A szorongás önmagában egy természetes érzelem, amely bizonyos élethelyzetekben teljesen érthető, és amely időről időre bárkinél kialakulhat. Sokakat félelemmel, aggodalommal tölthet el például egy közelgő iskolai vizsga, de egy állásinterjúra készülve is nehezebb lehet megőrizni a nyugalmunkat, illetve különféle negatív élmények, betegségek, bizonytalan szituációk egyaránt kétségek közé taszíthatják az embert. Előfordulhat azonban, hogy tartós, vissza-visszatérő és akár rendkívül intenzív szorongást él meg valaki úgy is, hogy ezt igazából nem indokolja semmilyen racionális tényező. Az állandósuló félelem viszont egyre növekvő árnyként vetülhet eközben az egyén mindennapi életvezetésére.
Szorongásos zavarok többféle formában is felléphetnek. Ezek egyik csoportját az úgynevezett specifikus fóbiák képezik, amelyek közös jellemzője, hogy az érintettek valamilyen jól körülhatárolt, mások szemében teljesen ártalmatlan helyzet vagy jelenség miatt élnek meg túlzott és nehezen kezelhető félelmet. Így félelem tárgya lehet a vér látványa is. Ez a hemofóbia, amely - az injekcióktól való félelemmel együttesen - a népesség mintegy 3-4 százalékát érinti egy, a Behavioural Neurology című tudományos folyóiratban 2014-ben publikált tanulmány szerint.
Miért félhetünk a vérünktől?
A hemofóbiások jelentős része ösztönösen ódzkodik minden olyan szituációtól, amely során vérrel találkozhat, legyen az akár a saját, akár valaki más vére. Vannak továbbá, akik nemcsak valós helyzetekben nem bírják a vér látványát, de ilyen témájú fénykép- vagy videófelvételek láttán is szorongást élnek át. A vér egyfelől undort kelthet az érintettekben, másrészt félelmet kelthet az esetleges következmények kapcsán, így jellemzően amiatt, hogy elájulnak. Egyes becslések szerint ugyanis a hemofóbiások négyötöde hajlamos arra, hogy a vér látványától elájuljon.
A köznyelvben közönséges ájulásként emlegetett vazomotoros szinkópé lényege, hogy a szervezet bizonyos behatásokra túlzottan érzékenyen reagál, és a hirtelen vérnyomás- és pulzusesés következtében lecsökken az agy vérellátása. Ilyen módon átmeneti eszméletvesztést okozhat például az intenzív érzelmi stressz, valamint sokaknál a vér látványa is. Utóbbira egy lehetséges tudományos magyarázat, hogy az ájulás valójában egy önvédő reakció, amely az ember őseitől ered. A természetben a túlélést jelenthette bizonyos helyzetekben, ha a vérző és elájult emberőst halottnak hitte támadója, emellett pedig a lecsökkent vérnyomás a vérzés csillapításában is szerepet játszhatott. Magyarán egyfajta evolúciós örökségünk lehet, hogy rosszul leszünk a vértől.
A hemofóbia ezért kockázatos
Mint a fóbiák általában, a vér látványától való félelem is arra késztetheti az érintetteket, hogy elkerülő stratégiával vegyék elejét a félelmük tárgyát képező helyzeteknek. Hemofóbia esetén ilyen lehet például, hogy halogatják vagy kerülik a fontos orvosi vizsgálatokat, beavatkozásokat, és akár sürgős esetben sem kérik egészségügyi szakember segítséget. Szintén háttérbe szorulhatnak az olyan szabadtéri elfoglaltságok, sportok, amelyek során magasabb a sérülések veszélye, még ha csak horzsolásokról van is szó. Hosszú távon az állandó elkerülő viselkedés elszigetelődéshez vezethet, azon keresztül pedig további mentális zavarok, így szociális fóbia és - ritkábban - agorafóbia kialakulásához.
"Az orvosi egyetemen jöttem rá, hogy félek a vértől"
A vér látványától való félelem számos szakmában megkerülhetetlen akadályt képezhet. Erre mutat rá egy fiatal orvostanhallgató, a török Aylin Canik története is, aki 2020 végén osztotta meg ezzel kapcsolatos tapasztalatait egy blogbejegyzésében . "Mielőtt elkezdtem volna az orvosi egyetemet, igazából sosem gondoltam volna, hogy szédülni kezdek a vér látványától. Egyetlen alkalmat leszámítva sosem történt velem hasonló még gyerekkoromban sem. Egyszer valóban elájultam, amikor megláttam a saját vérem. A vér végigcsorgott a könyökömön, és ahogy igyekeztem elállítani, hirtelen forogni kezdett velem a világ. De ez minden. Vettem egy nagy levegőt, és mentem tovább. Meg voltam róla győződve, hogy nem félek a vértől, és az orvosi tanulmányokat választottam" - árulta el Aylin.
Kifejtette, mindaddig nem is volt semmi gond, amíg a második félévében nem ütött be hirtelen a baj. Az egyik gyakorlat során a hallgatók párokban vizsgálták egymás vérzésidejét, azaz azt az időt, amely alatt egy meghatározott mélységű bőrsérülés vérzése eláll. A sérülést az ujjbegy megszúrásával idézték elő, amikor pedig Aylin megszúrta társa kezét, még minden rendben ment. Amint azonban összenyomta a saját ujját, hogy abból kiserkenjen a vér, jött a váratlan és kellemetlen meglepetés. "Újra megtörtént. A helyiség elkezdett forogni körülöttem. Elöntött a hideg verejték, majd hirtelen minden elsötétült" - emlékezett vissza Aylin.
Mi segíthet a hemofóbián?
Aylint igencsak elbizonytalanította a fenti eset. Aggódott amiatt, hogy hogyan lehetne belőle jó orvos, ha fél a vértől. A félelmei egyre inkább felerősödtek benne, úgy érezte, képtelen betegekkel foglalkozni, mert folyton attól tartott, hogy még a legcsekélyebb vér láttán is újból elájul majd. Végül felkereste az egyik pszichológus oktatóját. A szakember azt javasolta, igyekezzen szembe nézni a félelmével, és próbáljon minél inkább hozzászokni a vér látványához. A következő nyarat ezért Aylin a németországi Hannoverben töltötte, ahol szakmai gyakorlata keretében az volt a feladata, hogy egy vérvételi állomáson mintát vegyen a beérkező páciensektől. "Ahogy egyre inkább hozzászoktam ehhez, a félelmem is kezdett elhalványulni. Továbbra sem tudom azt mondani, hogy már egyáltalán nem félek, vagy hogy a vérnyomásom nem fog leesni. De most már tudom, hogy képes vagyok felülemelkedni a félelmemen, és folyamatosan fejlesztem magam, hogy így is tegyek" - fogalmazott az isztambuli orvostanhallgató.
Az úgynevezett deszenzitizálás ismert és széles körben alkalmazott módszer a fóbiák terápiájában. Célja, hogy az érintettek szakképzett terapeuta vezetésével fokozatosan kitegyék magukat olyan helyzeteknek, amelyek kiváltják bennük a fóbiás reakciót. Ez kezdetben alapulhat csupán képzeletbeli gyakorlatokon, lassanként haladva addig, hogy a páciens - irányított és biztonságos körülmények között - közvetlenül szembe tudjon nézni félelme tárgyával, hemofóbia esetén a vérrel. Emellett szintén bevett technika a kognitív viselkedésterápia, itt az egyén olyan készségeket sajátíthat el, amelyekkel a későbbiekben jobban kontrollálni tudja majd érzelmeit. Ehhez ugyancsak megfelelő képzettségű terapeuta útmutatásaira van szükség.
A szorongás tüneti enyhítésében többféle módszer is hasznos lehet. Sokaknál beválik a figyelemelterelés, amikor valamilyen pozitív ingerrel igyekeznek elterelni gondolataikat negatív érzelmeikről. Ez a teljesség igénye nélkül magában foglalhat zenehallgatást, újság- és könyvolvasást, esetleg valamilyen játékot okostelefonunkon. Vannak, akiknél szintén elősegíti a megnyugvást, ha képzeletben újraélik múltjuk egy kellemes emlékét, törekedve annak minél pontosabban felidézésére. Ugyancsak erőteljes relaxációs eszköz lehet néhány légzésgyakorlat .
Az ájulás megelőzésében segítséget nyújthat az alkalmazott tenzió technikája. Ennek lényege, hogy izmainkat megfeszítve célzottan igyekszünk megemelni vérnyomásunkat, ezáltal meggátolni, hogy a hirtelen vérnyomászuhanás következtében agyunk vérellátása túlzottan lecsökkenjen. A módszer elsajátításához szintén javasolt szakember segítségét kérni, de a Southamptomi Orvosi Egyetem betegtájékoztatója alapján az alábbi lépéseket követve pozitív hatást érhetünk el.
- Üljünk le kényelmesen egy székre. Feszítsük meg erősen kar-, láb- és törzsizmainkat 10-15 másodpercig, amíg egyfajta melegséget nem érzünk a fejünkben.
- Ezután lazítsuk el testünket 20-30 másodpercre, hagyjuk, hogy szervezetünk visszatérjen a normál állapotba, de csak annyira, hogy ne érezzük túl relaxáltnak magunkat.
- Ismételjük meg a teljes ciklust öt alkalommal.
