A belenyugvás nem hoz enyhülést
Sok idős ember érzi úgy, hogy a lehangoltság koruk elkerülhetetlen velejárója, amely a fizikai kondíció romlásának eredménye. Természetesnek veszik, ezért nem is osztják meg az e téren tapasztalt nehézségeiket a hozzátartozóikkal, ismerőseikkel, gondozóikkal. Észrevehető azonban, hogy a depressziós szépkorú zsémbes lesz , kötekedő, semmi sem jó neki, és mindenkiben megtalálja a hibát. Erre a legtöbben azt mondják, hogy a korral jár, vagy hogy az öregség előhozza a már meglévő negatív személyiségjegyeket, és felnagyítja, megerősíti azokat, de az esetek nagy részében nem gondolnak a depresszió lehetőségére.
Maga a betegség sokkal gyakrabban üti fel a fejét a nyugdíjazás után, amikor az addig aktív embernek új szereppel kell szembenéznie. Ez a szerep sokszor a tétlenséget, a magányt is tartalmazza, ami átfordulhat a tanult tehetetlenségbe: akinek nincs szinte semmi dolga egész nap, egy idő akkor sem szívesen lép ki a lakásból, ha annak lenne célja. A magányra szintén oda kell figyelni . Az időseket nem csak kollégáik elvesztése, a gyerekek után maradó üres fészek kínozza, hanem az a tény is, hogy egyre gyakrabban járnak barátaik, ismerőseik, kortársaik temetésére.
Ráadás a testi kínokra
A depressziónak van pár sajátos megnyilvánulása a fiatalokéval szemben. Gyakori a kísérő szorongás, a tétlenség, az aktivitás meglassulása, és a gondolkodás elszegényedése. Noha a betegség velejárói közé tartoznak a testi tünetek, időskorban ezek még inkább észrevehetőek. Megfigyelhető a gyengeség, a szívdobogás érzés, a légszomj, a székrekedés, csakúgy, mint a krónikus fájdalmak elsősorban a fejben, a hátban és a hasi tájékon. Nem ritka, hogy a szomatikus panaszok mellett hallucinációk és érzékelési zavarok is fellépnek.
Nehezíti az idősek helyzetét, hogy míg a fiatalok még jóval nagyobb gyógyulási kapacitással rendelkeznek, nekik kevesebb energiájuk marad arra, hogy rendszeresen eljárjanak az orvosukhoz, esetleg egyéni vagy csoportos pszichoterápián vegyenek részt - ez pedig, kortól függetlenül nagyon nehéz feladat egy depressziós ember számára, aki enervált és letargikus.
Az idősek gyakrabban szednek gyógyszereket, és vannak köztük olyanok, amelyek kiválthatják a depresszió megjelenését. Hasonlóképpen számos olyan állapot létezik - például a B12-vitamin, a folsav alacsony szintje, a pajzsmirigy alulműködése - amely előidézheti a betegség kialakulását. Az agyi történések - agyvérzés vagy agyi infarktus fellépte - után szintén megjelenhet a depresszió.
A kétes kiút a depresszióból
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az idősek körében nagyon magas az öngyilkossági arány . Ennek oka egyrészt a betegségek megszaporodása lehet, amelyek egy részével igen nehéz együtt élni. Noha jó részük kezelhető, a szépkorúak egy része csak abban lát kiutat, ha önkezével vet véget az életének. Ebben nem egyszer nem csak az játszik szerepet, hogy saját magukat kíméljék meg a szenvedéstől, de az is, hogy hozzátartozóikat mentsék fel az esetlegesen évekig tartó, embert próbáló ápolás alól.
Egy további probléma az idős emberek elszigetelődése, magányossága. Az időskori depresszió magas aránya a nyugati társadalmakban szintén az öngyilkossági kísérletek felé mutat. Érdekes, hogy a kisebbségek körében - feltehetően az öregek iránti nagy tisztelet miatt - ez a jelenség szinte egyáltalán nem tapasztalható.
