Az Archives of Internal Medicine folyóiratban megjelent tanulmány szerint azok az idős emberek, akik a legtöbb energiát szánják a házimunkákra, kertrendezésre, szeretteik gondozására és ügyeik intézésére, a mentális leépülés alacsonyabb kockázatának vannak kitéve az életkor előrehaladtával.
Todd Manini, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy ezek a tevékenységek, amelyekre sosem gondolunk igazi testmozgásként, megnövelik a pulzusszámot és serkentik a vérkeringést. Korábban csak az olyan látványos testmozgásra összpontosítottak a szakemberek, mint például a kocogás. A mostani kutatás azonban azt mutatja, hogy az ilyen triviálisnak tűnő mozgásformák is egészségügyi előnyökkel járnak.
A legnehezebb az ilyen hétköznapi tevékenységekkel kapcsolatban az, hogy nehéz mérni az esetleges változásokat. A kutatók ezért kísérletükben egy nem radioaktív izotópot használtak, melyet az alanyok megittak. Az izotóp a széndioxidhoz kötődik, amely a sejtek energiafelhasználásának mellékterméke. Azok, akiknek több izotóp jelent meg a vizeletében, kevesebb kalóriát égettek el, mint azok, akiknek kevesebb izotóp volt a vizeletében.
A 75 év átlagéletkorú, több mint 200 résztvevőt napi energiafelhasználásuk alapján három csoportba osztották. A legaktívabbak 91 százalékkal kisebb valószínűséggel tapasztalták öt év múlva emlékezetük, koncentrációs készségük és nyelvi készségeik hanyatlását, mint a legkevésbé aktív csoport tagjai.
Érdekes módon a legtöbb kalóriát égető idősek többsége nem intenzív edzést végzett, hanem olyan egyszerű tevékenységeket, mint a lépcsőmászás, a teregetés vagy az önkéntes munka. A kutatók tehát azt javasolják az időseknek, hogy végezzenek bármilyen testmozgást, mert még a legegyszerűbb tevékenység is egészségügyi előnyökkel jár.
