A visszérbetegség előfordulása jelentősen alábecsült a betegek részéről, még jól látható tünetek esetén is. A betegek túlnyomó része csak akkor fordul orvoshoz, ha már jelentős visszeres problémái vannak, pedig a vénás kórfolyamat akkor lassítható a legjobban, ha minél korábbi stádiumban kezdődik el a kezelés. A visszérproblémákat kezelő terápiás lehetőségek több nagyobb csoportba sorolhatók. Ezek a kompressziós, gyógyszeres, lokális kezelés, illetve a sebészi beavatkozás. A kezelőorvos feladata a terápia megválasztása, a lehetőségek helyes és egyénre szabott összehangolása. A jól megválasztott, komplex terápia által egyrészt csökkenthetők a fájdalmas, kínzó panaszok, csökkenthetők a látható tünetek és megakadályozható a betegség súlyosbodása.
Külsőleg: gyógyharisnya, fásli és krémek
A kompressziós harisnyák, zoknik és fáslik javítják a vénás keringést, csökkentik a lábra nehezedő nyomást. Bár a visszérproblémákat nem szüntetik meg, a kellemetlen panaszokat csökkenthetik, így megkönnyíthetik a mindennapokat. Használatukkal kevésbé fárad el a láb, nem dagad fel annyira, és az esetleges viszketés is csökkenhet. Fáslizással biztosítható a legerősebb kompresszió, azonban helyes felhelyezésének módszerét el kell sajátítani, hogy ne legyen túl laza vagy éppen túl szoros a kötés. Használata meglehetősen egyszerű, egyszerűen csak fel kell húzni a lábra a megfelelő méretű és nyomáserősségű kompressziós harisnyát. A harisnyát egész nap viselni kell, és rendszeresen cserélendő, mert elveszítheti a rugalmasságát, így egy idő után már nem fejti ki az elvárt hatást.
A külsőleg alkalmazható krémek legnagyobb előnye abban rejlik, felületes visszeres panaszok esetén frissítik, hűsítik a lábat, ezen kívül jótékony hatásúak lehetnek véraláfutás, rándulás , húzódás esetén is.
Gyógyszeres kezelési lehetőségek
Amióta részletesebb ismereteink vannak a vénás elégtelenség molekuláris mechanizmusairól, világossá vált az is, hogy a gyógyszeres kezelés célja nemcsak a panaszok és a tünetek mérséklése, hanem a véna szerkezeti és működésbeli károsodásának a lehető leghatékonyabb visszaszorítása.
A visszérproblémáknál használatos gyógyszerekre leggyakrabban a venoaktív vagy phlebotrop szer kifejezést használják. Közös jellemzőjük a vénás tónus fokozása, a mikroerek védelme. Egyesek csökkentik a láb dagadását, megakadályozhatják az ödémák kialakulását. Mások megkötik a szabadgyököket, vagy gátolják a vénás gyulladását, esetleg védik a vénafalat. A venoaktív tabletták hatóanyaga a vérkeringéssel a legkisebbtől a legnagyobb vénákig, illetve a felületestől a mélyvénákig is eljut. Hatásuk kettős, hiszen csökkentik a kínzó visszeres panaszokat és védik a vénákat. Idejekorán, a panaszok megjelenésekor elkezdett használatukkal lassítható a visszérbetegség súlyosbodása és csökkenthető a súlyosabb következmények- lábdagadás, bőrszövődmények - kialakulásának esélye.
Hatóanyaguk lehet természetes eredetű: pl. flavonoidok, illetve mesterségesen előállított. Számos flavonoid ismert a gyógyszergyártásban, pl. a diosmin, hesperidin, rutin és rutozidok.
Sérült vénaszakaszok kiiktatása
A sérült, kórosan elváltozott vénaszakaszokat kiiktathatják műtéti úton - varicectomia - vagy vénaelzáró kezeléssel. A kóros vénaszakaszok kiiktatása megszünteti a fokozott hidrosztatikus (vénás) nyomást, ami az egész kórfolyamat alapja. A vénaelzáró kezelések technikája gyorsan fejlődik, egyre több technika áll rendelkezésre. A műtét során a károsodott vénákat eltávolítják, a leggyakrabban katéteres módszerrel, vagy a vénák közötti összeköttetéseket megszakítják. A vér áramlása így a még normálisan működő visszerekbe kerül át, a sérült erek pedig felszívódnak. Az eredmény azonnal látható, de gyakran fájdalmas, és nem mindenkinél alkalmazható a műtét.
Ugyancsak elterjedt megoldás a klasszikus szkleroterápia. Ennél az eljárásnál a szakember egy vékony tűvel megszúrja a vénát és speciális anyagot fecskendez bele. A véna intimális felszínének akut, körülírt steril károsodását, gyulladását okozza a befecskendezett szklerotizáló (szövetelkárosodást okozó) vegyület, majd itt vörös trombus, tulajdonképpen heg képződik, mintegy összeragasztva a vénát. Az adott érszakasz így kikerül a keringésből, egy idő után pedig felszívódik. Az eljárás hátránya, hogy egyszerre csak viszonylag kis területet lehet kezelni.
Az utóbbi években komoly eredményekről számolnak be a különböző lézereszközök, majd a rádiófrekvenciás eszközök alkalmazásával. A különböző technikák alkalmazhatóságát a beteg állapotának egyéni megítélése, a költséghatékonyság, a műszerezettség és az alkalmazásuk során szerzett tapasztalat befolyásolja. A vénaelzáró kezelések fajtái sokasodnak, némely technikák jobbak, mások kikopnak, de biztos, hogy egyre nagyobb teret hódítanak az ellátásban.
