A hiperaktív gyermekek pedagógiai kezelése egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy olyan jól követhető, elsősorban a jutalmazáson alapuló szabályrendszert állítunk fel, melyben a megfelelő viselkedést értékeljük. Ennek a pszichológiai hátterében az áll, hogy a jutalmazott viselkedést egyre többször és egyre könnyebben teszi meg a gyerek, míg a nem jutalmazott (esetleg büntetett) viselkedést egyre kevesebbszer. A legfontosabb a szülők számára tehát az, hogy minél többet dicsérjék és minél kevesebbet büntessék a gyermeküket: használjanak pozitív kifejezéseket és kerüljék a tiltó szavakat! A megerősítésekkel ugyanakkor nem szabad fukarkodniuk!
Sok türelem és némi szigorúság
Az ADHD-s gyermekeknél a viselkedések jutalmazásán alapuló terápia azért lehet különösen hatékony, mert jól átlátható és - megfelelő technikák alkalmazásával - érdekes, sőt élvezetes kereteket ad, ahol az elvárások pontosan megfogalmazottak és egyértelműek, az eredményeket pedig jól lehet követni. Ennek köszönhetően a gyerekek megtudják, hogy a viselkedésüknek milyen következményei lesznek, meddig mehetnek el egy-egy vitában.
Szabályokra, rendszerre és struktúrára mindenkinek szüksége van, ám a hiperaktív gyerekekre ez fokozottan igaz. Ők ugyanis sokszor feledékenyebbek, nem jegyzik meg a másoknak természetes tennivalókat, vagy éppen ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy megszegjék a szabályokat (ez még akkor is igaz lehet rájuk, ha nem is tudják pontosan felidézni a szabályt magát). Szintén gyengébbek lehetnek annak megítélésében, hogy egy-egy tettük mennyire elfogadható (azaz, mennyire felel meg az udvariassági szabályoknak). Mivel az előírások általánosítása sem megy nekik könnyen, ezért azokat minden helyzetben újra el kell nekik mondani.
A megfogalmazott napi beosztásnak jól érthetőnek kell lennie és gyakran ellenőrizni kell a gyereket abban, hogy megérti és be is tartja ezeket a szabályokat. A család egy-egy napja így átlátható lesz és könnyebben ki tudják szűrni azokat az eseményeket, melyek a hiperaktív gyerek állapotának "fellángolását" okozzák. A pontos napirend segíthet abban is, hogy a gyerek elfelejtsen dolgokat és megtanulja jobban beosztani az idejét.
Célok és szabályok A szabályokat azok a célok határozzák meg, melyeket a gyerekkel közösen el szeretnénk érni - azaz, azok a jellemzők, melyekben pozitív változást szeretnénk elérni. Ezek lehetnek egyszerűek, egyszeri cselekvést igénylőek (például, hogy minden reggel ágyazzon meg vagy mindig tegye a cipőjét a szekrénybe, miután megérkezett az iskolából) vagy bonyolultabbak és egész napon átívelők (például beszéljen udvariasan másokkal). Fogalmazzunk pontosan: minél általánosabb egy cél, annál több vitát generálhat annak teljesítése vagy nem teljesítése. A célkitűzés után következhet annak követése: siker esetén ne csak szóban dicsérjük meg a gyereket, a helyes viselkedésnek legyen valamilyen jól látható nyoma is!
A legpraktikusabb, ha egy nagy táblára felírjuk az elvégzendő feladatokat és matricákkal, színes pipákkal vagy hasonló látványos módon jelöljük, ha ez sikerült. Az ADHD-s gyerekeket különösen motiválja a jól mérhető eredmény és a látható fejlődés, például az, hogy hány csillagot gyűjt össze egy héten; másoknál inkább az válik be, ha a pontjait apróbb ajándékokra vagy élvezetes tevékenységekre válthatja be. A szabályok megszegéséért természetesen büntetés jár.
Minél jobban ismeri egy szülő a gyerekét, annál jobban tudja, hogy milyen jutalommal, illetve büntetéssel lehet rá a legnagyobb hatást gyakorolni - és persze azt is, hogy melyek azok a viselkedési minták, melyeket felesleges erőltetnie. A szülőnek el kell fogadnia, hogy néhány viselkedésre nincs hatása: bárhogyan is próbálkozik, a gyereke nem fog nyugodtan ülni, nem fogja abbahagyni a sírást vagy nem lesz egyik pillanatról a másikra jó alvó, és más gyerekekkel sem fog nyugodtan és csendesen játszani. Ezekről inkább jobb lemondani: sok kellemetlen pillanattól, frusztrációtól kímélhetjük meg magunkat és a családtagjainkat.
