Ezzel szemben az olykor már elviselhetetlen és nehezen kezelhető neuropátiás fájdalom már önmagában is olyan kóros állapot, mely feltétlen kezelést igényel. Prof. Dr. Szolcsányi Jánost, a téma elismert kutatóját kérdeztük interjúnkban.
Vajon állhatnak-e idegi problémák mindeddig tisztázatlan fájdalmai mögött?
Töltse ki a tesztet centrumhoz !
Mit jelent a neuropátiás fájdalom?
Olyan kóros krónikusan kialakuló tartós fájdalom, mely egyes esetekben idegsérülés után vagy övsömört követően alakul ki és egyes rákellenes gyógyszerek mellékhatásaként jelentkezik, de például a HIV-fertőzött betegeknél is kialakul. Hazánkban leggyakrabban a cukorbetegséghez kapcsolódó idegkárosodás következtében jön létre. Jellemző viszont, hogy a neuropátiás fájdalom kitüntetett vizsgálatát és a fájdalommal foglalkozó nemzetközi társaság megalapítását Bonica amerikai orvos a második világháborút követően indította el a háborús sebesülteknél megfigyelt számos neuropátiás beteg fájdalmának enyhítése és e téren a kutatások serkentése céljából.
Mennyiben más ez, mint a "hagyományos", például ütést, vagy a közvetlen sérülést követő fájdalom?
Élettani körülmények között a fájdalomkeltő behatások olyan érzőidegvégződések izgatásának hatására váltanak ki fájdalmat, melyek alacsony küszöbű tapintási vagy hőingerekkel nem izgatók. Ezen idegvégződéseket nociceptoroknak nevezzük, mivel károsító hatású ingerek (noxa) felfogására specializálódtak. A nociceptorok által aktivált idegrostokon át a gerincvelőbe befutó ingerek meghatározott pályán keresztül váltanak ki fájdalomérzetet. Ennek gerincvelői szerveződése és pályarendszere eltér a tapintó vagy hideg-meleg érzetet kiváltó, úgynevezett alacsonyküszöbű érzőidegvégződések által közvetített pályáktól. Neuropátiás fájdalom esetében a kóros folyamatok akár a perifériás idegek, hátsógyökök vagy központi idegrendszer különböző szintjén változtatják meg az ingerületi folyamatok közvetítését, ideghálózati eltéréseket okozva. Ezzel magyarázható, hogy hosszú évtizedekig ezen neuropátiás fájdalmak csillapítására kizárólag központi idegrendszerre ható gyógyszereket kutattak.
Eredményesek voltak ezek a kutatások?
Sok igen fontos mechanizmust sikerült feltárni, melyek új gyógyszerek alkalmazásához is vezettek, de igazi áttörésre nem került sor. A központi idegrendszerre ható fájdalomcsillapítók fejezete ma is a morfin származékaira korlátozódik és a fájdalomcsillapító hatású szerek elsődleges hatásai egyéb idegrendszeri betegségek, pl. depresszió, epilepszia gyógyításához kapcsolódik. Lényeges felismerés volt, hogy a gerincvelő hátsószarva, vagyis a perifériáról befutó ingerületek "kapuja" lényeges szerepet játszik és új lehetőség annak befolyásolása terápiás szempontból is. Kiderült, hogy a gerincvelői oldalkötegben felfutó "fájdalom pálya" az agytörzsben átkapcsolódva egy visszacsatoló és gerincvelői szinten gátló, fájdalmat csillapító pályát is aktivál.
Ezen idegsejtekből felszabaduló noradrenalin és szerotonin gátolja az ingerületáttevődést. A depresszió gyógyszerei közül azok, melyek ezen idegáttevő anyagok koncentrációját emelték, antidepresszáns hatásukon kívül fájdalomcsillapító hatással is rendelkeztek. Az epilepszia gyógyszerei közül is voltak fájdalomcsillapító hatásúak. Mindezen eredmények azonban áttörést nem hoztak a neuropátiás fájdalom csillapításában.
