A járványok története végigkíséri az emberi történelmet: ahogy egyre fejlettebbé vált a civilizáció, egyre több ember zsúfolódott össze viszonylag kis helyen, úgy lettek rosszabbak a higiéniás körülmények - ezek pedig nagyszerű táptalajt nyújthattak a betegségeknek. A fertőzések gyorsan felüthették a fejüket, rövid idő alatt elterjedhettek, a gyógyításukra pedig (az orvostudomány fejletlensége miatt) kicsi volt az esély. Azonban a fertőző betegségek hatása a kultúrára, művészetre, politikára és tudományra: megkérdőjelezhetetlen.
Az első járványokról már a Bibliában, az ókori görög eposzokban olvashatunk: ezek a feljegyzések azt bizonyítják, hogy az emberiség már időszámításunk előtt 1000 körül ismert bizonyos betegségeket. Bár ezeket viszonylag nehéz beazonosítani, azt tudhatjuk, hogy már ekkor ismerték a leprát, a himlőt, a pestist. Az egyik első, igen részletes leírást Thuküdidésznél olvashatjuk: az Athént, Egyiptomot, Líbiát megtámadó járvány 430 körül pusztított a görög világban, egyes szakértők szerint a városállam lakosságának egyharmadát elvitte az ismeretlen (ma már talán nem is létező) tífuszhoz hasonló betegség. A járvány áldozatai között volt az egyik legnagyszerűbb görög hadvezér és politikus, Periklész is.
Néhány évszázaddal később a Római Birodalomban pusztított pestisjárvány. A Jusztitianusz-járvány 541 körül Egyiptomból indult, és Konstantinápoly lakosainak több mint a felét elpusztította - a feljegyzések szerint annyi volt a halott, hogy már nem tudták őket hova temetni, ezért aztán az utcán hagyták a testeket (ami csak tovább fokozta a betegség terjedését). Kis-Ázsiából aztán a Mediterrán kikötőin keresztül egész Európába elkerült a pestis, egyes szakértők szerint a népesség 30 százalékát elpusztítva az évek során. A következő közel kétszáz évben a járvány újra és újra fellángolt, néha más betegséggel (például himlővel) együtt jelentkezett, a végső számítások szerint akár 100 millió ember is áldozatául eshetett.
A történelmi járványok közül talán a legismertebb és a legnagyobb hatású, a Fekete Halál 1348-1350 körül érte el a csúcspontját Európában. Az Ázsiából eredő bubópestis rengeteg embert megölt Mezopotámiában, Szíriában, Kis-Ázsiában, majd Szicíliából, Genovából és Marseilles-ből az egész kontinensen végigpusztított. A lázzal, a nyirokcsomók megduzzadásával, vérzéssel, hányással, keringési zavarokkal, gyakran hallucinációkkal együtt járó betegség alig egy hét alatt végzett az áldozatok nagy részével: Európa lakosságának felével. A pestis a következő évszázadokban is jelen volt, kisebb-nagyobb járványok szinte folyamatosan pusztítottak a kontinensen. Az egyik ilyen járvány áldozata lett Hunyadi János is. Az 1600-as években London 100 ezer lakója halt meg a pestisben és nagyobb járvány volt a 19. században Ázsiában is.
Jóval "csendesebb" járvány volt a szifilisz, mely a mai napig szedi áldozatait: a szakértők szerint legalább ötmillióan haltak meg a betegség szövődményei miatt. Mivel a betegség hosszú ideig lappang és az igazán komoly szövődmények csak évtizedek után jelentkezhetnek, sokan úgy fertőztek meg másokat, hogy nem is tudtak erről.
Hasonlóképpen: több millió ember fertőződött meg az elmúlt évszázadokban himlővel - ez volt az a járvány, mely a legtöbb áldozatot az észak- és dél-amerikai őslakosok közül szedte, hiszen számukra ismeretlen volt a betegség. Még néhány évtizeddel ezelőtt is voltak kisebb-nagyobb járványok, egészen 1980-ig, míg az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO "kipusztítottnak" nyilvánította a himlőt (az utolsó természetes megbetegedésről 1977-ben számoltak be). Évezredes történelme során a himlő több híres ember életét követelte, a túlélőkét pedig megkeserítette, hiszen a hólyagok csúnya sebekként gyógyultak. Himlő miatt halt meg XV. Lajos francia uralkodó és II. Péter orosz cár; egész életében viselte a himlő miatti sebeket I. Erzsébet angol királynő, George Washington és Sztálin. Kölcsey Ferenc a himlő miatt vakult meg az egyik szemére.
A 20. század legnagyobb járványa 1917-től 1920-ig pusztított és közel 100 millió áldozatot követelt: ez volt a rettegett spanyolnátha. A legtöbben az influenza szövődményeiként kialakuló tüdőgyulladás, illetve tüdőödéma miatt haltak meg. A járványt meglehetősen szokatlannak tekintik a szakértők azért, mert elsősorban erős, egészséges fiatalok betegedtek meg, nem pedig a gyengébbek (például a kisgyerekek vagy az idősek). A spanyolnátha okozta Guillaume Appollinaire francia költő és Gustav Klimt osztrák festő halálát.
