Ismerjük meg!
A fekete bodza (Sambucus nigra) a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozik, cserje, de olykor 2-3 méter magas fává is fejlődik. Összetett levelei keresztben átellenesek, nagyok, páratlanul összetettek, a levelet alkotó levélkék tojásdadok, a szélük fűrészes. A bodza egyes virágai kicsik, fehérek-sárgásfehérek, erős illatúak, és úgynevezett álernyőben csüngve alkotják a közismert, tekintélyes méretű virágzatot. A virágzásra legtöbbször május-júniusban kerül sor, a termések csonthéjas, 2-3 magvas, fekete bogyók. Mérsékelt éghajlati övön mindenfelé elterjedt, ismert, évezredek óta felhasznált növény.
Miért jó?
A hagyományos parasztgazdaságokban a bodzabokor (bodzafa) minden részét hasznosították valamire, ezért nemcsak megtűrték a házak körül, hanem egy-egy sarokba ültették is. Díszként is szolgált, de a legfontosabb természetesen a virágjának, termésének, kérgének, levelének a gyógyhatása volt.
A növény egyik gyógyhatású része - a drog - a virágzat, amely elsősorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat, némi illóolajat, nagyon kevés ciánglikozidot tartalmaz. A bodza friss terméseiben szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is van. A virágdrog sokféle hasznosítása ismert. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a virágzatból üdítőital készíthető. A termése gyümölcssavakat, vitaminokat, cseranyagot, antocián-festékeket tartalmaz. A bogyókból lé, szörp, kiváló lekvár készíthető, izzasztásra, vizelethajtásra, székrekedés ellen jól használható, de a bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások elleni alkalmazás is.
A bodzacserje levele cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, lázcsillapítónak használják, koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.
Jó tudni!
A fekete bodza rokona, a gyalogbodza (Sambucus ebulus) nem fogyasztható, fajtársával való összetévesztése általában enyhe lefolyású, hányással-hasmenéssel járó növényi mérgezést okozhat, amely elsősegélyt vagy orvosi segítséget nem igényel. Ugyanis nemcsak levelei, de éretlen gyümölcsei is cián-glükozidokat (sambunigrin, prunasin) tartalmaznak.
Megismerhető arról, hogy a gyalogbodza csak kivételesen nőhet meg másfél méternél magasabbra, levelei nem tojásdadok, hanem hosszúkásak, virágai kellemetlen illatúak, mindig a szár végén lévő bogernyőt alkotnak, szintén fekete bogyótermései - eltérően a fekete bodzától - felálló terméscsoportban állnak.
Hogyan fogyasszuk?
A legismertebb felhasználási módja a bodzalimonádé és a bodzaszörp. Az előbbi elkészítése igen egyszerű: nagy kancsó limonádét készítünk, és abba néhány jól megmosott virágot áztatunk. Néhány óra múlva kellemes, muskotályos ízzel gazdagodik limonádénk, és kész van a pompás, tisztító és gyógyhatású frissítőital. A bodzaszörp receptje is ezen alapul, csak, mivel hígítva fogyasztják majd, jóval több cukorral, citrommal, - és ha télire szánják - tartósítva készül. A virágból nemcsak ital, hanem palacsintatésztába mártva és forró zsiradékban kisütve különleges édesség is készülhet. Ha a virágokat nem szedték le, kék, fényes kis bogyókká érik nyár végére. Nyersen hashajtó hatása miatt nem ajánlatos sokat fogyasztani belőle, (nagy mennyiségben ciánglikozid tartalma miatt toxikus hatású is lehet). Más gyümölcsökkel, például szilva vagy körtedarabokkal együtt elkészítve kellemes ízű, gyógyhatású kompótot, lekvárt főzhetünk, szörpöt készíthetünk vele, egyes vidékeken bort és pálinkát is főznek belőle. Szárítva teának is használják.
Tippek-tanácsok
Virágja ízesítésre szolgált, gyengébb borokat lehetett muskotályos aromájával feljavítani, termését pedig színezőanyagként is használták nemcsak fonal festésére, hanem a vörösboroknak szép mélyvörös színt is kölcsönözve vele.
Érdekességek
Az első magyar nyelvű füveskönyv, Melius Juhász Péter Herbáriuma (1578) már megemlíti a fekete bodzát, főleg hurutos megbetegedések ellen ajánlotta, valamint: "torokgyékot mosd az vizével..., köszvényes lábra jó a levelét párlani".
