe vehet, és az eredmények értelmezéséhez megfelelő szakértelem szükséges. Hasonlóképpen a víz fémtartalmának vizsgálatára is szükség lehet. A közegészségügyi hivatalok erre konkrét ajánlásokat adhatnak ki, és felhívhatják a figyelmet a kockázatokra.
