1. Az orr számos funkciója (szaglás szerve, a belélegzett levegő megtisztítása, stb.) mellett igen fontos szerepe a belélegzett levegő melegítése és párásítása. Ha ez nem történik meg, az alsóbb légutak nyálkahártyája károsodik. Ezt észleljük például akkor, amikor eldugult orrunk miatt hosszasabban nyitott szájjal kényszerülünk lélegezni. Ezt a melegítő és párásító szerepet az orr úgy tudja ellátni, hogy felépítése alkalmassá teszi arra, hogy az átáramló levegő mennyiségét széles határok között változtatni tudja, ezt a célt szolgálják a reflexes hatásra igen erősen megduzzadni tudó orrkagylók, e mellett a nagyfelületű nyálkahártya párásítja is az átáramló levegőt.
2. Az orrnyálkahártya duzzanatának nagyon fontos ingere a hőmérsékletváltozás: a hirtelen lehűlés, de a hirtelen felmelegedés is. Utóbbit tapasztaljuk, amikor télen a hidegből meleg szobába lépünk. Természetesen a megduzzadásnak számos egyéb oka (vegyi anyagok, gyulladás, allergia, stb.) is lehetséges.
3. A képződő nagyobb mennyiségű, de egyébként nem kóros nyálka tiszta, átlátszó, nem vízszerű, hanem kissé nyúlós-tapadós. Ebből következően a más jellegű nyálka, a vizes, vagy éppen ellenkezően, sűrűbb, esetleg gennyes, (sárgás) már valamilyen betegség jele.
4. Az ősszel és télen fellépő náthák legtöbbször fertőzéses eredetűek, a kórokozók pedig az esetek 80-85 %-ában vírusok (úgynevezett rhinovírusok, adenovírosok, stb-stb. Ezeknek többszáz fajtája ismeretes. Minthogy ezen vírusok - szervezetünk védekező-apparátusa számára felismerhető - szerkezete különböző, és a kiállott betegség utáni védettség sem maradandó, érthető, miért lehet egy őszi-téli szezonban annyiszor náthát kapni.)
5. Már az orr főüregének eldugulása is (tehát amikor nem kapunk az orrunkon levegőt) nagyon kellemetlen érzés, amit csak fokoz az, hogy az orrmelléküregek (arcüregek, homloküreg, rostasejtek), amelyek egyébként légtartóak, ilyenkor az orrnyálkahártya megduzzadása következtében rosszabbul szellőznek, mert kivezető nyílásuk elzáródik, az üregekből a levegő felszívódik, és a melléküregekben uralkodó légnyomás kisebb lesz, mint a külvilágban. Ez önmagában is fejfájással járhat, még gyulladásos váladékképződés nélkül is.
6. Az orrgaratban, a fülkürttel nyíló középfül üregében az orrmelléküregekéhez teljesen hasonló, fentebb részletezett módon kialakulhatnak ugyanazok a folyamatok.
Akkor mi a teendő?
Először is a bőséges váladékot el kell távolítani, hogy legalább az orrlégzés mechanikus akadályozottságát csökkentsük. A helyes orrfújás technikája rendkívül fontos. Mindig kissé előrehajtott fejjel, és mindig csak az egyik orrnyílást befogva szabad orrot fújni: ellenkező esetben az orrüregben kialakuló túlnyomás a melléküregekbe vagy akár a fülkürtön keresztül a középfülbe préseli a váladékot. A nagyon sűrű, nehezen kifújható (kisgyermeknél: nehezen kiszívható) váladékot célszerű hígítani: erre alkalmasak a belsőleg, tehát szájon át adható nyákoldók vagy a helyileg, orrcseppként adható szerek: tökéletesen megfelelnek az élettani sóoldat vagy a Salvus gyógyvíz.
Ez után a duzzadt orrnyálkahártyát célszerű lelohasztani, egyrészt, hogy a már említett szubjektív kellemetlenségeket, másrészt, hogy a további szövődmények kialakulásának valószínűségét csökkentsük. Minthogy az orrnyálkahártyát rendkívül finom, csak mikroszkóppal látható csillószőrök borítják, amelyeknek normál esetben az orrnyálkahártya tisztításában van nélkülözhetetlen szerepük, rendkívül fontos, hogy olyan orrcseppeket alkalmazzunk, amelyek ezt a meglehetősen érzékeny orrnyálkahártyát nem károsítják, és ezeket a nyálkahártya-lelohasztó orrcseppeket se alkalmazzuk hetente legfeljebb három napon át! Az orrnyálkahártya védelmét szolgálja az is, ha belsőleg adott gyógyszerekkel küzdünk a nyálkahártya-duzzanat ellen. Tapasztalat szerint a spray-formában bejuttatott gyógyszer alkalmazása könnyebb, egyenletesebben oszlik el az orrüregben, de a hátsó orrjáratok környékére és az orrgaratba kevésbé jut el.
Az antibiotikumok alkalmazása orvosi feladat. Mint a fentebbiekből látható, a fertőzéses náthák legnagyobbrészt vírusos eredetűek, és vírusok ellen, mint köztudott, az antibiotikumok hatástalanok. Ha azonban bakteriális fertőzés lépett fel, vagy ennek alapos a gyanúja, szóba jön az antibiotikumok alkalmazása. Ezt azonban döntse el szakorvos.
Hasonlóan orvoshoz célszerű fordulni allergiás nátha esetén is. Sajnos, az allergiás betegek száma évről-évre eléggé gyorsan nő. Ha az allergiát okozó tényező ("allergén") kideríthető, ennek kiiktatása a legfontosabb - sajnos ez nem mindig könnyű, néha lehetetlen. Ilyenkor különböző, nem specifikus, az érzékenységet csökkentő szerek alkalmazása jöhet szóba, melyeknek széles skálája van forgalomban. A legalkalmasabb kiválasztásában a szakorvos segíthet.
Végül: Az ajánlott "háziszerek" közül valóban jó hatása a sok, meleg folyadék ivásának (tea), vitaminok fogyasztásának van, és náthás, hurutos időszakban azon helyek elkerülésének, ahol sok ember zsúfolódik össze. Hőemelkedés esetén pedig célszerű otthon maradni.
A nátha megelőzése egyébként már nyáron elkezdődik, sőt tulajdonképpen egész éves feladat: az egészséges életmód, sok vitamin, séta szabad (és lehetőleg jó) levegőn, tartózkodás a dohányzástól.
A nátha kialakulásával, létrejöttének mechanizmusával kapcsolatos fentebb mondottakat azért érdemes szem előtt tartani, mert ilyen módon lehet a - bár többnyire nem súlyos - de nagyon sok embert érintő, és emiatt nagyjelentőségű kellemetlen betegséget eredményesen megelőzni és hatékonyan kezelni.
