A fehérjékkel is akadtak gondok, hogy vajon állati vagy növényi forrásból fedezzük-e a szükséges mennyiséget. A szénhidrátokról már-már mindenki elfogadta, hogy a legfőbb testsúly ellen elkövethető bűn a csoki- és sütievés. A fogyókúrázók igyekeztek elkerülni a szénhidrátokat, a tudatosan táplálkozók megpróbálták száműzni étrendjükből a finom ropogós kekszeket, híresen finom magyar kenyeret, lemondtak a csokiról. Azzal vigasztalták magukat, hogy úgy is rossz a fogaknak.
A tudomány álláspontja azonban a modern táplálkozástudomány eredményei ismeretében megváltozott: a szénhidrát alapvető tápanyagunk, és nagy hiba volna túlzott mértékű fogyasztásából adódó káros hatásait túlhangsúlyoznunk, miközben ezek valójában eltörpülnek hasznos voltuk mellett. E sokat vitatott tápanyagunk, az édességek és a csokoládé álltak annak a konferenciának a középpontjában, melyet a Magyar Táplálkozástudományi Társaság rendezett Budapesten 2001. augusztus 23-án "A szénhidrátok szerepe a táplálkozásban a modern táplálkozástudomány eredményei tükrében" címmel.
Az előadók közül Dr. Antal Magda és Dr. Barna Mária a WHO ajánlásával összhangban az egészséges táplálkozás új, az átlagember számára elfogadhatóbb, megvalósíthatóbb irányelveit fogalmazták meg:
Ha az egészséges táplálkozás jegyében eddig a tiltások és szabályok tömkelegével kellett megbirkóznunk, most fellélegezhetünk. Azért kell egészségesen táplálkoznunk, hogy testi erőnlétünk a lehető legjobb legyen, hogy táplálkozásunkkal ne ártsunk, hanem kedvezzünk szervezetünknek, akár úgy is, hogy megelőzünk számos betegséget. Mindazonáltal az evés nem pusztán tápanyagbevitel, hanem az egyik legfontosabb örömforrás, és a hivatalos irányelvek sem mellőzhetik az ésszerűséget.
Ennek jegyében az eddigi, szakembereknek szóló tápanyagbeviteli ajánlás helyett, mely azt eredményezte, hogy milligrammonként kellett kalória-, vitamin- és fehérjetartalmat számolnunk, a WHO és az EU-tagországok új, fogyasztóbarát, élelmiszerek fogyasztásán alapuló ajánlást dolgoznak ki, mely az eddigi tápanyagbeviteli ajánlást nem helyettesíti, hanem kiegészíti. Mitöbb, az egyes országok maguk is elkészítik ajánlásaikat, amelyben figyelembe veszik a helyi adottságokat is.
A magyarországi ajánlás megjelentetését 2002 közepére tervezik.
A táplálkozás nem attól egészséges, hogy megvonjuk magunktól azt, ami igazán ízlik. Akárhogy is, sokminden finom, ami zsíros. Gondoljunk csak a különböző sajtokra, a tejszínre, a sült krumplira. Kedvenceink másik részében, a tésztafélékben és édességekben pedig hemzsegnek a szénhidrátok. Ha mindkettőt megvonnánk magunktól, mi maradna az élvezetnek?
Immár ebben a táplálkozás szakemberei is egyetértenek és rehabilitálni kívánják az édességeket: mértéket tartva nyugodtan fogyaszthatók, mert szükségesek!
Bátorításul két tévhitet is igyekeztek eloszlatni a szakemberek. A Hollandiában készített CARMEN (Carbohydrate Ration Management in European National Diets, azaz A szénhidrátok arányának szabályozása az európai nemzeti étrendekben) tanulmányhoz többszáz kísérleti személy étrendjét alakították úgy, hogy alacsony zsírtartalmú és megemelt szénhidráttartalmú ételeket fogyasztottak. A valóságban is úgy van, hogy ha csökken a táplálék zsírtartalma, akkor energiaigényünket a megemelkedett szénhidrát-bevitellel elégítjük ki, míg a fehérjemennyiség viszonylag állandó.
A kísérlet tanúsága szerint a megemelt szénhidrátbevitel nem vezetett automatikusan súlytöbblethez, az alacsony zsírtartalmú diéta mellett mérsékelt testsúlycsökkenés érhető el.
Hosszú ideje nemcsak az elhízás, a fogszuvasodás főbűnösének is a cukrot tartották, pedig az édesség csak egy a fogzománcra káros savas környezetet kialakító táplálékfajták között, és nem is a legveszélyesebb. A hangsúlyt a helyes fluorid-tartalmú fogkrémekkel végzett fogápolásra kell fektetni.
Az új irányelvek a laikus, a tudományos kutatási eredmények értelmezésében kevésbé jártas, átlagos táplálkozóknak is átgondoltabbnak, természetesebbnek, a táplálkozás összefüggéseit jobban szem előtt tartónak tűnnek. Abban viszont nem változott a vélemény, hogy az elhízásért főként a mozgáshiány a felelős, tehát van mit tennünk...
