Évente több mint egymillió gyerek szembesül azzal, hogy elválnak a szülei. Ez egy nehéz időszak az egész család számára, telis tele változással, melyek mindenkit érintenek. A gyerekek ragaszkodnak az állandósághoz, a megszokott napi rutin révén érzik magukat biztonságban, így a válás az ő életüket fenekestül felforgatja.
Segítsen gyermekének ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni, és próbáljon meg ez ügyben együttműködni volt házastársával!
Hogyan mondjam el Neked
A legjobb az, ha Ön és házastársa együtt mondják el a gyermeknek, hogy elválnak. Bizonyosodjanak meg róla, hogy a gyerek megérti, hogy a szülei mindketten továbbra is ugyanúgy szeretik, és gondját fogják viselni. Őszintén és nyíltan beszéljenek, és hagyják ki a csúnya részleteket. Használjanak egyszerű kifejezéseket, mint: Anyád/Apád és én az utóbbi időben már nem jövünk ki jól egymással, és úgy gondoljuk, mindenkinek jobb, ha ezentúl külön fogunk élni.
Düh és szorongás
Kezdetben a gyerekeket a konkrét dolgok fogják érdekelni, úgy, mint, hol fognak élni, melyik iskolába fognak járni. Próbáljanak megegyezésre jutni, és a gyerek mindennapjait a legkevésbé megváltoztatni. Ha azonban a dolgok mégis drasztikusan megváltoznak, alakítsanak ki új szokásrendszert, és ragaszkodjanak hozzá. Ez minden életkorban segít a gyerekeknek, hogy biztonságban érezzék magukat.
A gyerekek a válással járó feszültségre heves érzelmekkel reagálnak - szorongással, szomorúsággal, fájdalommal, vagy éppen megkönnyebbüléssel. De a leggyakoribb válasz a harag. Ez a harag befelé fordulhat, depressziót vagy önmagába fordulást okozhat. Ha a harag "kifelé" irányul, akkor pedig magatartási, viselkedésbeli problémákat okoz.
Mama kicsikéje
Ezekben a nehéz időkben néhány (kis)gyermek visszatérhet a fejlődésében már meghaladott szintre. Például, azt várják, hogy a szülő etesse őket, vagy elkezdik újra szopni az ujjukat, vagy bepisilnek. Visszatérhet a szeparációs szorongás is, ami az anya távollétében jelentkezik, ha nincs jelen a biztonságot adó személy. Próbálják meg csökkenteni a gyereket érintő napi feszültséget, és biztosítsanak elegendő időt arra, hogy a gyerek Önökkel legyen. Segíthet, ha néha kettesben töltenek el egy kis időt, de jót tesz a gyereknek az is, ha más felnőttel is tölthet időt,- nagyszülővel vagy egy családi jóbaráttal - aki lehetőleg ugyanolyan nemű, mint a távollévő szülő.
Harctéren kívül
A gyerekek reakciója a válásra nagyban függ attól, hogy Ön és házastársa hogyan viselkedik, különösképpen egymással.
- Soha ne kényszerítse, hogy a gyerek válasszon a szülei közt!
- Ne használja a gyereket hírvivőnek vagy közvetítőnek!
- Soha ne vitatkozzanak a gyerekkel kapcsolatos kérdésekről ő előtte!
- Ne próbáljon meg a gyerekből kiszedni információkat a másik szülőről!
- Ne használja fel a gyereket, mint egy zálogot, hogy megbántsa volt házastársát!
És a legfontosabb: ne mondjon rosszat ex-éről a gyereknek! A gyerekek tudják, hogy ők valamiképpen a két szülőnek egyfajta keverékei. Ha folyamatosan kritizálja a másik szülőt, a gyerekben könnyen kétségek támadhatnak saját magával szemben is.
Ha nem lettem volna rossz gyerek...
Sok gyermek (általában az óvodáskorúak) gondolja, hogy ő az oka a szülei válásának. Ha nem lett volna olyan rossz kislány/kisfiú, talán együtt maradtak volna a szülei. Felmerül bennük az is, hogy miattuk van, mert egyszer, mérgesen azt kívánták, bárcsak anyu/apu eltűnne örökre. Meg kell nyugtatni őket, többször is, ha szükséges, hogy ők egyáltalán nem tehetnek semmiről.
Az általános iskolás korú gyerekek gyakran ki is fejezik azt a vágyukat, hogy a szüleik újra együtt legyenek. Töltsenek külön-külön időt a gyerekkel, és próbálják meg elfogadtatni vele, hogy a szüleinek már külön élete van.
A szabályok nem változnak
Nagy lehet a kísértés, hogy engedékenyebb szülő legyen, látván, hogy gyermeke milyen bánatos a válás miatt. De ez csak a gyerek bizonytalanságát fogja növelni. A gyerekek jobban szeretik az állandó, kialakult dolgokat, még ha állandóan próbálgatják is a határaikat, feszegetik a korlátokat. Ha a gyerek két háztartásban él, nagyon fontos, hogy a szabályok azonosak legyenek mindkét helyen.
Ez különösen fontos serdülők esetében, akik egyébként is lázadó korban vannak.
Ha külső segítség kell
Néhány szülő annyira sértettnek és megbántottnak érzi magát a válás okozta herce-hurcák miatt, hogy gyerekükhöz fordulnak vigaszért és útmutatásért. Ezt próbáljuk meg kerülni! Ne várjuk el a gyerektől, hogy ilyen komoly felelősséggel kelljen megbirkózniuk! A válás okozta változások nehezek mindenki számára. Sok felnőtt csak külső segítséggel tud túljutni rajtuk. Pszichológus, pszichiáter, önsegítő csoportok mind-mind hasznosak lehetnek. Ha próbálja óvni saját lelki egészségét, könnyebben fog tudni gyermekének segíteni a nehéz időkben.
A gyerekeknek is szükségük lehet a válás során pszichés segítségre, különösen, ha:
- tanulási- vagy magatartásbeli problémák merülnek fel;
- túlzott félelmek vagy kényszeres cselekvés alakul ki;
- megváltoznak az alvási- és evési szokásaik;
- személyiségbeli változások jelentkeznek.
A gyerek legyen az első
Ha a válás mellett döntenek, nyilvánvalóan a legutolsó dolog, amit akar, együttműködni a "volt" házastársával. Tegyen erőfeszítéseket azért, hogy a közös szülői feladatokat együtt lássák el - a gyerekük kedvéért. Amikor a gyermekelhelyezésről van szó, azt tartsák szem előtt, ami a gyereküknek jó. A lehető legfontosabb dolog, hogy segítsék a gyereket megküzdeni a válás okozta lelki teherrel és drasztikus változásokkal, és segítsenek fenntartani egy biztos, szeretetteljes kapcsolatot mindkét szülővel.
