Ezt az állapotot olyan tünetek alapján azonosítják, mint; a lassabb járási sebesség és bizonyos memóriaproblémák – írja cikkében a Medical News Today, a Neurology folyóiratban megjelent cikk alapján. Az eredmények szerint, vélhetően nagyobb valószínűséggel fordul elő a 65 év feletti emberek körében, akik rossz alvók, túlzott nappali álmossággal és a napközbeni tevékenységek iránti lelkesedés hiányával küzdenek évek óta.
A nappali álmosság jelzi a korai kognitív hanyatlást?
A New York-i Bronxban található Albert Einstein College of Medicine kutatói, egy 445 fős, átlag 76 éves, demenciában még nem szenvedő résztvevőkből álló csoport tagjait vizsgálták. A vizsgálat kezdetén a résztvevők kérdőíveket töltöttek ki alvási szokásaikról, amelyek a következőket tartalmazták.
Ha valaki:
- folyamatosan felébred éjszaka és képtelen újra elaludni
- fél órán belül nem tud elaludni
- a hőmérséklettel kapcsolatos alvási nehézségekkel küzd
- az elalváshoz gyógyszerekre van szüksége.
A kutatás során megkérdezték a nappali fáradtsággal kapcsolatos szokásaikat is. Például, hogy társas tevékenységek során mennyire éberek. De az étkezések vagy vezetés közben, a napközbeni tevékenységek elvégzésével kapcsolatos lelkesedési szintekről és a memóriaproblémákra is vonatkoztak kérdések. A kutatók futópaddal mérték fel a résztvevők járási sebességét, majd évente egyszer, átlagosan három éven keresztül újra tesztelték őket.
Összesen 177 személyt jellemeztek „rossz alvóként”, míg 268 személy megfelelt a „jó alvók” meghatározóinak. A vizsgálat kezdetén 42 embernél tapasztalták a motorikus kognitív kockázati szindrómát, és további 36 embernél alakult ki a vizsgálat alatt eltelt idő során. A kutatók megállapították, hogy a túlzott nappali álmossággal és a nappali tevékenységek iránti lelkesedés hiányával küzdő embereknél, több mint háromszor nagyobb valószínűséggel alakult ki MCR, mint azoknál, akiknek nem voltak ugyanilyen alvással kapcsolatos problémáik.
Mi lehet a kapcsolat az alvásproblémák és a demencia között?
Bár a tanulmány elsősorban 76 éves átlagéletkorú emberekre összpontosított, a krónikus alvászavarok, mint az alvási apnoe vagy az álmatlanság, alapvetően is hosszú távú következményekkel járnak a kognitív egészségre nézve.
A fiatalabbak, különösen a középkorúak esetében az alvási problémák (pl. túlzott nappali álmosság, nem diagnosztizált alvási apnoe) növelhetik a jövőbeli kognitív hanyatlás kockázatát. A kutatások szerint a középkorúak alvászavarai, például a krónikus álmatlanság vagy az alvási apnoe, hozzájárulhatnak a későbbi életkorban demenciaként jelentkező neurodegeneratív elváltozásokhoz.
Bár a tanulmány nem határozta meg a pontos életkort, a tanulmányok azt mutatják, hogy az alvászavarok már a 40-es vagy 50-es éveikben lévő embereknél is korai jelzői vagy kockázati tényezői lehetnek a későbbi évek kognitív hanyatlásának.
A középkorúak azonban több lépést is tehetnek a jövőbeli alvásproblémák kockázatának csökkentése érdekében. A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a stressz kezelése és a jó alváshigiéniai gyakorlatok, mint például a következetes lefekvési idő meghatározása, a kényelmes alvási környezet kialakítása és a lefekvés előtti képernyőidő korlátozása mind értékes szokások. Az alvászavarok, például az alvási apnoe vagy a krónikus álmatlanság korai kezelése szintén segíthet a hosszú távú kognitív kockázatok mérséklésében.”
Mi segíthet a középkorúaknak az alvásban?
Gyümölcsökben, zöldségekben és omega-2 zsírsavakban gazdag étrendet javasolnak általában az alvás minőségének és a kognitív funkciók javítására. Ugyanakkor hangsúlyozzák a testmozgás fontosságát is a kognitív egészség, az alvásminták szabályozása és a nappali fáradtság csökkentése szempontjából.
A középkorúak és idősebbek számára, éjszakánként 7-8 órányi alvás szükséges. Fontos azonban az alvás hatékonysága is (az alvással töltött idő százalékos aránya az ágyban töltött időhöz képest). Az alvásminőség javítása az alvászavarok kezelésével és az egészséges rutin kialakításával elengedhetetlen a kognitív egészség megőrzéséhez.
