Napjainkban az asztma a leggyakoribb krónikus betegség gyermekek körében. Becslések szerint globálisan a gyerekek 9,1 és a serdülők 11 százaléka él ilyen panaszokkal. Az asztma kialakulásának ismert rizikófaktora a többi között a légszennyezettség és a dohányzás, egyes vírusfertőzések, az elhízás, továbbá a már fennálló allergiás érzékenység, legyen szó akár ekcémáról vagy szénanátháról – olvasható a Frontiers kiadó közleményében. Az érintett szülők gyakran számolnak be továbbá arról, hogy az állatszőr is sok esetben provokál asztmás rohamokat. Mindazonáltal e megfigyelést klinikai és epidemiológiai kutatások mindeddig nem tudták alátámasztani. Egy, a Frontiers in Allergy című folyóiratban frissen megjelent tanulmány szerzői éppen ezért arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon a családdal élő macskák súlyosbíthatják-e az asztmás és allergiás gyermekek tüneteit.
Okozhat asztmás rohamot a macska?
A kutatócsoport több mint 30 ezer gyermeket és fiatalt vont be 2023-ban indult vizsgálatába a 4 és 17 év közötti korosztályból. Előzetesen mindannyiuknál asztmát vagy légúti allergiát diagnosztizáltak. A szakemberek 24 hónapon keresztül követték nyomon a gyerekek állapotának alakulását, részletesen rögzítve minden orvosi vizsgálat eredményét, a sürgősségi ellátásról szóló dokumentációkat, a felírt gyógyszereket és egyéb releváns egészségügyi adatokat. Emellett fontos, hogy Svédországban 2023 óta kötelező a 2008 után született macskákat tulajdonosaiknak regisztrálniuk az erre kialakított hivatalos rendszerben. Így aztán a kutatóknak lehetőségük nyílt összehasonlítani a macskatartó és nem macskatartó háztartásokban élő gyerekek adatait egymással.
Az elemzésből kirajzolódó eredmények szerint az asztmás panaszokat nem befolyásolta érdemben a házikedvencként tartott macskák jelenléte. A gyógyszerfelírások alapján közepesen súlyosnak vagy súlyosnak számító asztmát például a gyerekek 9,6 százalékánál jegyeztek fel a macskatartó családokban, szemben a macskákkal nem érintkező gyerekek 10,1 százalékával. Hasonlóképpen nem mutatkozott érdemi eltérés az asztmás rohamok előfordulásában sem: ilyenre a macskás csoportban a gyerekek 3,3 százalékánál volt példa a vizsgált időszakban, míg a másik csoportban a gyerekek 3,5 százalékánál.
„A Svédországban élő, asztmás és allergiás gyermekek országos adatain alapuló vizsgálatunk azt mutatta, hogy rövid távon a macskával együtt élő gyermekeknél sem különbözött az asztma súlyossága, az asztmás tünetek fellángolásának gyakorisága, a betegség kontrolláltsága és a tüdőfunkció azokétól, akik nem éltek együtt macskával. Arra sem találtunk bizonyítékot, hogy az asztma alakulását befolyásolta volna a macskák száma, neme vagy életkora” – foglalta össze Resthie R. Putri, a tanulmány első szerzője, a stockholmi Karolinska Intézet posztdoktori kutatója. „Minderre az egyik lehetséges magyarázat, hogy a macskaallergének szinte mindenütt jelen vannak, nem csak az otthonokban. Azok a gyermekek is rendszeresen érintkezhetnek velük az iskolában vagy a tömegközlekedés során, akiknél otthon nincs macska. Ez megmagyarázhatja, hogy miért nem találtunk különbséget a két csoport között” – tette hozzá.
