Átlagosan 18 másodperce van a betegnek arra, hogy elmondja a panaszát a rendelőben, orvosa ugyanis legtöbbször már az első mondat után félbeszakítja - mutatták ki a kutatások. Az adatok rávilágítottak arra, amit gyakorlatilag mindenki tud: komoly gondok vannak az orvos-beteg kommunikációban - olyannyira, hogy Budapesten szakmai konferenciát szentelnek a kérdésnek.
Problémák nem csak a betegre szánt idő hosszával vannak, Magyarországon a jelenleg praktizáló orvosok legtöbbje ugyanis soha nem tanult orvosi kommunikációt. Mostanra már minden egyetemen kötelező tantárgy, de egész generációk nem is hallottak még arról, hogy ez tanulható lenne - mondja dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet kommunikációs csoportjának vezetője, a konferencia egyik előadója.
Ezt a gondot nem lehet pusztán az egészségügyben uralkodó állapotoknak, a szakember-, idő- és pénzhiánynak betudni. Dr. Pilling előadásából is kiderül, nem is kellene túl sok idő a beteg meghallgatásához. A vizsgálatok bebizonyították: a legtöbb beteg, aki félbeszakítás nélkül befejezhette első mondatát, legfeljebb 60 másodpercet igényelt erre. Egyikük sem beszélt 150 másodpercnél többet, még akkor sem, ha biztatták a folytatásra.
A bajok oka egyszerűen az, hogy az orvosok közül csak kevesen ismerik a kommunikációban rejlő lehetőségeket, nincsenek tudatában annak, milyen jelentős szerepe van a gyógyításba. Pedig bizonyított tény, hogy a megfelelő kommunikáció akár a legjobb terápiánál is eredményesebben segítheti a beteg gyógyulását - mondja, dr.Serényi János, a Gyógyító Szavak című konferencia szervezője. - A pénzhiány, a rossz műszerezettség, az orvos túlterheltsége nyilvánvalóan káros a betegek számára, a "gyógyító szavak" azonban nem kerülnek semmibe, és minden orvosnak "kéznél vannak".
És ez fordítva is igaz. "A helytelen kommunikáció a jó diagnózis és a gyógyulás komoly akadálya - erősíti meg dr. Varga Kata, az ELTE, Affektív Pszichológiai Intézeti Központjának vezetője. - A betegre szánt idő mellett nagy jelentősége van a kommunikáció tartalmának és stílusának is, a szavakkal még fájdalmat is tud csillapítani az orvos, a negatívan megfogalmazott betegtájékoztatás pedig akár a gyógyulás akadálya is lehet." Szintén adatokkal bizonyítható, hogy az orvosok a legtöbbször az első probléma elmondása után szakítják félbe a beteget, feltételezve, hogy az első panasz a legfontosabb. Ez azonban nem így van, hiszen- mint kiderült - a sorrend nem függ össze panaszok egészségügyi jelentőségével.
