1902. február 7-én született Budapesten Jahn Ferenc, akit csak a szegények orvosaként emlegetnek, és akinek nevét viseli a dél-pesti kórház . 1928-ban a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett friss orvosi diplomájával az előtte álló polgári karrier helyett tudatosan szentelte életét a munkások gyógyításának és az ehhez kapcsolódó a szociológiai kutatásnak. Kispest proletár-negyedében telepedett le és nyitotta meg magánorvosi rendelőjét. Érdekesség, hogy állami orvosi állást soha nem kaphatott, mert politikailag gyanús elemnek minősítették. Ő azonban rendületlenül tanult, fejlődött: évtizedekig dolgozott fizetés nélkül, gyakornokként a Rókus Kórházban. Politikai megítélése ellenére orvostársai és betegei is kiváló orvosnak, diagnosztának tartották.
Kispesten kapcsolódott be 1929-ben a Magyar Szociáldemokrata Párt baloldali ellenzékének tevékenységébe, amelynek keretében egyik alapítója és titkára volt az 1930-ban megalakult Szocialista Orvosok Szervezetének, ahol ifjúsági és egészségügyi tanácsadókat, előadásokat, vitaesteket tartottak. Az 1930-as évek elejétől aktív tagja volt az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP), illegalitásban élőknek nyújtott orvosi segítséget. 1936-ban Kispest város képviselő-testülete tagjává választotta. Három ciklusban, több mint nyolc évig képviselte a kispestieket.
Jahn Ferenc 1940-ben az illegálisan működő KMP tagjaként a rendőrség letartóztatta (egyes források szerint megkínozta) és 1942-ben 9 hónapra ítélték. A Gyűjtőfogházban raboskodva leveleiben a betegei gyógyításáról adott útmutatást feleségének.
Szabadulása után, 1943 őszén nyomban bekapcsolódott az antifasiszta ellenállás szervezésébe, többek között gyógyszereket, kötszereket, fegyvereket gyűjtött, amelyeket futárokkal továbbították a jugoszláv partizánoknak. Jahn Ferenc részt vett a magyar vasutas ellenállók révén illegálisan Budapestre hozott sebesült partizánok gyógyításában is. Tevékenységére fény derült és letartóztatták, vallatása során megkínozták, majd öt év börtönre ítélték. Büntetését a komáromi Csillagerdőben töltötte volna le, ám annak 1944. novemberi kiürítésekor a dachaui koncentrációs táborba került. Itt halt meg 1945. május 5-én vagy 8-án, tífuszban.
