Fertőzésről tulajdonképpen akkor beszélhetünk, ha akkor beszélünk, ha egy kórokozó (mely lehet gomba, vírus, baktérium vagy egyéb mikroorganizmus) behatol a szervezetbe, ott megtelepszik, elszaporodik és kölcsönhatás alakul ki a kórokozó és az emberi szervezet között. Meglepő módon, a világon létező több millió mikroorganizmus közül csak néhány van olyan erős hatással az emberekre, hogy betegséget okozzon.
Mennyire fertőző egy betegség?
Honnan hova terjed?
A terjedés alapján két nagy csoportját különíthetjük el a fertőző betegségeknek: vagy emberről emberre terjednek (antroponózis), vagy állatról emberre (zoonózis). Természetesen léteznek állatról állatra terjedő betegségek is, ám ezek vizsgálata inkább az állategészségügy feladata. A fertőző forrás lehet tüneteket mutató beteg vagy tüneteket nem mutató hordozó. Az úgynevezett rekonvaleszcens hordozó az, aki a heveny tünetek lezajlása után, tulajdonképpen már gyógyultan is még legfeljebb négy hétig fertőz. A krónikus hordozó ennél hosszabb ideig fertőz: a "kórokozó-ürítő" 4 hét és 1 év közötti ideig, míg a gazda egy évnél is tovább. Előfordulnak úgynevezett egészséges hordozók is, akik klinikai tünetek nélkül esett át a fertőző betegségen.
Hogyan terjed?
A kórokozók átvitele lehet közvetlen, ilyenkor a kórokozó egy közvetítő nélkül kerül az ember szervezetébe. A közvetlen érintkezés útján terjedő fertőzések közé tartoznak a szexuális úton terjedő betegségek vagy azok, melyek állatharapás miatt következnek be.
A közvetett fertőzések esetében a hordozóból a "fogadóba" élettelen vagy élő közvetítőkön, úgynevezett vektorokon keresztül kerülnek a mikroorganizmusok. Ezek lehetnek egyszerű mechanikus "átvivők" vagy biológiai közvetítők, de ide tartoznak a cseppfertőzéssel, a víz vagy élelmiszerek által, tárgyakon keresztül vagy a talaj közvetítésével terjedő betegségek. Természetesen ebbe a csoportba tartoznak azok a betegségek is, melyeket rovarok vagy rágcsálók terjesztenek.
Különleges csoportot alkotnak az úgynevezett intrauterin fertőzések, azaz azok a betegségek, melyeknél az anya fertőződése következtében a magzat is megbetegszik. Ez előfordulhat a méhlepényen keresztül a véráram útján, a szülőutakból a magzatburokra való átterjedéssel, a szülés folyamán a szülőutakban található vírusokkal, baktériumokkal történő közvetlen érintkezés vagy aspiráció útján.
Fertőző forgatókönyvek
Egy fertőző betegség "életében" négy fő szakaszt különíthetünk el. Az első stádium a betegségre jellemző lappangási idő (inkubáció), amikor is a kórokozó szaporodik a szervezetben, esetleg toxint termel, de tünet nincs. Ebben a betegségre nem jellemző általános tünetek jelentkezhetnek (például láz, kiütések, gyengeség, fáradékonyság), majd ezt követi a jellegzetes klinikai tünetek időszaka. Hosszabb-rövidebb idő után következik a lábadozás, illetve a gyógyulás. Természetesen, ez csak az ideális forgatókönyv: könnyen lehet, hogy a beteg tünetmentes (látens), esetleg nem jelennek is meg nála a betegség jellemző tünetei, azaz tünetszegény. Sajnos, a lábadozás sem mindig következik be: időnként a beteg állapota folyamatosan romlik és a végső következmény a halál. Szerencsére, ez napjainkban csak igen ritkán történik így.
Mikor és hol?
Sporadikusnak nevezzük a terjedést akkor, ha az egyes esetek elszórtan, egymástól térben is időben elválasztva jelennek meg; szezonális, ha a betegség viszonylag jól elhatárolható időszakokban üti fel a fejét. Epidémia esetében a fertőző betegség rövid időn belül nagyobb számban fordul elő - ide tartozik például a telente rendszeresen megjelenő influenza. Endémia esetében egy fertőző betegség valamely földrajzi területen tartósan, állandóan jelen van. Pandémiáról pedig akkor beszélünk, ha a járvány világszerte megjelenik, gyorsan terjed és nagyszámú megbetegedést jelentenek - ilyen volt például az 1918-as spanyolnátha, mely a világ szinte minden országában pusztított.
