Fertőző betegségek dióhéjban

Fertőzésről tulajdonképpen akkor beszélhetünk, ha akkor beszélünk, ha egy kórokozó (mely lehet gomba, vírus, baktérium vagy egyéb mikroorganizmus) behatol a szervezetbe, ott megtelepszik, elszaporodik és kölcsönhatás alakul ki a kórokozó és az emberi szervezet között. Meglepő módon, a világon létező több millió mikroorganizmus közül csak néhány van olyan erős hatással az emberekre, hogy betegséget okozzon.

Mennyire fertőző egy betegség?

Az infekciozitási index megmutatja, hogy 100 azonos fertőzésnek kitett egyénből hányban mutatható ki a kórokozó, míg a kontagiozitási index azt mutatja meg, hogy 100 egészséges fogékony személy közül hányan betegszenek meg ténylegesen. Egy fertőző betegség súlyosságát több szempont alapján lehet meghatározni: milyen gyorsan terjed, ki az, aki megkaphatja, mennyire súlyosak a tünetek, végül pedig mekkora a halálos áldozatok aránya. Két fontos arányszám lehet a járványkutatók számára az incidencia, azaz az új esetek száma adott időtartamon belül, illetve a prevalencia a létező esetek (új és régi) száma adott időpontban az érintett populációban.

Honnan hova terjed?

A terjedés alapján két nagy csoportját különíthetjük el a fertőző betegségeknek: vagy emberről emberre terjednek (antroponózis), vagy állatról emberre (zoonózis). Természetesen léteznek állatról állatra terjedő betegségek is, ám ezek vizsgálata inkább az állategészségügy feladata. A fertőző forrás lehet tüneteket mutató beteg vagy tüneteket nem mutató hordozó. Az úgynevezett rekonvaleszcens hordozó az, aki a heveny tünetek lezajlása után, tulajdonképpen már gyógyultan is még legfeljebb négy hétig fertőz. A krónikus hordozó ennél hosszabb ideig fertőz: a "kórokozó-ürítő" 4 hét és 1 év közötti ideig, míg a gazda egy évnél is tovább. Előfordulnak úgynevezett egészséges hordozók is, akik klinikai tünetek nélkül esett át a fertőző betegségen.

A hírhedt Tífusz Maryt, azaz Mary Mallont tartják a tífusz első azonosított egészséges hordozójának. A 20. század elején szakácsnőként dolgozott New Yorkban és 53 embert fertőzött meg a betegséggel. Közel harminc évet töltött karanténban, és végül másoktól elzártan halt meg 69 évesen.

Hogyan terjed?

A kórokozók átvitele lehet közvetlen, ilyenkor a kórokozó egy közvetítő nélkül kerül az ember szervezetébe. A közvetlen érintkezés útján terjedő fertőzések közé tartoznak a szexuális úton terjedő betegségek vagy azok, melyek állatharapás miatt következnek be.

A közvetett fertőzések esetében a hordozóból a "fogadóba" élettelen vagy élő közvetítőkön, úgynevezett vektorokon keresztül kerülnek a mikroorganizmusok. Ezek lehetnek egyszerű mechanikus "átvivők" vagy biológiai közvetítők, de ide tartoznak a cseppfertőzéssel, a víz vagy élelmiszerek által, tárgyakon keresztül vagy a talaj közvetítésével terjedő betegségek. Természetesen ebbe a csoportba tartoznak azok a betegségek is, melyeket rovarok vagy rágcsálók terjesztenek.

Különleges csoportot alkotnak az úgynevezett intrauterin fertőzések, azaz azok a betegségek, melyeknél az anya fertőződése következtében a magzat is megbetegszik. Ez előfordulhat a méhlepényen keresztül a véráram útján, a szülőutakból a magzatburokra való átterjedéssel, a szülés folyamán a szülőutakban található vírusokkal, baktériumokkal történő közvetlen érintkezés vagy aspiráció útján.

Fertőző forgatókönyvek

Egy fertőző betegség "életében" négy fő szakaszt különíthetünk el. Az első stádium a betegségre jellemző lappangási idő (inkubáció), amikor is a kórokozó szaporodik a szervezetben, esetleg toxint termel, de tünet nincs. Ebben a betegségre nem jellemző általános tünetek jelentkezhetnek (például láz, kiütések, gyengeség, fáradékonyság), majd ezt követi a jellegzetes klinikai tünetek időszaka. Hosszabb-rövidebb idő után következik a lábadozás, illetve a gyógyulás. Természetesen, ez csak az ideális forgatókönyv: könnyen lehet, hogy a beteg tünetmentes (látens), esetleg nem jelennek is meg nála a betegség jellemző tünetei, azaz tünetszegény. Sajnos, a lábadozás sem mindig következik be: időnként a beteg állapota folyamatosan romlik és a végső következmény a halál. Szerencsére, ez napjainkban csak igen ritkán történik így.

Mikor és hol?

Sporadikusnak nevezzük a terjedést akkor, ha az egyes esetek elszórtan, egymástól térben is időben elválasztva jelennek meg; szezonális, ha a betegség viszonylag jól elhatárolható időszakokban üti fel a fejét. Epidémia esetében a fertőző betegség rövid időn belül nagyobb számban fordul elő - ide tartozik például a telente rendszeresen megjelenő influenza. Endémia esetében egy fertőző betegség valamely földrajzi területen tartósan, állandóan jelen van. Pandémiáról pedig akkor beszélünk, ha a járvány világszerte megjelenik, gyorsan terjed és nagyszámú megbetegedést jelentenek - ilyen volt például az 1918-as spanyolnátha, mely a világ szinte minden országában pusztított.