A perui Lima városának egyik egészségügyi központjában a kutatók 150 stroke -beteget kérdeztek ki. Közel 60 százalékuk számolt be valamilyen szexuális zavarról, és csak 10 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a szexuális életük optimális. A páciensek áltagéletkora 63 év volt, és több mint kétharmaduk férfi volt. A leggyakrabban megjelölt zavar az volt, hogy ritkább volt a szexuális együttlét és csökkent a szexuális vágy is.
A zavarok egyértelműen abból származtak, hogy miként értékelték a páciensek a saját szexuális teljesítőképességüket, és nem abból, hogy milyen volt a tényleges teljesítőképességük; ezt a két tényezőt egymástól elkülönítve mérték a kutatásban - mondta dr. Victor Montalvan, a tanulmány vezető kutatója. "Az objektív szexuális zavar nem a tényleges szexuális diszfunkció miatt állt elő, hanem amiatt, hogy csökkent szexuális képességűnek értékelték önmagukat a páciensek" - mondta dr. Montalvan, a Lubbock városában lévő Texasi Műszaki Egyetem Egészségtudományi Központjának neurológusa.
A kutatási eredményeket március közepén mutatták be az Amerika Stroke Társaság virtuális Nemzetközi Stroke Konferenciáján. (A kutatási eredmények mindaddig előzetesnek tekintendők, amíg nem publikálják lektorált szakfolyóiratban.) Susan Barnason, a Lincoln városában lévő Nebraskai Egyetem Ápolóképző Főiskolai Karának professzora kijelentette, hogy ez a kutatás a stoke -túlélők szexualitásáról olyan információkat közöl, amelyek eddig elég hiányosak voltak.
Annak ellenére, hogy a kutatást csak Peru egyetlen kórházára koncentrálták, az eredmények egybeesnek olyan adatokkal, amelyeket korábban már máshol is jelentettek - mondta Barnason professzor, aki nem vett részt a szóban forgó kutatásban. A stroke után a szexualitás helyreállítása is rendkívül fontos a beteg általános egészségi állapota szempontjából, ennek köszönhetően normálisabbnak érzi az életét az illető - tette hozzá a professzor, aki tagja volt annak a nemzetközi szakmai bizottságnak, amelyik a szív- és érrendszeri betegek szexuális életére vonatkozó 2013-ban kibocsájtott ajánlást összeállította (a nemzetközi szakmai bizottság az Amerikai Szív Társaság és az Európai Kardiológusok Szövetsége képviselőiből állt). Ha egy stroke-túlélő személynek a betegsége előtt normális szexuális élete volt, és a betegsége után ezt sikerül helyreállítania, az hozzásegíti ahhoz, hogy elfogadja: "ugyanígy lehet valamilyen beszédzavarom is a betegség után, de ez nem jelenti azt, hogy a teljes szervezetem, hangképző rendszerem működésképtelenné vált volna".
Önértékelés
Dr. Montalvan szerint ezek az új kutatási eredmények, amelyek az önértékelési korlátokra vonatkoznak, arra is választ adnak, hogy az emberek mennyire gyakran kerülik el tudatosan a problémamegoldást. "Vannak, akik csak enyhén korlátozottak, de mégis úgy érzik, hogy nagyon erősen korlátozottak. Ám vannak olyanok, akik fizikailag nagyon erősen korlátozottak, de mégis úgy érzik, hogy ezzel együtt is sokra képesek." Azt a példát hozta erre a vezető kutató, hogy vannak például olyan betegek, akik nem tudják használni a kezüket, de megtanulták a szájukkal tartani az ecsetet. Ezek az emberek elég aktívnak és működőképesnek értékelik magukat, pedig valójában kifejezetten korlátozottak - mondta a kutató.
Dr. Montalvannak az a véleménye, hogy bár a stroke-túlélőknek nagyon oda kell figyelniük a fizikai aktivitásukra, de a szex nem számít egy újabb stroke kifejezett kockázati tényezői közé. "Áttekintettük az ajánlásokat, és arra jutottunk, hogy egyáltalán nem ellenjavallott a szexuális élet folytatása azoknak az embereknek, akiknek korábban stroke-juk volt" - mondta. "Sőt kifejezetten jót tesz nekik a szexuális élet újraindítása." Azt viszont hozzátette, hogy orvosi vizsgálatra van szükség, amelynek során fel lehet ismerni és kezelni lehet olyan veszélyes háttérbetegségeket, mint a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, a szívritmuszavar vagy a szívmegnagyobbodás.
A stroke utáni szexuális élet "ésszerű", és az Amerikai Szív Társaság ajánlása szerint az orvosoknak célszerű ellenőrizniük a stroke-túlélő és a partnere bevonásával elvégzett nyomonkövetéses vizsgálattal a szexuális aktivitásukat. Ám egy ilyen megbeszélés nehéz is lehet - mondta Barnason professzor. "Orvosként természetesnek vesszük, hogy a betegek megmondják, ha segítségre van szükségük. Ám ennek ellenére, az orvosoknak akkor is fel kell vetniük ezt a témát, ha a betegek maguktól nem hozzák fel."
Aggodalmak
Dr. Montalvan elmondta, hogy erre a kutatási témára az irányította rá a figyelmét, hogy rengeteg betege kérte már, hogy segítsen neki a szexuális problémái megoldásában. A szexualitás miatti aggodalmak gyakran elkerülik az orvos figyelmét, mert például folyamatosan kezelnie kell a betege beszédzavarával vagy általános gyengeségével kapcsolatos problémáit. A jelenlegi kutatásba bevont 15 orvos közül egyik sem számolt be arról, hogy korábban a betegeik kikérdezésekor a szexualitásra vonatkozó kérdéseket is feltettek volna. Az orvosok egyrészt az időhiányra hivatkoztak, valamint arra, hogy ezekkel a problémákkal jobb, ha más szakorvos foglalkozik. Ám a kérdőív végén a legtöbbjük már úgy nyilatkozott, hogy nemcsak gyakrabban kellene ezzel foglalkozniuk, hanem ennek a témakörnek a megbeszélésével az orvos-beteg kapcsolat is erősebbé válhat.
Az egészséges szexuális élet azzal is hozzájárul a stroke-ból való felépüléshez, hogy javítja a párok kapcsolatát. Akik jó párkapcsolatban élnek, kevésbé hajlamosak az orvosi kontrollt kihagyni, rendszeresebben és pontosabban szedik a gyógyszereiket, és kevésbé vannak kitéve a depressziónak. "Ha a nap végén azt tapasztaljuk, hogy a szexuális funkcióink jól működnek, az jót tesz a keringési rendszerünknek is, valamint az érzelmi állapotunkat is javítja" - mondta dr. Montalvan.
