A gyomorsav nagyon fontos szerepet játszik az elfogyasztott táplálékok megemésztésében. A gyomorban naponta körülbelül egyliternyi emésztőnedv termelődik, amely sósavtartalma miatt erősen maró hatással bír. Szerencsére a gyomor nyálkahártyája ellenáll a savnak - a nyelőcsőé viszont már nem. A gyomorégésnek nevezett kellemetlenséget tehát valójában a gyomorsav nyelőcsőbe történő visszaáramlása, és az emiatt kialakuló gyulladás okozza.
Állandósulhatnak a panaszok
A gyomorégést alkalmanként mindenki megtapasztalhatja élete során, leginkább a szokásosnál savasabb ételek és italok (például paradicsom, fűszeres fogások, narancslé, szénsavas üdítő, stb.) fogyasztása után. Amikor azonban az átmeneti savhatás megszűnik, a nyelőcső nyálkahártyája rövid időn belül regenerálódik, ezzel pedig elmúlnak panaszok.
Ám ha a gyomorsav visszaáramlása mögött a nyelőcsövet és a gyomrot elválasztó gyomorszáj izomgyűrűjének lazasága áll, akkor állandósul a gyulladás és a gyomorégés . Ez tartós fájdalmat, rossz közérzetet, hosszú távon pedig akár étvágytalanságot és fogyást is eredményezhet. A folyamatosan fennálló panaszok az érintettek életminőségét is jelentősen rontják; a nyugodt, pihentető alvást például ellehetetlenítik (fekvő testhelyzetben ráadásul tovább fokozódik a gyomorsav-visszaáramlás). A gyomorszáj feszesebb záródása megoldhatja a problémát, ezt viszont sajnos kizárólag műtéti úton érhetjük el.
Mit tehetünk ellene?
Bizonyos ingerek - jellemzően az étkezés - hatására aktiválódnak a H2-receptorok, így a gyomorfal sejtjeiből hisztamin szabadul fel. Ez a helyi hatású hormon - számos más folyamat mellett - fontos szerepet játszik a gyomorsavtermelés szabályozásában. Az emésztőnedv sósavtartalma azonban mérsékelhető a hisztamintermelés visszafogásával. A gyomorsav okozta probléma (műtét nélküli) megoldásának kulcsa tehát az említett receptorok működésének gátlásában rejlik.
A gyógyszertárakban könnyen beszerezhetünk olyan, vény nélkül kapható készítményeket, amelyek akadályozni tudják a H2-receptorok működését - ezeket a gyógyszereket nevezzünk H2-receptor-gátlóknak vagy -blokkolóknak. Ezek a beszedést követő egy órán belül már érezhetően csökkentik a gyomornedv mennyiségét és savtartalmát, így viszonylag hamar és tartósan (akár 9 órán át) enyhíteni tudják a gyomortáji fájdalmat. Segítségükkel biztosítható a gyomorégés nélküli, nyugodt alvás is, illetve elérhető, hogy az érintettek újra jóízűen, a következményektől való félelem nélkül étkezzenek.
Az emésztőnedv savtartalmának csökkentésével megakadályozható, hogy a nyelőcső nyálkahártyája újra és újra sérüljön a maró hatású folyadék miatt. Így megszűnhet a korábban állandó gyulladás, és regenerálódhat a nyelőcső érintett része.
Megkönnyebbülés reflux és fekély esetén
A H2-receptorokat gátló gyógyszerek hatóanyaga általában a famotidin, amely egy guanidiltiazol-származék. Hatására csökken a gyomorsavelválasztás, ez pedig igazi megkönnyebbülést hoz a refluxszal vagy gyomorfekéllyel küzdőknek.
A famotidin nagy előnye, hogy jellemzően nem okoz mellékhatásokat, illetve nem lép kölcsönhatásba a beteg által szedett egyéb gyógyszerekkel. A refluxos panaszok felszámolásához akár napi egy tabletta is elég lehet, enyhébb esetekben állandó szedésre sincs szükség.
Legjobban: